Mitől függ, hogy meg tud-e valaki tanulni helyesen írni?

Szia!

Szerintem egyértelműen a tanártól, az odafigyelésétől, az írás-olvsás tanításának módszerétől.

Minamellett, ha 30-as, 40-es rosszul író emberekkel találkozól, ne csodálkozz, akkor mér hírét sem hallották a dislexiának és disgráfiának, tehát nem is foglalkoztak vele (tesóm és anyukám is ilyen). Nem is lettek jó helyesírók.

Gyakorlás, szorgalom. Az oktatás sem árt, de saját tapasztalat, hogy az általános iskola után gyakorlatilag semmit nem tanítanak. Onnantól szorgalmasan kell olvasni, esetleg írni.

G.

Szerintem elsősorban készség; ez a köztudatban egyenlő a jó helyesírási érzékkel.

Másodsorban gyakorlás: akinek nincs túl jó érzéke a helyesíráshoz, a szabályok bemagolásával és szorgalmas gyakorlással meg tud tanulni helyesen írni.

Itt megjegyzem, hogy ha valaki tudja a szabályt, még nem biztos, hogy alkalmazni is tudja a gyakorlatban; tehát szimplán szabályokat bemagoltatni a gyerekekkel értelmetlen, gyakoroltatni is kell, hogy rögzüljön.

És persze vannak olyan területek, amelyeken nincs előnye senkinek, mindenképp megtanulandók a szabályok, pl. ha kötőjellel írott tulajdonnevekhez -i képző járul stb.

Én ezen a téren szerencsés vagyok, mert alapon mindig jó érzékem volt a nyelvekhez, a nyelvtanhoz és a helyesíráshoz. Általánosban az egyik magyartanárom meg is jegyezte, hogy ő tudja ám, hogy én nem tanulok... Akkor ezt félreértettem: azt hittem, hogy most lebuktam... :P

Aztán később már tanultam szabályokat is, amikor nem volt más út, és hát kellett... Persze még most sem tudok mindent, de azért igyekszem. :)

Szóval, sok összetevője van a dolognak. És az is számít, hogy mennyire használja valaki ezeket a mindennapokban. Ha egy gyenge helyesíró keveset ír, akkor jó eséllyel elfelejti még azt is, amit azelőtt tudott, begyakorolt. Ahogyan egy angol mondás tartja: "You don't use it, you will lose it."

Ellenben aki gyakran - mondjuk, napi szinten - sokat ír, nem fogja elfelejteni.

Üdv. :)

Hali.

Nekem se volt jó a helyesírásom de minden nap egy A/4 es oldalra másoltam szöveget és már ösztönből jön.

Nekem készségem van rá. Általánosban küldtek versenyekre is. Én speciel nagyon sokat olvastam, de nem emlékszem, hogy konkrétan figyeltem volna, mit hogyan kell írni, mikor van vessző; a tudatalattim szépen felfogta én meg alkalmaztam. Szabályt sosem tudtam megtanulni, mindig kivágtam magam azzal, amit a gyakorlatból tudok. Tehát ha kérdeztek, mondtam azt, ami szerintem jó megoldás volt egy adott kérdésre. Nem tudtam én szabályokat magolni...

Aztán amióta admin vagyok, kénytelen vagyok magyarázni, az első hetekben ez volt a legnehezebb: magyarázd el azt a szabályt, amit te soha nem tanultál meg, csak a gyakorlatban alkalmaztad eddig.

Viszont nekem anyám ágáról a felmenőim jó helyesírók, részben ez is lehet, hogy ők tudták, és ha látták, kijavítottak engem. Habár nem tudom, nem sok piros volt a füzetemben általánosban sem. A tanáraim pedig egyáltalán nem tanították a helyesírást, a szabályokat. Annyit tettek, hogy mielőtt vittek minket a versenyekre, leadtak egy-két különórát nekünk, hogy ne legyünk tiszta hülyék ott, aztán jóccakát. Gimnáziumban meg már fel sem ismerték a tanáraim a jó helyesíró embereket. Habár... egyikük olyat javított ki, ami nem is volt hibás. Háromszor is leellenőriztem, miután aláhúzta kétszer - súlyos hibának minősítve -, és nem tudom, honnan és milyen szabályt szedett rá - mert mondott valamit -, de az nem volt igaz.

A mai világban már a tanárok sem tudnak helyesen írni, és akkor csodálkoznak, meg az iskola és a szülők is, hogy a gyerek nem tudja megkülönböztetni a "j"-t a "ly"-től. Hát honnan tudná, ha rosszul is diktálnak neki? (-ban, -ben ragok pl.)

Mielőtt megvádolnátok: nem vagyok öreg, nem azért jó a helyesírásom, mert "régen" megtanítottak vagy ilyesmi. Húsz vagyok, és sokszor nem tudom, hogy szégyelljem, hogy tudok helyesen írni vagy büszke legyek rá? Akik értékelik ezt, azok nagyon kevesen vannak, és strébernek tartanak... pedig hát nem vagyok az, lusta vagyok (na, ez szégyen).

Összefoglalva: ha felébresztenek, elhordom az illetőt mindennek, csak menjen már és hagyjon aludni, mert egyetlen szabályt sem tudnék elmondani. Gyakorlatban alkalmazni viszont annál inkább.

^ Szia, kedves rokon. ;)

Az első és legfontosabb: NEHOGY MÁR TE SZÉGYELLD, HANEM LEGYÉL BÜSZKE RÁ! :)

Bocs, nem kiabálni akarok, csak kiemelni. :)

A tanárok "lehordásában" pedig csatlakozom hozzád, mostanában úgyis többször leírtam már: Egyszerűen döbbenetes, hogy az ismeretségi körömben kb. 5 - 10 pedagógus szinte soha nem használja a -ban, -ben toldalékot. Néhányan sorszámokat sem: osztályokat és dátumokat tőszámmal jelölnek. És van egy, aki még ezeken felül szukszüköl is.

Nesze neked, közoktatás... :(((

Persze tisztelet a kivételnek.

Pedig sokszor kérdezik: mihez értesz? (Ilyen tehetségre gondolnak... például főzés, ének, tánc, kőfaragás XD) Én erre mindig azt mondom: semmihez. Pedig a helyesíráshoz és az íráshoz értek - utóbbihoz csak szerintem és egy-két ember szerint.

Gondolkodom azon is, hogy elmenjek általános iskolai magyartanárnak; hogy legalább a kölköket megtanítsa valaki valamire. Csak hát amennyire lehúzták az átlagot, és amennyire nem keresnek a tanárok... Felvesznek minden jött-mentet, az okosa (á, nem, nem vagyok egoista) meg elmehet, aminek akar. Nem értem, sok tanár hogy kaphatta meg a diplomáját, mert egyszerűen ők maguk nem tudnak helyesen írni sem. Még a diktálásra azt mondom néha, hagyján, mert beszéd, abban én is úgy beszélek, ahogy akarok... de azért ilyen -ban -ben cuccok alapvetőek, ilyeneket nem "tévedek" én sem.