Miért (és ha igen, mennyire) nehéz megtanulni a magyar nyelvet?

Gyimóthy Gábor: Nyelvlecke

(Firenze 1984. X. 12.)

Egyik olaszóra sodrán,

Ím a kérdés felmerült:

Hogy milyen nyelv ez a magyar,

Európába hogy került?

Elmeséltem, ahogy tudtam,

Mire képes a magyar.

Elmondtam, hogy sok-sok rag van,

S hogy némelyik mit takar,

És a szókincsben mi rejlik,

A rengeteg árnyalat,

Példaként vegyük csak itt:

Ember, állat hogy halad?

Elmondtam, hogy mikor járunk,

Mikor mondom, hogy megyek.

Részeg, hogy dülöngél nálunk,

S milyen, ha csak lépdelek.

Miért mondom, hogy botorkál

Gyalogol, vagy kódorog,

S a sétáló szerelmespár,

Miért éppen andalog?

A vaddisznó, hogy ha rohan,

Nem üget, de csörtet - és

Bár alakra majdnem olyan

Miért más a törtetés?

Mondtam volna még azt is hát,

Aki fut, mért nem lohol?

Mért nem vág, ki mezőn átvág,

De tán vágtat valahol.

Aki tipeg, mért nem libeg,

S ez épp úgy nem lebegés,

Minthogy nem csak sánta biceg,

S hebegés nem rebegés!

Mit tesz a ló, ha poroszkál,

Vagy pedig, ha vágtázik?

És a kuvasz, ha somfordál,

Avagy akár bóklászik.

Lábát szedi, aki kitér,

A riadt őz elszökell.

Nem ront be az, aki betér...

Más nyelven, hogy mondjam el?

Jó lett volna szemléltetni,

Botladozó mint halad,

Avagy milyen őgyelegni?

Egy szó - egy kép - egy zamat!

Aki 'slattyog', mért nem 'lófrál'?

Száguldó hová szalad?

Ki vánszorog, mért nem kószál?

S aki kullog, hol marad?

Bandukoló mért nem baktat?

És ha motyog, mit kotyog,

Aki koslat, avagy kaptat,

Avagy császkál és totyog?

Nem csak árnyék, aki suhan,

S nem csak a jármű robog,

Nem csak az áradat rohan,

S nem csak a kocsi kocog.

Aki cselleng, nem csatangol,

Ki 'beslisszol' elinal,

Nem 'battyog' az, ki bitangol,

Ha mégis: a mese csal!

Hogy a kutya lopakodik,

Sompolyog, majd meglapul,

S ha ráförmedsz, elkotródik.

Hogy mondjam ezt olaszul?

Másik erre settenkedik,

Sündörög, majd elterül.

Ráripakodsz, eloldalog,

Hogy mondjam ezt németül?

Egy csavargó itt kóborol,

Lézeng, ődöng, csavarog,

Lődörög, majd elvándorol,

S többé már nem zavarog.

Ám egy másik itt tekereg,

Elárulja kósza nesz

Itt kóvályog, itt ténfereg. . ..

Franciául, hogy van ez?

S hogy a tömeg mért özönlik,

Mikor tódul, vagy vonul,

Vagy hömpölyög, s még sem ömlik,

Hogy mondjam ezt angolul?

Aki surran, mért nem oson,

Vagy miért nem lépeget?

Mindezt csak magyarul tudom,

S tán csak magyarul lehet...!

A nyelveket nehézség alapján általában 3 kategóriába sorolják. A magyar a középsőben van a szláv nyelvekkel, a héberrel, a vietnamival, az indonézzel stb. együtt.

A magyar nyelvben az a nehéz, hogy minden főnévhez meg kell tanulni a ragozását, ugyanis ez a magyarban eléggé szabálytalan (házAk - gázOk, várAk - bárOk, gÉpet - szEnet stb.)

A másik problémát az igekötők okozzák, amiket be kell magolni, akárcsak a németben, ugyanis nem sok logika van bennük.

A ragozás furcsa lehet egy külföldinek, de mivel aránylag szabályos, ezért nem lehet nehéz megtanulni. A magyar kiejtés is jóval könnyebb pl. a szláv nyelvekénél.

Mindez kiadja együtt azt, hogy a magyar közepesen nehéz. Bár a szerbhorvátnál, a balti nyelveknél vagy az észtnél biztosan könnyebb, szóval a középkategória könnyebbik felén van, valahol a némettel egy szinten szerintem.

"kihozol olyanokat, hogy megszentségteleníthetelenségeskedéseitekért), ráadásul azoknak is több alakja van, aszerint, hogy mit ragozol (-hoz,-hez,-höz), és még kiejtésben ezek még hasonulhatnak is"

Ez a magyarban kb. a legkönnyebben érthető mechanizmus egy külföldi számára, ugyanis ezt szinte gépiesen le lehet fordítani prepozíciókká, a hasonulásnak pedig szigorú szabályai vannak. Újoncokat lehet vele ijesztgetni, de igazából semmi különös nincs benne.

Viszont magyarázd el egy angolnak, hogy mi a különbség a "Lemondott a császár" és az "A császár lemondott" mondatok között, és akkor kiutalok neked egy nyelvészeti Nobel-díjat, amit külön erre az alkalomra alapítanak meg.

A magyarban a szórend az egyik legtrükkösebb dolog.

(Ijesztő, mint a németben a "ja" és a "doch" szó, amelyekről komoly disszertációk születtek már, de még mindig nem sikerült teljesen megérteni a működésüket.)

"Viszont magyarázd el egy angolnak, hogy mi a különbség a "Lemondott a császár" és az "A császár lemondott" mondatok között, és akkor kiutalok neked egy nyelvészeti Nobel-díjat, amit külön erre az alkalomra alapítanak meg. "

Miért, van egyáltalán különbség? Én nem látom...

Attól függ kinek.

Általában az ékezetes betűkkel és a szóvégi ragozással szokott meggyűlni a magyarul tanuló idegennyelvűek baja.

Illetve a magyar egy nagyon sokszínű nyelv, olyan szempontból, hogy egy szóra rengeteg szinonimánk van. Ha meghallgatsz egy szinkronizált filmet eredeti nyelven, akkor a poénok 90%-át ugyanazzal a szóval sütik el. (Pl. a sivatagi sóban magyarul csomó olyan van, mint a bolondját járatja vele, átveri stb. az angol mindre make a tick-et mond). Ezeket is elég nehéz mind megtanulni.