Nyelvtanilag hogy helyes? Sosem fog elhagyni: el fog vagy elfog?
![*](http://static.gyakorikerdesek.hu/p/vsz2.png)
![*](http://static.gyakorikerdesek.hu/p/vsz2.png)
![*](http://static.gyakorikerdesek.hu/p/vsz2.png)
![*](http://static.gyakorikerdesek.hu/p/vsz2.png)
![*](http://static.gyakorikerdesek.hu/p/vsz0.png)
#18: "Kár, hogy te nem tudod, hogy jön ide a szó több féle jelentése, mert ez azt jelenti, hogy nem tudsz megérteni viszonylag egyszerű magyar mondatokat sem."
Tyú, ez hogy jött ki nálad?... Nem-semmi bakugrás volt ez... :-(
[Amúgy javaslom, hogy amíg helyesírási észosztó üzemmódban vagyunk, ügyeljünk a helyesírásra: "egybe-, ill. különírást" ;-P ]
- - -
#19: "Sokan mondják úgy is, hogy “eggyelőre”."
OK, nem tudom statisztikával alátámasztani, hogy kevesen vagy sokan mondják így, nekem a másik kettő többnek tűnik, ezért mondtam, hogy ez kevés. De ahogy jólesik, legyen akkor "sok" a rövid l-esből. :-) Még azt mondd meg – ha már ilyen precízek vagyunk –, hogy ez szerinted több vagy kevesebb az nl-nél és a hosszú l-nél?... :-)
(A gy hosszát direkt nem kevertem bele, de természetessen tudom, hogy az is megoszlik: szerintem a többségnél hosszú, és a kisebbségnél rövid, de ha neked más a véleényed, rád fogom hagyni azt is. :-)
Akár gyakoriság szerinti sorrendbe is állíthatod őket, hogy egyértelmű legyen a helyzet:
[egyelőre]
[egyellőre]
[egyenlőre]
[eggyelőre]
[eggyellőre]
[eggyenlőre]
:-)
(Természertesen az [n] itt nem egy artikuláltan kimondott n hang, hanem az utána következő l-lel egybeolvadó izé, amelyre biztos van szakkifejezés is, de sajnos nem vagyok nyelvész.)
![*](http://static.gyakorikerdesek.hu/p/vsz2.png)
![*](http://static.gyakorikerdesek.hu/p/vsz2.png)
![*](http://static.gyakorikerdesek.hu/p/vsz2.png)
![*](http://static.gyakorikerdesek.hu/p/vsz2.png)
![*](http://static.gyakorikerdesek.hu/p/vsz2.png)
#11 > Akkor csak egy dologra válaszoljatok, hogy szerintetek az "elfogta a vihar" is helytelen??? Vagy "elfogta a hascsikarás", "elfogja az ebet", "elfog menni"... Ezek mind szótári alakok és szokásjogból szivárgott be a nyelvtanba.
A választ már leírták. Vannak ugye az igék (megy, ír, olvas, fog). Meg vannak ugye az igekötők (el-, fel-, le-, ki-, be-, össze-, szét- stb…), amik egy-egy igéhez kötődnek, módosítják az ige jelentését. Ezek együtt igekötős igéket alkotnak: kimegy, leír, összeolvas, befog. Ha az igekötő közvetlenül a *hozzá tartozó* ige előtt áll, akkor egybeírjuk. Ha az igekötő az ige után áll, vagy más szó kerül az igekötő és az ige közé, akkor különírjuk: ki ne menj, írd le, össze is olvassa, fogd be.
Van olyan speciális eset, mikor az igekötő és az ige közé egy másik ige kerül. Ilyenkor is különírjuk – nem is tudnánk egybeírni – az igekötőt és a *hozzá tartozó* igét: ki tud menni, le szokták írni, össze fogja olvasni, be akarja fogni. Ugyan van olyan igekötős ige is, hogy leszokik, összefog, de a lesz szokták írni esetén nem erről van szó, a le- igekötő az ír igéhez kapcsolódik, nem a szokik igéhez, illetve az össze- igekötő az olvas igéhez kapcsolódik, nem a fog igéhez. Ez nyilvánvalóvá válik, ha mondjuk tagadó szerkezetbe tesszük a kifejezést, ugyanolyan értelemben: nem szokták leírni, nem fogja összeolvasni.
Az „elfogta a vihar” esetén egy ige van, a „fog”. A vihar főnév, nyilván az igekötő nem ehhez a szóhoz kapcsolódik, nyilván nincs olyan szó, hogy „elvihar”. Itt az el- igekötő ténylegesen a fog igéhez kapcsolódik: elfog(ja valami), elfog (valamit). Az „elfogja a hascsikarás” és az „elfogja az ebet” esetében hasonlóképpen.
Viszont az „el fog menni” esetén az el- igekötő értelmileg a menni igéhez kapcsolódik, nem a fog igéhez. Nem elfogásról, hanem elmenésről van szó, az elmenés jövő idejű alakjáról. Így hát mivel az el- igekötő és a *hozzá tartozó* ige, a menni ige nem közvetlenül egymást követi, hanem közbeékelődik a fog (segéd)ige, így helyesen írva: el fog menni. Itt is segít egyértelművé tenni az, hogy az igekötő melyik szóhoz kapcsolódik, ha kicsit más megfogalmazásba, pl. kérdésekbe írjuk át a kifejezést:
- El fog menni.
- Mit fog csinálni?
- Elmenni.
- Mit fog el?
- Hogy-hogy mit fog el? Nem fog el semmit.
![*](http://static.gyakorikerdesek.hu/p/vsz2.png)
![*](http://static.gyakorikerdesek.hu/p/vsz2.png)
![*](http://static.gyakorikerdesek.hu/p/vsz2.png)
![*](http://static.gyakorikerdesek.hu/p/vsz2.png)
![*](http://static.gyakorikerdesek.hu/p/vsz1.png)
Épp ide akartam másolni az idióta példáját, de látom, már megmagyarázták előttem.
De röviden: "elfogta a vihar/a hascsikarás/az ebet"
Ezek nem szokásjog miatt vannak egyben (ekkora hülyeséget életemben nem hallottam, amúgy), hanem mert ezek "elkapta " (tehát cselekvés) jelentésben vannak.
Az, hogy "el fog menni" meg az "elmenni" jövő ideje.. köze nincs olyan baromsághoz, hogy szokásjog...
Te az általánost kijártad már?
![*](http://static.gyakorikerdesek.hu/p/vsz2.png)
![*](http://static.gyakorikerdesek.hu/p/vsz2.png)
![*](http://static.gyakorikerdesek.hu/p/vsz2.png)
![*](http://static.gyakorikerdesek.hu/p/vsz2.png)
![*](http://static.gyakorikerdesek.hu/p/vsz0.png)
![*](http://static.gyakorikerdesek.hu/p/vsz2.png)
![*](http://static.gyakorikerdesek.hu/p/vsz2.png)
![*](http://static.gyakorikerdesek.hu/p/vsz2.png)
![*](http://static.gyakorikerdesek.hu/p/vsz2.png)
![*](http://static.gyakorikerdesek.hu/p/vsz0.png)
Azt meg hogy? Arra gondolsz, hogy pl. befolyás (és befolyásol, befolyásos)?
Itt nem az igéből képzett szóhoz járul az igekötő (vagyis a szó kialakulása nem be+folyás), hanem az igekötős igéből képződött az új szó (befoly(ik)+ás).
Vagyis: bár ezeknek is része az a morféma, amely az eredeti ige igekötője volt, de az már több szempontból is vitás lehet, hogy itt is igekötőnek nevezhetjük-e... (Az pedig biztos, hogy nem "JÁRUL"...)
Az már más tészta, hogy ha ebből az újabb szóból ismét ige lesz, akkor gyakran előfordul, hogy a hajdani igekötő újra elkezd igekötőként viselkedni (pl. "ne folyásold be"), ez létező jelenség – és tkp. érthető is, hogy történnek ilyen "balesetek" :-) –, de ilyenkor ismét egy igéről (+ az igekötőjéről) beszélünk, nem más szófajú szóról.
![*](http://static.gyakorikerdesek.hu/p/vsz2.png)
![*](http://static.gyakorikerdesek.hu/p/vsz2.png)
![*](http://static.gyakorikerdesek.hu/p/vsz2.png)
![*](http://static.gyakorikerdesek.hu/p/vsz2.png)
![*](http://static.gyakorikerdesek.hu/p/vsz0.png)
ezeket valamilyen szakirodalomban olvastad, vagy pusztán a személyes véleményedet osztod meg? mert én konkrétan ebből írtam az alapszakos szakdolgozatomat... pontosan így határozzuk meg: igekötő járulhat vagy igéhez, vagy igéből képzett szóhoz, ami igen pl. meghívás stb.
szóval:
- DE, igéből képzett szavakhoz is járul
- DE, nagyon is igekötőnek nevezzük
- DE, járul, ezt egyszerűen így határozzuk meg
és én nem tudom, milyen morfémáról beszélsz, de az igekötő nem morféma
![*](http://static.gyakorikerdesek.hu/p/vsz2.png)
![*](http://static.gyakorikerdesek.hu/p/vsz2.png)
![*](http://static.gyakorikerdesek.hu/p/vsz2.png)
![*](http://static.gyakorikerdesek.hu/p/vsz2.png)
![*](http://static.gyakorikerdesek.hu/p/vsz0.png)
Ha ezekből kell választani, akkor pusztán a személyes véleményem. :-) A szakirodalomból nem sokat olvastam (és azt is elfelejtettem már)-:, így kifejezetten örülök, hogy olyannal beszélhetek, aki ebből szakdolgozatozott. :-)
"pontosan így határozzuk meg: igekötő járulhat vagy igéhez, vagy igéből képzett szóhoz, ami igen pl. meghívás stb."
Oké, simán lehet. Én csak nem-szakirodalmak közt keresgéltem, és ilyeneket találtam:
"Az igekötő az igéhez szorosan kapcsolódó viszonyszó, amely módosítja annak jelentését."
"Az igéhez járuló, határozószóból lett, néha képző értékű elem ..."
Elismerem, hogy most találtam ilyeneket is:
"A Nyelvi, irodalmi és kommunikációs nevelés című program Magyar nyelv könyvében ez olvasható: „Az igekötő az ige, illetőleg az igéből képzett névszó, valamint az igenév jelentését módosító szó. ...” "
"IGEKÖTŐ: Igéhez, igei származékszókhoz kapcsolódik."
Nos, ez a "kapcsolódik" határeset a "járul" és a "része" között, de rendben, látom, hogy megoszlanak a nézetek.
"és én nem tudom, milyen morfémáról beszélsz, de az igekötő nem morféma"
Amikor írtam, próbáltam keresni egy jó szót ahelyett, hogy karaktersorozat, és ez jutott eszembe, de azért rákerestem, és bedőltem a néhány bizalomgerjesztő találatnak, pl.:
Jóllehet ezek nem szakirodalmi hivatkozások (ráadásul hol a félszabad, hol a kötött morfémák közé sorolják az igekötőket), de azért mégis arról győztek meg, hogy jó nyomon jártam.
Mutatnál olyat (akár szakirodalmat), hol az igekötők nem tartoznak a morfémák közé?
- - -
[Tudom, hogy szakmai, tudományos témákban is fontos a tekintély szerepe (vö. "szaktekintély"), és én kész is vagyok hitelt adni egy szakmai forrásnak, pusztán a tekintély alapján, pláne ilyen definíciós/osztályozási kérdésekben, örülök, ha van bármi forrás, amely eligazít. – Az itteni anonimitás miatt sajnos csak külső forrásokra tudunk támaszkodni... De a szakdolgozatoddal is szívesen megismerkedem. :-)]
![*](http://static.gyakorikerdesek.hu/p/vsz2.png)
![*](http://static.gyakorikerdesek.hu/p/vsz2.png)
![*](http://static.gyakorikerdesek.hu/p/vsz2.png)
![*](http://static.gyakorikerdesek.hu/p/vsz2.png)
![*](http://static.gyakorikerdesek.hu/p/vsz0.png)
érteni vélem, hogy miért sorolják a morfémák közé az igekötőket, mint ahogyan talán azt is értjük, hogy miért mondják egyesek, hogy az ige állítmány, a melléknév meg jelző. ez nyilván óriási baromság, de az elgondolás világos (azt hiszem) mögötte. itt is hasonló a helyzet, két teljesen más nyelvtani kategóriáról beszélünk, az igekötő nem egy nyelvi egység, hanem egy szófaji kategória. vannak ugyan nagyon hasonló tulajdonságai, mint a képzőnek, ami egy toldalékmorféma ugye, többek közt ebben az esetben azonos funkciójú grammatikai eszközökről van szó (megváltoztatják a szó jelentését, szintaktiaki környezetét stb.), de ettől még nem lesz az igekötő morféma.
másrészt a morféma lehet toldalék vagy tő. a toldalék ugye a képző, jel és a rag. a tőmorféma pedig egy kötelező eleme a szavaknak. az igekötő nyilván se nem toldalék, se nem kötelező elem. van ugyan, amikor a kötött morfémákhoz hasonlóan viselkedik pl. felcsigáz, meghökken (vannak olyan szavak, amiket csak igekötővel együtt használunk, ezek hasonlóak azokhoz a szavakhoz, amikhez a szófajjelölő képzőket társítjuk pl. pattan, ezek is csak képzővel együtt "működnek" [tehát itt is van hasonlóság, még ha a második esetben kizárólag fiktív tövekről is beszélünk]), de ettől szintén nem válik morfémává, mint ahogy pistike sem lesz macska attól, hogy elkezd nyávogni. a félszabad morféma kategóriája pedig problémás, a magyar grammatika fel sem veszi a szabad és a kötött mellé. ez nincs fenn sajnos a neten, de szabó ervin -> szabadpolcos emelet (2.) -> nyelvészeti könyvek, itt megtalálod, keszler a szerző (többek közt). a szakdolgozatomat meg talán ki lehet kérni a kre nyelvészeti tanszékéről :D
![*](http://static.gyakorikerdesek.hu/p/vsz2.png)
![*](http://static.gyakorikerdesek.hu/p/vsz2.png)
![*](http://static.gyakorikerdesek.hu/p/vsz2.png)
![*](http://static.gyakorikerdesek.hu/p/vsz2.png)
![*](http://static.gyakorikerdesek.hu/p/vsz0.png)
ja, magyar grammatika: 39. oldaltól (itt tárgyalja a morfémákat)
szakdoga címe: azonos funkciójú grammatikai eszközök egybevetése, ha érdekel :D
![*](http://static.gyakorikerdesek.hu/p/vsz2.png)
![*](http://static.gyakorikerdesek.hu/p/vsz2.png)
![*](http://static.gyakorikerdesek.hu/p/vsz2.png)
![*](http://static.gyakorikerdesek.hu/p/vsz2.png)
![*](http://static.gyakorikerdesek.hu/p/vsz2.png)
#24 > 22, teljesen jó, annyit pontosítanék, hogy igekötő nem csak igéhez járul, hanem igéből képzett szavakhoz is
Nem vagyok nyelvész, csak egy laikus. De ha a #26-os válaszodban felhozott példát, a meghívás szót nézzük, akkor logikailag két eset lehetséges:
1. A szó a hív ige igekötős alakjából képződik: (meg+hív)+ás.
2. Az ige képzet alakjához kapcsolódik az igekötő: meg+(hív+ás)
Csak a probléma, hogy az ilyen szóalakok nem gyárban készülnek, így egyik értelmezés számomra nem kitüntetettebb, mint a másik. Mert ha mondjuk a szlengben egy új ige üti fel a fejét, vagy egy új – akár nyelvhelyesség szempontjából kifogásolható – szóhasználat, akkor az igekötős ige, meg a képzett alak egyszerre üti fel a fejét: kibannol, kibannolás, kibannolva, kibannoló, besír, besírni, besírós stb…
Nekem laikusként inkább érződik úgy, hogy előbb kapcsolódik az igekötő az igéhez, és csak utána ragozódik, nekem sokkal „átélhetőbb” az, hogy a meghívás a meghív igével kifejezett történés, mintsem az, hogy ez a szó a hívás szónak az igekötővel való jelentésmódosítása. De hogy erősebb példát hozzak:
a) vesz → kivesz → kivétel?
b) vesz → vétel → kivétel?
a) tesz → feltesz → feltétel?
b) tesz → tétel → feltétel?
de nekem az a) sokkal természetesebb út.
Élek a gyanúval, hogy az igekötős igéknek a nyelvhelyesség szempontjából sokszor megkérdőjelezhető, ennek ellenére terjedőben levő sajátos használata is ezt a naiv megközelítést tükrözni. Lásd:
nem hívható meg vs. nem meghívható,
ne tételezd fel vs. ne feltételezd,
össze nem téveszthető vs. nem összetéveszthető.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2025, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!