Fogva tartásunkat vagy fogvatartásunkat?

A 126. szabálypont így ír: „Ha egy névszó és egy ige egymástól különírt jelölt határozós kapcsolatának igei tagjához képző (pl. -ó, -ő, -ás, -és stb.) járul, a különírást általában megtartjuk”. Vagyis különírva helyes: fogva tartás.

A 137. szabálypont szerint az eredetileg különírt szókapcsolatok utáni képzők halmozódása egybeírást von maga után, így a fogvatartásunkat szó egybeírandó.

Nem! Fogva tartásunkat, külön.

Ugyanis nincs benne több képző, csak egy, így marad külön. (Mindkét további toldalék csupán rag.)

A fogvatartási már egybeírandó lenne.

Mi a kérdés? A szabályt az első is leírta, csak a következtetése volt hibás.

Hogy te mire következtetsz, azt rád bízom. :-)

Különösen ahhoz képest, hogy én meg egyetlen perccel lemaradtam szegény kérdezőről, így most "miattam" kapott egyest (talán). :-)-:

Hát így járt – a gyors és olcsó tanácsot választotta a három közül. ;-)