Miért nem tudja helyesen leírni a magyarok többsége azt a szót, hogy fiunk?

Szerintem érthető a hiba. Ugye két különböző jelentésű szó találkozik itt:

fi(ú) (mint hímnemű leszármazott) → fiam, fiad, fia, fiunk, fiatok, fiai

fiú (mint hímnemű egyed) → fiúm, fiúd, fiúja, fiúnk, fiútok, fiúi (úgy, mint udvarló, fiúbarát)

Ha valaki nem sokat gondol a nyelvtannal, szóelemzéssel, akkor könnyen lehet az a naiv, intuitív érzete, hogy a fiunk szó igazából a fiú szónak és a birtokos személyjelnek az összetétele, és valóban van ilyen forma is, csak éppen mást jelent (fiú+nk). Ezzel szemben itt a maga a szótő lesz véghanzóhiányos, és ehhez kapcsolódik a személyjel: fi' + unk.

A kiejtés nem sokat segít, a fiunk és a fiúnk kiejtése között nincs markáns különbség, ami segítene rávezetni a helyes írásformára. Írásban is ritkán találkozik az ember a fiúgyermek T/1 személyjeles alakjával, ahogy a fiú udvarló T/1 személyjeles alakjával is, szakirodalomban is ritka, de irodalmi művekben sem túl gyakori szavaz ezek, tehát általában vizuálisan sincs jól megerősítve a helyes forma. Az sem segít a helyzeten, hogy a magyar nyelvben kevés olyan szó van, ami hasonló módon viselkedik (borja vs. borjúja, hossza vs. hosszúja), de ott is sokkal jobban érezhető a jelentéskülönbség. Tehát ilyen jellegű eltérő alakváltozatokkal és azok eltérő jelentésével is ritkán találkozik az ember. Itt az sem segít, hogy a fiúnk szót annak jelentésével szintén ritkán látja az ember leírva, hiszen általában ritka az az eset, mikor két embernek közös udvarlója van, így kevésbé tudatosul, hogy itt két különböző forma létezik két jelentéssel. Azt is látni kell, hogy a fiam, fiad, fia sorból pont a fiunk lóg ki, amiben a harmadik betű nem „a”, hanem „u”, nyilván ha elemezzük a szót, akkor érthető okok miatt. De aki nem elemzi a szót – márpedig anyanyelvi beszélő ritkán teszi ezt –, annak nem annyira magától értődő, hogy mi is a helyzet. A helyesírás-ellenőrző sem igazán segít, hiszen nyelvtani szempontból a fiúnk is helyes forma, csak éppen más a jelentése. Így aztán érthető, ha sokan követik el ezt a helyesírási hibát.

Nyilván ettől a hiba az hiba marad, csak a fentiek tükrében érthetővé válik, hogy miért gyakori ez a hiba.

#0: "komolyan nem érzik a különbséget a fiunk és a fiúnk szavak között?"

Nem lehet, hogy azért nem érzik a két szó kiejtése közötti különbséget, mert egyformán ejtjük?... :-)

- - -

#2: "szövegértés, nyelvek, logika"? ezekhez pont semmi köze a témának, helyesírási kérdésről beszélünk. de azért jól megaszontad, az a lényeg. :-)

- - -

#5: "egy a sok közül, amit nem tudnak leírni... nekem a kedvencem a "megsirat" a "megríkat" helyett"

az nem helyesírási kérdés... helyesen van írva mind a két szó (és nyilván azt írja, amelyiket szóban is használná)

"de már elfogadtam, hogy sokan így használják és lassan bevonul a köztudatba..."

nem úgy néz ki, hogy elfogadtad... :-)

- - -

#9: suksükölés, szukszükölés, csukcsükölés? mi abban az új? mi abban a trend? rengetegen úgy mondják, ezer éve... (...ami nem is meglepő, hiszen egy csomó más igénél is megegyeznek ezek a kijelentő és felszólító alakok, pl. tudjuk, írjuk stb., csak egy kivételes csoportnál tér el az "irodalmi magyarban".)

- - -

#10: "a fél társaság így beszélt, hogy "akkor majd meglássuk", meglátjuk helyett"

a fél társaság? akkor az is lehet, hogy a másik fele mondott meglátjuk-ot, meglássuk helyett, nem?... ;-)

@végett: [link]

"A magyar nyelv történeti-etimológiai szótára (TESz.) szerint ’céljából, érdekében’ jelentésben 1563-ból, ’miatt, következtében’ jelentésben 1575-ből van róla adatunk. Ez azt jelenti, hogy a két különböző jelentésében gyakorlatilag egyszerre bukkan fel."

(de itt is említve van: [link] )

- - -

#11: "nem csak a lássukkal, hanem más szavakkal is, amikhez nem is illene az 'ss'"

na, ilyenekre kíváncsi lennék.

- - -

Egyébiránt pedig gratulálok a nép (két) egyszerű gyermekeinek 0%-ra értékelték a #12-est... :-/

Ez nem (csak) IQ kérdése. Hogy anyanyelvként ki mit tanul otthon, az IQ-tól független.

Később aztán "az életben" fontos lesz, hogy bizonyos helyzetekben az ember a standardnak megfelelően beszéljen, kerülje a stigmatizált formákat, különben lenézik, kicsúfolják, kirúgják az állásából (vagy inkább fel se veszik), stb. Nem jól van ez így, de ez van, és ilyenkor valóban szükség lehet az ember problémamegoldó képességére, tanulékonyságára, rugalmasságára, vagyis a különböző, változó körülményekhez való alkalmazkodóképességére – na, ezek már az IQ-ba tartoznak.

Ha egy társaság fele így beszél, akkor simán lehet, hogy vannak közöttük intelligensek is, akik látják, hogy ebben a közegben nyugodtan használhatják a saját, "hozott" (gyerekként tanult) nyelvváltozatukat, ami kényelmes nekik. (Még azt is el tudom képzelni, hogy valaki annyira alkalmazkodó, hogy amúgy nem beszél így, de nem akar kilógni, és átáll.)

Természetesen ha másból szűrted le, hogy alacsony az IQ-juk, azzal nem tudok vitatkozni (hiszen nem ismerem a körülményeket), de önmagában a suksükölésből – és ehhez hasonló nyelvhasználati dolgokból – hiba lenne erre következtetni. Pláne, amikor egy társaságban sokan beszélnek így, tehát semmi oka nincs egy intelligens suksükölőnek sem, hogy "megtagadja" a saját anyanyelvét.

"fi(ú) (mint hímnemű leszármazott) → fiam, fiad, fia, fiunk, fiatok, fiai"

Az utolsó T/3: fiuk. :)

#19: valóban… :-)

#18: > Nem tudom, merre felé élsz, de felénk nem ejtik egyformán a rövid és hosszú magánhangzókat. A szár szót sem ejtjük szarnak...

Pont nem jó példa. Azon túl, hogy az „a” hang rövid, az „á” meg hosszú, azon túl a kiejtése is más. Az „a” hang félig nyílt, ajakkerekítéssel ejtett hang, míg az „á” hang nyílt, ajakréses magánhangzó. Akármilyen hosszan ejted az „a” hangot, nem lesz belőle „á”. Nota bene az „á” hangnak van „valóban” rövid változata is, pl. a telefonba mondott „hȧló” szóban rövid á-t ejtünk, míg a halászok által használt háló kimondása esetén hosszú á-t.

Az u–ú páros esetén viszont csak az időtartam más. Az ember agya meg nem stopper. Különben sok olyan szó van, aminél a hang írásban jelölt hosszúsága eltér a kiejtéstől. Pl. a legtöbb ember a lesz szót lessz-nek ejti, hosszú sz-szel, ezért is gyakori helyesírási hiba ez is, csak kevésbé bocsánatos, lévén a lesz szót egy kicsit is olvasott ember sokkal többször látja leírva, mint a fiunk szót. Vagy azt, hogy tízes számrendszer, a legtöbb ember rövid i-vel ejti. A hosszú–rövid kiejtés közötti különbség kevésbé érzékletes, és nem mindig kiejtés szerint írjuk le a szavakat.