Létezik az, hogy az Akamédia legújabb helyesírási szabályzata megengedő az ikes igék ragozásával kapcsolatban? Létezik az, hogy kijelentő mód, alanyi ragozásnál, egyes szám első személyben megengedi a "K"-t is?

Én vagyok az illető nyelvész a másik topikból.

Csak ismételni tudom magamat: tévhit, hogy kötelező az -m végződés. Ezt csak általában sznobok hiszik, akik egyébként nem is ismerik az ikes igék történetét, s azt sem tudják, hogy az ikes ragozás paradigmájának jelentős része már eltűnt, s az eltűnt alakokat már a legnagyobb sznobok sem használják.

Ami a kérdést illeti: az ikes igék több csoportra oszlanak, s van egy csoport, a tiszta ikes igék csoportja (pl. eszik, iszik, dolgozik, alszik, stb.), ahol - bár teljesen elfogadott és helyes az -k alak - az igényes nyelvhasználat -m formát követel meg. De ismétlem, ez eltűnőben van, ma már gyakorlatilag csak az értelmiségi rétegben van meg, s csökken a használata. Hamarosan ugyanarra a sorsra fog jutni, mint az ikes igék felszólító módjának első szám harmadik személyű ikes alakja, mely ma már nem igényesnek számít, hanem régiesnek, erőltetettnek, sőt megmosolyogják.

"Jómagam ugyan nem magyar anyanyelvűnek születtem, de számomra ez szörnyű."

Pont ezért. Tanultad a nyelvet, s nem "élsz vele együtt", így tragédiának érzed a változást. A magyar anyanyelvű beszélő viszont nem így éli meg. S minden más nyelvben hasonló a helyzet.

Orosz példával - az az anyanyelved - mintha azon szörnyülködne az orosz sznob, hogy kiveszett az oroszból a kettős szám és a hetedik eset, na meg eltűnt a "jat" betű, s a mai orosz nyelv milyen szegényes mindezek miatt. Pedig ezek normál folyamatok. Minden nyelv változik, s nem szegényedik. Éppen a változás mutatja egy nyelv erejét.

"A Válom zavarja ugyan az én fülemet is, de mint törvénytisztelő polgár, tudom, hogy a "Szabál az szabál". A furcsa hangzású ikes igéket be lehet - és talán kell is - helyettesíteni körülírt kifejezésekkel."

Na látod! Magadnak mondsz ellent. Furcsa hangzásról beszélsz, pedig nem lehetne furcsa, ha illeszkedne a nyelv rendszerébe. Az ikes igéknek volt egy külön szerepe 700-800 éve, ez a szerep azonban megszűnt 500 éve. Megmaradtak az ikes igék, de immár szerep nélkül. Ezért elkezdődött évszázadokkal ezelőtt a specifikus ikes ragok megszűnése. Mond az "alszik" igét feltételes módban egyes szám első személyben vagy felszólító mód egyes szám harmadik személyben! Aztán gondolkodj el miért így mondod!

A valószínűsíthető jövőbeli állapot: az ikes igéknek az összes specifikus ragja el fog tűnni, csak az -ik alak maga fog megmaradni. Sírsz az egyes szám első személyű alakok miatt, a többi eltűnt ikes rag miért nem zavar? Talán mert azokat nem hallottad sosem, s már a nyelvkönyvben sem láttad azokat?

"Attól félek, hogy az Őtet, az aztat vagy asztat, a tik, mink és a su-sükölés is visszaszivárog és létjogosultságot nyer!"

Eleve hibás a kocepciód. Az nyer létjogosultságot, amit a többség érdemesnek tart használatra, s a "hivatalos" nyelvészet is azt fogadja el. A nyelv nem Isten parancsolata, nem az égből esik le közénk, hanem MI alakítjuk és szabályozzuk. Minden nyelvben ez a helyzet.

Néhány megjegyzés: az ikes igék ragozását már az 1700-as évek végén problémának tekintették, napjainkban már csak a baj van velük. Az iktelen ragozás is teljesen helyes! Persze az "eszek, iszok" népiesnek hangzik, de teljesen helyes. Hiszen az "eszem" ige a tárgyas (újabban: határozott) igeragozás alakja. Eszem az almát. Viszont akkor a dal sem helyes: "Almát eszem..." :)

Szép, hogy így érdeklődsz a nyelvünk iránt. Nehéz nyelv.

Másik megjegyzés: az Akh vagyis A magyar helyesírás szabályai egyáltalán nem könyvtári könyv és a könyvesboltok polcain mindig ott van. Folyamatosan nyomják, hiszen mindenki számára szükséges. Az, hogy régen szürkéskék, sötétkék volt az egy régebbi LENYOMAT. Ugyanis kiadása 1984 óta változatlan! 11. KIADÁS 12. LENYOMAT (ez a hagyományos sötétkék változat). A szótári anyag változott a rendszerváltáskor.

Az én véleményem szerint égető szükség van az új KIADÁSra (12. kiadás), de állítólag erre várni kell még 1 vagy 2 évet sajnos... Sok, egyre több idegen szó, új szó jön a nyelvbe, ezeknek valahogyan rögzül a helyesírása, és nehéz lesz megváltoztatni az új helyesírásra. De bízzunk benne, hogy az új AkH precíz, pontos, részletező lesz.

A legnagyobb baj a félműveltség, ez sokszor rosszabb, mint a műveletlenség. Érdekes, hogy a sznob "nyelvvédők" sosem sopánkodnak azok miatt a nyelvváltozások miatt, melyek már megtörténtek 20-50-100-200-500 éve, mert ezekről nem is hallottak persze. Viszont a jelenleg folyamatban lévő változásokat me ördögi aknamunkának minősítik.

Ha pl. az ikes igék iránt sopánkodunk, legalább nézzük meg, hogy mi is az iges ige és mi a paradigmája.

Egy kis nyelvtörténeti felvilágosítás jön most. A XVI.-XVII. században kezdődött meg a szerepét elvesztett ikes ragozás megszűnése, azaz 400 éve! Az első lépés éppenséggel az első szám második személyű alakok megszűnése volt.

A szabályos ragozás addig az volt, hogy iktelen igék esetében -sz, ikesek esetében -l a rag. S ez mindig így volt, logikus rendszer volt, hiszen fontos külön szerepe volt az ikes rendszernek. Amint azonban megszűnt a külön szerep, a külön ragozásnak is megszűnt a jelentősége.

Példa:

vesz - ez egy iktelen ige, tehát első szám második személyben (alanyi ragozás) helyesen "veszesz",

alszik - ez egy ikes ige, tehát első szám második személyben (alanyi ragozás) helyesen "alszol".

A XVI. sz. végén ingadozni kezdett a használat. S kialakult az a maig szokásos szabály, hogy nincs külön ikes és iktelen ragozás egyes szám második személyben, hanem a szótő végződésétől függően lesz a rag -sz vagy -l, azaz ha dz/s/sz/z végű az ige, akkor mindig -l, egyébként meg mindig -sz. Így lett a "helyes" "veszesz" formából "helytelen" "veszel", azaz az iktelen "vesz" igen felvette az ikes ragozás alakját! S fordítva: az ikes "válik" ige egyes szám második személyben "válsz" lett, azaz az eredetileg "helyes" ikes ragozás ("válol") helyett felvette az iktelen ragot ("válsz").

Ami a feltételes módot illeti, ott az ikes ragozás VÉGLEG megszűnt a XIX. sz. végére.

Példa:

beszél - ez egy iktelen ige, tehát ragozása (jelen idő, alanyi ragozás): első személyben beszélnék, harmadik személyben beszélne,

alszik - ez egy iktelen ige, tehát ragozása (jelen idő, alanyi ragozás): első személyben aludnám, harmadik személyben aludnék.

Azonban az ikes ragozás teljesen megszűnt, s átvette az iktelen ragozást, ezért "aludnék" lett az első személyű forma, s "aludna" harmadik személyben. Egy mai magyar anyanyelvű ember (hacsak nem nyelvész) az "Ő aludnék" mondatot sajtóhibának gondolná, pedig még 150 éve is ez volt az igényes változat az "Ő aludna" helyett.

A XVI. sz. végén ingadozni kezdett a használat. S kialakult az a maig szokásos szabály, hogy nincs külön ikes és iktelen ragozás egyes szám második személyben, hanem a szótő végződésétől függően lesz a rag -sz vagy -l, azaz ha dz/s/sz/z végű az ige, akkor mindig -l, egyébként meg mindig -sz. Így lett a "helyes" "veszesz" formából "helytelen" "veszel", azaz az iktelen "vesz" igen felvette az ikes ragozás alakját! S fordítva: az ikes "válik" ige egyes szám második személyben "válsz" lett, azaz az eredetileg "helyes" ikes ragozás ("válol") helyett felvette az iktelen ragot ("válsz").

Kitérhetnék a felszólító módra is. Ott a helyzet az, hogy az ikes ragozás még megmaradt egyfajta szuperigényes használatban, de erőltetett jellege van.

Mondjuk a "Játszék a gyerek!" alak az eredetileg helyes, de manapság ez még helyesnek, de erősen nevetségesnek hangzik, az eredetileg helytelen a "Játszon a gyerek!" alak helyett. Egyes számban meg egyenesen helytelennek számít ma már, pl. nem mondhatjuk, hogy "Azt mondta anyám, hogy játszam egy játékot", mert ma már az iktelen változat ("Azt mondta anyám, hogy játszak egy játékot"). Legfeljebb erősen régies légkör érzékeltetésére alkalmas még.