Miért hallani egyre többször, hogy művelt emberek is keverik a ba/be, ban/ben toldalékokat, pl. megyek a boltban (oda), ennyire nehéz megjegyezni, mikor melyiket használjuk?

Mert nem műveltek, azért.

Bemagolták amit a magyar tanár mondott nekik, de meg sem értették az anyagot, csak visszamondták az érettségin, azt ennyi.

Nem tudok "keverésről", egyszerűen az a helyzet, hogy a magyarok jelentős része a hol kérdésre felelő szavakhoz is -ba/be ragot használ, de fordítva nincs így: a hová-hoz nem használnak -ban/ben-t.

Ez a magyar nyelv tulajdonsága jelenleg (és már legalább sokszáz éve), tehát nem hiba.

Éppen onnan lehet tudni, hogy a magyar nyelv ilyen, hogy a magyar anyanyelvűek jelentős része így beszél. Egy nyelvet ugyanis az határoz meg, hogy hogyan beszélik a beszélői.

Lehetne amúgy az is, hogy valóban szabadon cserélik a kettőt, és akkor az lenne a nyelvünk tulajdonsága – de nem így van.

A műveltséghez annyi köze van a dolognak, hogy valóban van egy olyan jelenség, hogy a művelt magyar nyelvben megvan ez az általad hiányolt különbségtétel, tehát amikor nem természetesen beszélnek az emberek, hanem átgondoltabban, választékosabban, gondozottabban nyilvánulnak meg – pl. egy előadást tartanak, vagy amikor írásban rögzítik a komoly gondolataikat az örökkévalóság számára –, akkor a nyelvi illem azt diktálja, hogy mégiscsak ban/ben-t használjanak a hol kérdésre. De ez nem a természetes beszéd. Ugyanezek az emberek aztán a barátaikkal, rokonaikkal, munkatársaikkal csevegve általában simán ba/be ragot használnak egy csomószor ugyanerre (jó eséllyel te is így teszel).

Ilyen a magyar nyelv.

Lásd: [link]

(és ld. a benne linkelt Nádasdy-cikket is, amely ma már itt lakik: [link] )

#4 "hallottam már ilyet is"

Persze, előfordul, semmi gond: ez hiperkorrekció, nagyon ritka, nem üti meg annak a mértékét, hogy a nyelv részének tekintsük.

Szemben a fordítottjával, amely valóban évszázadok óta létező jelenség (ergo nem hiba), ld. régi-régi versekben, népdalokban is...

Ui.: félreértés ne essék: a hiperkorrekció is lehet nyelvi változás forrása, idézem a wikit: "Például a saját nyelvjárásukban vót ’volt’, bót ’bolt’-féle alakokat használók, amikor megpróbálják utánozni az l-et is kimondó kiejtést (mint amilyen a sztenderdé is), gyakran tévesen betoldanak egy l-et az olyan szavakba is, amelyekben az eredetileg nem volt benne (szölke < szőke, szolda < szóda stb.) Maga a jelenség nem újdonság a nyelvben, például boldog szavunk is így jött létre a korábbi bódog formából."

vagy a hold szót is így magyarázza a szótár:

[link]

"A →hó² főnévből keletkezett -d kicsinyítő képzővel. A szó belseji -l-hez vö. álcs (→ács), →boldog stb."

#3: "Mivel az internet és különösen az okostelefonok elterjedése miatt kevesebbet olvasnak az emberek (igen, a műveltek, a diplomások is), azért az írott nyelv szerepe csökkent a magyar nyelvben, és újra a szóbeliség viszi a fő szerepet."

Nem pont fordítva?... Mivel egy csomószor írásban beszélgetnek az emberek (pl. mi is most itt), ezért nagyon megnőtt az írásbeliség szerepe, nem?

Az igaz, hogy ugyanemiatt az emberek rengetegszer beszélt nyelvet látnak írásban, míg korábban ennek sokkal kisebb volt az aránya: akkor legtöbbször gondozott szöveget láttak (irodalom, tankönyvek, szakkönyvek, nyomtatott sajtó).

"Ez látszik például a helyesírási hibákon is. A -ban, -ben rag egyre inkább kiszorul a beszélt nyelvből, ami egy már legalább évtizedek óta zajló folyamat. Az írott nyelv nem fogja tudni megmenteni a kétféle helyhatározó rag szerinti megkülönböztetését. Az elnémult n betűt majd a jövő században az Akadémia törölni fogja a helyesírásból."

Na, azt nem tudom, a helyesírás most hogy került a képbe hirtelen, hiszen nem helyesírási hibáról beszélünk, és az sem teljesen világos, hogy a válaszod végén említett Akadémia milyen szerepet is tölt be... Remélem, hoyg sem te, sem az olvasóink nem gondolják, hogy az Akadémia (a helyesírási szabályzat) előírná, hogy hogyan kell vagy illik beszélni.

Az Akadémia tudtommal az égvilágon semmit nem mond arról, hogy mikor ba/be és mikor ban/ben – és nagyon jól teszi, mert ez nem helyesírási kérdés.

Az pl. helyesírási kérdés, hogy ezeket a ragokat mikor kell kötőjellel kapcsolni egy-egy szóhoz, ez ügyben el is igazít a szabályzat – de hogy mikor melyiket kell használni, az nem hozzájuk tartozik.

(Az persze igaz, hogy ha egyáltalán nem fogunk már ban/ben-t használni, és csak régi szövegekben lesz nyoma – hasonlóan a régi igeidőkhöz, ahogy most is már csak az irodalomban olvasunk olyat, hogy "vala" meg "láték" –, akkor persze a szabályzat példái közül is eltűnik majd. Ha csak erre gondoltál, akkor értem, és egyetértek.)

"Hallottam már ilyen "művelt" embertől is."

. Ezt úgy hívják, hogy hiperkorrekció. Lehet, hogy éppen azért követi ezt a hibát, mert tudja, hogy műveltnek tartják, rosszul próbálja követni a nyelvi konveciókat.

Tudod, attól még, hogy tudom, mi az a Jaccard-index, mit jelent a Tathandlung Fichténél, vagy hogy hogyan függ össze a rabszolgaság a cotton gin feltalálásával, a nyelvtan vagy a helyesírás okozhat gondot.