Lavor, vagy lavór?

Máma tanultam valami szépet.:

Güzü- nagyon pici egérféle.

:)

(Néz, mint a güzü./ Dolgozik, mint a güzü.)

És erre, a következo"re leltem:

[link]

Tapasztalataim alapján határozottan állíthatom, hogy ha itt, a GYK-n bármilyen kérdésre is "biztos"-nak tűnő választ kapsz, az az egyik legbiztosabb jele annak, hogy érdemes azért utánanézni valami normális forrásban is (pl. helyesírási kérdéseknek a helyesírási szótárakban)...

Úgyhogy helyes, hogy felcsaptad.

Végül is mindenképpen ezzel lenne érdemes kezdeni máskor -- aztán mellesleg, ha itt is van véleménye az embereknek a kérdésről, akkor a valóban biztos tudásod birtokában jól megmondhatod nekik a tutit, mintegy szórakoztató időtöltésképpen... :-)

Én is rövid o-val használom a lavort, leírni még sose kellett, de talán ismerős, hogy hosszú ó-val helyes.

Mondjak még mástól ritkán hallott szavakat, amiket én is használok, vagy őseimtől hallottam:

lóca, hokedli, sámli, kremzli, derelye, spájz, kell lesz (kell jövő idejű alakja), ejsze (bár ez nem annyira ritka), hecserli, murok, vinetta, zöldpaszuly, pityere=krumpli, gogosár, csuszpájz, puliszka, szöllő (így ejtem, de nem írom :D), lapító, potyoló, göb, dzsem...

Egyéb furcsaságok:

ajtót, ablakot csukd be - ritkán, szinte sose - helyette: zárd be (akkor is, ha csak kilincsre) vagy tedd be.

tészta = sütemény

laska = főtt tojásos tésztaféle a húslevesben, vagy csak simán káposztás laska, diós laska, lekváros laska...

A székely nyelvleckéhez meg visszatérve: egyes szavakat onnan tényleg sokan használják, de a románból vannak átvéve: pl. borkán, vinetta, kalorifer, punga, gogosár, pix, s még sok más. Én leszoktam róluk a vinettát és a gogosárt leszámítva, mivel túl hosszú a magyar nevük :P : kékparadicsom illetve paradicsompaprika.

Kb. ennyi jut eszembe. S amúgy egy csepp székely vér sincs bennem, máramarosi magyarok a felmenőim egy része, ottani nyelvet "tanultam".

Milyen érdekes, nekünk még természetes volt, hogy a lavór hosszú ó.

Kíváncsi lettem az eredetére, ezért rákerestem.

Ezt találtam vele kapcsolatban, talán érdekes lehet.

"Főként nagyvárosokban tapasztalható, hogy a német eredetű munkások a családi élet, a rokonsági terminológia magyar szavai közé bevitték a fater, muter típusú szavakat, s számos szóval járultak hozzá a nagyvárosi argó kialakulásához (például haver, stréber, strici, slukk, smafu, snassz). Természetesen a tárgyi környezetük megnevezésében is sok újabb átvételű német jövevényszó akad (például hokedli, kredenc, lavór, sámli, stelázsi)."

[link]