Mikor nák, és mikor nék?

Ők -nák

Én -nék

Mindkettőt feltételes módban használjuk. Egyes szám első személyben, alanyi ragozásban (ez a régi neve, most nem tudom, hogy hívják) mindig -nék ragot használunk, akkor is, ha mély hangrendű a szó (mennék, aludnék).

Többes szám harmadik személyben használjuk a -nák ragot, szintén hangrendtől függetlenül (látnák, innák).

Van a magyar nyelvben egy nagyszerű találmány, a magánhangzó-harmónia. Ez annyiból áll, hogy magas hangrendű szóhoz magas toldalék járul, mély hangrendű szóhoz mély toldalék. A "-nák" ugye logikusan csak mély hangrendű szavakhoz járulhat, (E/1.-ben) tehát pl. nincs olyan, hogy "innák egy pohár vizet", csak olyan, hogy "innék ...".

Ezen kívül magas toldalék járul egyes mély hangrendű szavakhoz is, pl. "szánkóznék a hóban", nem pedig "szánkóznák".

Ha bizonytalan vagy, mondd az adott szót -nék-kel, az az eredeti forma. A -nák toldalék eredetileg csak T/3.-ben, tárgyas ragozásban volt használatos, aztán a fentebb említett szótagharmónia miatt "belemászott" az E/1-alakokba is.

ÉN elfogadNÉK

ÖK elfogadNÁK

Ja igen, természetesen E/3-ba NÁK de E/1-be mindig NÉK. :)

Második voltam.