Miért hallani egyre többször, hogy művelt emberek is keverik a ba/be, ban/ben toldalékokat, pl. megyek a boltban (oda), ennyire nehéz megjegyezni, mikor melyiket használjuk?

#10: jobb megoldás híján itt szoktunk megbeszélni helyesírástól teljesen független kérdéseket is (pl. ba/be/ban/ben, nagyobb tőle, nákolás, stb.), de attól még ezek nem lesznek helyesírási témák, tehát a válaszokban tévút arra kanyarodni (akkor is, ha a kategóriát véletlenül éppen úgy hívják).

ha majd lesz nyelvhelyesség vagy nyelvművelés vagy nyelvi illemtan kategória, akkor... de nem lesz. :-)

(de csinálhatunk rá csoport a fészbukon :-)

Engem speciel a suk-sükölés és a nál/hoz keverése jobban tud bosszantani.

Pár példa, ha nem lenne érthető, mire gondolok:

Anyósomnál voltam, e helyett mondják azt, anyósomhoz.

Nagyapámhoz mentem, helyette nagyapámnál.

bosszant? de hát akik így mondják azok így tanulták, az ő nyelvváltozatukban ez így van. oké, ha bosszant, hát bosszant, de ez nem az ő hibájuk. az ő változatuk pont ugyanannyira különbözik a tiédtől, mint a tiéd az övéktől, és őket mégsem bosszantja, hogy te máshogy mondod. :-)

aki zsömlét mond, azt sem szokta bosszantani az, hogy más zsemlét mond. (vagy igen?)

a suksük miatt se idegesítsd magad, nincs rá ok. ők így tanulták otthon a szüleiktől, ugyanolyan szép nyelv az ő magyarjuk, mint a tiéd. :-)

nincs rá előírás, hogy a kijelentő nem lehet ugyanaz, mint a felszólító. – nagy baj is lenne, ha lenne, mert az igék többségéhez ki kéne találni kétféle formát arra, amit most egyféleképpen mondunk, hiszen kijelentőben és felszólítóban egyaránt írjuk, olvassuk, tudjuk, rakjuk, merjük, rúgjuk, nézzük, kapjuk, varrjuk, gépeljük, reszeljük, kenjük, vágjuk stb. stb.

"attól függ", bizonyos helyzetekben valóban furcsa, pl. a parlamentben valóban kilógna. de ha hallok valakit csak úgy privátban beszélgetni, aki suksüköl/szukszüköl/csukcsüköl, attól miért szaladna fel? neki sem szalad fel, ha én azt mondom, hogy megtanítjuk. mindketten konstatáljuk magunkban, hogy az országnak nem ugyanazon a részén élünk, de amúgy mi volna vele a gond?

bizonyára neki is furcsa volt eleinte, amikor még tanulta az anyanyelvét, hogy ami náluk természetesen egyalakú, azt mások (pl. a tévében) kétféleképpen mondják, kijelentő/felszólító módtól függően... de remélem, hogy nem bosszankodott miatta.

én így tanultam otthon, ő meg úgy.

Gerekkoromban döntöttem úgy, hogy az európai nagynyelvek mellett nyelvrokonainkkal, sőt, még messzebb menve, kicsiny törzsi népek nyelveivel is foglalkozni fogok.

Amibe ilyenkor hamar belebotlik az ember: ezek sokszor meglepően poliglott társadalmak, és nemcsak abban az értelemben, hogy sok nyelvjárás van. Hanem hogy ez még kicsiny léptékben is jelen van. valamikor még egy családon belül is sok egészen különöbző nyelvet is beszélnek, sőt, egy-egy egyén is sok különbözőt. Egy teljesen ,,vad'' körülmények közt élő egyszerű hétköznapi vadász is beszélhet öt-hat helyi nyelvet. A tarkaságot még ezen felül is fokozza, hogy a törzsben meg egy adott nyelv is sok nyelvjárás alakjában él. A nyelv és nyelvjárás e népeknél egyébként nem is válik szét élesen: a szomszéd falunál,házcsoportnál már más nyelvváltozat van, annak szomszédjánál megint más, és a nyelv fokozatosan is átmehet valami teljesen más, kölcsönösen már nem érthető nyelvbe. Ezek a dialektuskontinuumok, nyelvi láncok: hírhedt példa az eszkimó lánc, vagy a Western Desert Language Ausztráliában, de efféle foltatólagos nyelvi láncok nálunk Európában is léteztek még a középkorban, sőt, a német nyelvi lánc nyomai még ma is megfigyelhetők.

Tulajdonképp épp a mai, ,,modern'', betonba öntött szabványositott nemzetállami hivatalos nyelvek voltak az ember antropológiai lényegétől elütő, ,,természetellenes'' folyományok a történelem során, ebből a szempontból az Osztrák-Magyar Monarchia nagy elmagyarosítási hulláma is, de az utána jövő trianoni utódállamok nemzetiségpolitikája is társadalompatológiás fejleménynek tekinthető. A cigányok persze mindkét esetben a bot rosszabbik végén találták magukat minden történelmi helyzetben, kár, mert szép, sok alakban létező nyelvük sok öröm forrása, és majd az éghaljlati válság meg a világméretú szgénységi válság megoldása után után egy jövőbeli posztmodern társadalomban valószinűleg modern közegben fog újjáéledni az ember természetes nyelvi játékossága.

A kérdés viszont ezen túl felvet egy másik kérdést is. Akármennyire is természetes a nyelvi változás, itt akérdésbeli -ban -ben vs -ba -be ragnál ragnál mégis arról van szó, hogy nyelvtipológiaialag mégiscsak egy érdekes morfológiai különbségtétel megszűnéséről van szó, két rag különbségének egybemosódásáról. Nem ez az első ilyen példa: régen például a magyar nyelv különbséget tett alanyi és tárgyas igeragozás között többes szám első személyben is: ,,mi hallanánk egy hangot'' vs ,,mi hallanók a hangot''. Vörösmarty még azt írta: ,,mintha hallanók a pusztán a lázadt ember vad keserveit''. A mai köznyelvben sajna ez a különbségtétel nincs jelen, bár TGM beszédeinél megfigyeltem, hogy ő még megkülönböztette ezeket. A dolog ma már nem képezi nagyobb vita tárgyát, de a XX. szátzad elején még volt ebből kisebb nyelvészeti vita, egyesek a magyar nyelv alapjellegét féltették. Lehet gúnyolni őket, de egy kis részben igazuk van:

A magyar egy viszonylag erőtelejesen szintetikus tipológiájú nyelv, még a Halloti Beszéd-ben megfigyelt ómagyar nyelvállapothoz képest is szintetikusabb jelelgűvé vált fejlődése során, ma ehhez képest megfigyelhtő egy újra analitikusabb irányba való elmozdulás. Ez talán érzelmileg valóban sajnálható dolog, de akit a szintetikusabb nyelvek érdeklnek, annak lehetősége van csukcs, eszkimó, és a szibériai nyelvarea egyéb erősen szintetikus, sőt poliszintetikus nyelveit tanulni. Bár sajnos sokszor a legértékesebb kisnyelveket a kihalás fenyegeti ma már.

Lehet a kérdés kapcsán sok mindenről (mellé) beszélni.

A jelenség észlelhető. De annak megítélése, hogy tényleg művelt-e a hibásan szóló hát az nem egyszerű. Gyanítom inkább, hogy nem az, csak annak tartják. Meg lehet véletlen elszólás is sok ok folytán. Meg lehet a "környezetbe belesimulás" is. Az ok tehát sokféle lehet, az azonban vitathatatlan, hogy a fő ok mindenképpen az általános igénytelenség növekedése, ami viszont kormányzati kívánalom. A megfelelési kényszer gyakran nagy úr.

Mi az, hogy előíró nyelvészet?... :-o Honnan szedsz ilyet? Ki mondta neked? Te előíró nyelvész vagy, vagy mi?

"Számtalanszor leírtam már" – oké, és? Sosem volt igazad. Más meg számtalanszor leírta már, hogy lapos a Föld.

Mi volt a félretájékoztatás, idézd, kérlek!

És mondjál már egyszer néhány mondatot erről az előíró nyelvészetről, mert valóban számtalanszor írták már az is van (könnyen lehet, hogy mind te voltál, kedves Anonimusz), de nem rémlik, hogy ezt ennél bővebben is kifejtette volna az illető. Hát most ismét visszakérdezek, újra választ remélve: Az meg mi a csoda?

"akárhogy használnak valamit az emberek, az helyes":

Hogy máshogy lehetne? Te tudsz valami előíró "hatóságról"? Meg van írva egy "nagykönyvben", hogy hogy kell beszélni?

Szerinted azok az írások, amelyekben le vannak írva a magyar nyelvtan sajátosságai, hogyan keletkeztek? A könyv volt előbb, vagy maga a nyelv, amit az leír?...

"a kérdésben felvetett téma bizony helyesírási hibának számít":

Helyesírás? Az meg hogy kerül ide? (A kérdésben beszéd volt említve, ha megfigyeled...)