Ez miért -ban?

A helyesírásnak vannak szabályai. De ez egészen más szabály, mint egy törvény. A tényleges nyelv összefüggéseit gyűjti össze ez a szabálygyűjtemény, de nem kötelező érvényű. Persze vannak érvek, amelyek miatt célszerű a helyesírási szabályzatban leírtak alapján írni. De a nyelv nem egy egzakt, változatlan, egyöntetű valami. Ha sokan használják a „deviszont” kifejezést, akkor el kell, hogy fogadjuk, hogy a magyar nyelvben van ilyen, hiszen a magyar nyelv az, amit itt Magyarországon beszélünk. A szabálygyűjtemény készül a nyelvből és nem fordítva.

Ez az egyik. A másik, hogy a helyesírási szabályzatban benne van az írás. Nincs olyan, hogy „A magyar helyesbeszéd szabályai”, vagy legalábbis ha van, nem sokan tudnak róla. Az írás egy tudatos folyamat, kontrollálható, könnyen elkerülhetők a hibák. Az anyanyelvi beszéd viszont nem tudatos. Nem keresgéled a szavakat, nem egyeztetsz ragokat, egyebeket, hanem egyszerűen csak kimondod, amire gondolsz. Rengeteg olyan dolog van, amiről pontosan tudjuk, hogyan kellene helyesen leírni, de nem úgy mondjuk. Sőt furcsán – ha úgy tetszik hibásan – is hathat, ha valaki foggal-körömmel akar ragaszkodik a leírt változathoz. Az ember beszédben könnyen mondja azt, hogy „mér”. A miért szót egyszerűen a legtöbb ember így ejti. Vagy a túlzott megfelelés miatt eshetünk abba a hibába, hogy ahelyett, hogy azt mondjuk: „egésséges”, azt mondjuk: „egészséges”. További példák: „annya” vs. „anyja”, „ejtyük” vs. „ejtjük”. Ha valaki az „ejtjük” szót nem „ejtyüknek” ejti, az bizony tekinthető hibának.

Tehát van a helyesírásnak szabálya. A hétköznapi beszélt nyelvben ettől eltérünk, és ez nem hiba, nem természetes ebbe beleavatkozni. Igen, leírni úgy kell, hogy „segíteni abban, hogy”, ha követni akarod a helyesírás szabályait. De kiejteni már egészen más tészta.

Mint írtam van célja a helyesírási szabályzatnak. Törekedni is kell rá, hogy mindenki elsajátítsa azt, és ha nagyobb nyilvánosság előtt nyilvánul meg, akkor tartsa is magát hozzá. De a beszéd egészen más. Egy bemondónőnél pl. lehet szempont, hogy hogyan ejti a szavakat és ott lehet „hiba” az, ha pl. tájszólása van. De a tájszólás, a nyelvi „hibák” is a nyelv részei.

Na ezért van az, hogy élő beszédnél, ha valaki egy magyar anyanyelvű embernél a „segíteni abba, hogy” kifejezést kijavítja, akkor nem érti a nyelv működését. Az emberek túlnyomó többsége követ el hibákat, azt meg nem lehet mondani, hogy az emberek túlnyomó többsége nem tud magyarul, hiszen a magyar nyelv definíció szerint az, amit itt Magyarországon az emberek túlnyomó többsége beszél, beleértve a gyakori eltérések halmazát is.

Megjött a nyelvi konzervatív ellenzék. :D

Egyértelműen a -ban alak a helyes, az indoklást már leírták előttem; én csak a hatalmas mértékű kiakadásomat szeretném jelezni:

Mindamellett, hogy tudomásom van arról, hogy nem mindenki beszél a köznyelvi normának megfelelően; ill. én nem keverném a helyesírási szabályokat a standard beszéddel; továbbá igencsak (már-már egészségtelen mértékben) odáig vagyok egyes tájszólásokért, amikbe belefér a nákozás vagy a suksükölés is... Szóval nem mondható, hogy "nyelvi egyistenhitet" vallok; de ez a tíz perces videó számomra megdöbbentő volt.

Különösen az, hogy a riporter hölgy és a szerkesztők nem vettek észre hibát a két riportalany beszédében, én pedig hármat is...

Ezért végigolvastam a kommenteket; legnagyobb örömömre más is észrevette az egyiket. :)

Idézem: "Azért elhagyhatta volna a hatáhozott névelőt a tulajdonnév (a Julcsikáám) előtt a mélyen tisztelt akadémikus úhaság, nemde?"

És egy másik idézet: "Arról nem is beszélve, hogy a -ban és -ba végződéseknek létezik jelentéstartalma a puszta formai tökély mellett, az egyikre hovával kérdezünk, a másikra hollal, az egyik a cselekvés célját, míg a másik a helyét határozza meg,"

A másik két hibát sajnos egyetlen kommentelő sem szúrta ki, vagy legalábbis nem jelezték; pedig szerintem elég nyilvánvaló.

Ezek után csak arra lennék kíváncsi, hogyan zajlik egy vita egy konzervatív és egy neológ nyelvész között. Például nagyon szívesen összeültetném a két riportalanyt (plusz a híres - hírhedt Nádasdyt) a közép- és főiskolai magyartanáraimmal. :P

Üdv. :)