Az abszint és az agyszint szavakat miért ragozzuk másként?

Az "agyszint" esetében egyértelműen összetet szóról van szó, így az utótag határozza meg a ragozást.

Az "abszint" esetében nem így van. Lehet, hogy zavarja a fület az "abszintet", de ez még magában nem jelenti, hogy ne volna szabályos. Még ha én is inkább az "abszintot" formát használnám, jobban rááll a szám az "abszinttel"-re, ami meg már magashangrendű ragozás. Ugyanakkor óriási a különbség a kettő rag közt: az utóbbi esetben magashangrednű/mélyhangrendű megkülönböztetésről van szó (-val/-vel), a Te példádban viszont - hagyományosan mondva - közőhangról. Ez esetben négy megoldás volna: -et/-ot/-at/-öt. Vegyes hangrendű szavaknál rendszerint a mélyhangrendű érvényesül (bár ez nem általános szabály), és azért nem -at a vége, mert egyszerűen - meglepő módon - 'a' magánhangzó 'ot' ragot szokott bevonzani.

#1:

Lényegileg igazad van, valóban azért agyszintet, mert összetett szó, a "másrészttel" kapcsolatban viszont: éppen az volt a kérdés, hogy miért van ez, miért zavarja a fülünket ugyanaz a rag az egyik esetben, míg a másikban nem.

#2:

Az *"abszintet" tényleg nem szabályos, hiszen a toldalékolás hangrendje szempontjából az i, í, é "átlátszó" hang, vagyis ha ilyen szótag áll a szó végén, akkor az előtte lévő hang határoza meg, hogy magas vagy mély hangrendű toldalékot kapcsolunk hozzá. (Ha esetleg egyes esetekben mégsem így van, akkor azok "szabálytalanok", más szóval rendhagyó esetek, vagyis kivételek. De most nem tudok ilyen példát mondani.)

A válasz második felében lévő "óriási különbséget" nem látom: mindkét esetben az a kérdés, hogy magas vagy mély hangrendű toldalék (vagy kötőhang) jön utána, és való igaz, hogy van -et/-ot/-öt, de toldalékokban is van ilyen: -hoz/-hez/-höz, -on/-en/-ön, -szor/-szer/-ször.

Nádasdyt idézem az egyszerűség kedvéért: „a »magas« csoporton belül van egy alcsoport, az ö-ü, ezek a »kerek« magánhangzók. Ha a tő utolsó magánhangzója kerek, akkor a toldalék is a kerek változatát veszi föl (-höz), már ha van neki ilyen változata.”

Az -at forma (hidat, nyilat, halat, lovat, hajat stb.) egy más kérdés, ezek mind kivételek bizonyos szempontból, vagy fogalmazhatunk úgy is, hogy egy speciális csoportot képeznek. (És azt már inkább egy nyelvész „kollégára” bíznám, hogy értekezzen arról, hogy ez hogy alakult így, beleértve a veláris i méltán népszerű témáját. :-)

Hogy jobban rááll a szád az "abszinttel"-re, csupán amiatt lehet, hogy az utóbbi esetében félreviszi ("becsapja") a nyelvérzékedet az, hogy a szó utolsó szótagja egyben megfelel egy magyar szónak is, így önkéntelenül is ahhoz hasonlóan toldalékolod, mint ahogy bármelyik más (összetett) -szint-re végződő magyar szót. Hasonló jelenségről volt szó nemrég a norvéggal kapcsolatban (amit most én is először véletlenül *norvéggel-nek írtam :-D), ld.: http://www.gyakorikerdesek.hu/tudomanyok__helyesiras__574440..

Az pedig, hogy mindennek ellenére inkább a – szabályos – "abszintot" formát használod, arra utalhat, hogy talán már hallottad ezt a szót annyiszor életedben, hogy rögzüljön egy picit, és gyorsan "közbeszóljon", ha a nyelvérzéked a szabálytalan formát használná. :-)

BM-nél a jó válasz, csak ismételni tudom. Amúgy ez kicsit olyan, mint a pótlék és a pótlék (értsd: pót + lék, olyan lék, amelyet valaki pótlólag vágott a jégbe, valami ilyesmi). Na, itt is megvan egy hasonló kettősség: pótlékot és pótléket.

(És ez úgy jött elő, BM, ezt neked mondom, hogy pampogtak, a helyesírásos portál [nem írom a nevét, mert még reklámozással vádolnak meg ismét] elfogadta a "pótléket" alakot is, és vajon miért.)

ElfogadTa? Tényleg múlt idő?

Megnéztem – tényleg nem fogadja el. Kár. :-(

Ha már úgyis kivétellista, akkor inkább tanítsuk meg a gépet arra, hogy az adott kivételt elfogadja ugyan, de írjon oda valami odaillőt, pl. (Csak akkor helyes, ha az eredeti szót összetett szóként értelmezzük.)