Az "Y" milyen betű?

Nem a betűket, hanem a magánhangzókat sorolják be magas és mély *hang*rendűnek. Az y a magyarban általában "i"-ként van kiejtve, tehát magas hangrendű; vagy "j"-ként, és akkor mássalhangzó. A görögök találták ki, és ők az "ü" betűt jelölték vele. A rómaiak nyelvében ez a hang nem szerepelt, így a görögök ü-jét í-nek ejtették, de a betűt átvették, hogy jelezzék, hogy a görögöknek itt valami más van.

Az x az két mássalhangzó egymás után; a görögben-latinban olyan gyakori volt, hogy a k-t az sz követi, hogy erre külön jelet találtak ki. (A "psz"-re is amúgy.)

X és W az idegen szavak miatt került be a magyar ábécébe, de magyar szavak nem használják. Más nyelvekben viszont ugyanolyan betűk, mint a többi.

Az Y egy latin betű, aminek meg van a szerepe sok, pl. új-latin nyelvben. A magyar nyelv latin betűs írása úgy indult, hogy annak idején a magyar szöveget latinul tudó emberek próbálták fonetikusan leírni. Ehhez felhasználták a latin betűket, de nem volt mindre szükség, illetve volt pár furcsa hang, amire meg nem volt latin betű. Ezért az Y-t használták módosító jelként néhány hang írásakor, betűkombinációkat alkottak a speciális hangok írására. (Hasonló, mint az angol "th", ami egy latin betűs megoldás a latinban amúgy nem létező ó-angol hangra.)

Szóval az Y betű létezik a magyarban, de nem kapcsolódik hanghoz. A betű és hang az két különböző fogalom. A betűket használjuk a hangok írására, de nem tartozik minden hanghoz egyetlen önálló betű, és nem tartozik minden betűhöz hang, egy adott nyelvben.