Szégyenlős vagy szégyellős?

#7:

köszönöm a választ!

szóval a "mi volt előbb, a tyúk vagy a tojás" jellegű felvetésem inkább elgondolkoztatni akart, bár valóban nem tudom a választ.

(őszintén megvallva ilyen szótörténeti téren még az e-nyelv.hu-választ se merném 100%-ra komolyan venni, ott bármit írhatnak – nekem elhiheted, sokszor küldök nekik javításokat. :-)

ennek ellenére én is azt gyanítom, hogy az n-es az "eredetibb", mert én is úgy érzem, hogy az a gyakoribb irány, hogy az nl-ből lesz ll – kivéve pl. a már említett "egyenlőre" esetében...

ez az nl–>(n)ll "hasonulásszerű összeolvadás" gyakori, figyeljétek meg, hogy hogy mondjátok:

egyenleg – e(g)gyelleg?...

egyenletes – e(g)gyelletes?...

ajánlat, hasonlat, hasonló, jelenleg, özönlik...

szerintem sokan úgy érzik, közelebb van a hosszú l-hez, mint az nl-hez, még ha van is az l előtt egy olyan kis "fél n-szerűség"...

az összetételeknél valószínűleg jobban tagoljuk ezt a találkozást, de azért ott is "összenőhet", pl. erőnlét?...

a másik irány (ll–>nl) nem jellemző. (vajon van ilyen az egyenlőrén kívül?... ha nincs, akkor mi lehet az oka ennél az egy szónál? talán bejátszhat az, hogy sok egyenl- kezdetű szavunk van, és ezekhez önkéntelenül hozzáigazítjuk? vagy más oka (is) van?...)

a Szószátyár Facebook-csoportban is traccsoltunk már erről párszor, pl.:

[link]

[link]

és persze mindig előkerül ez a cikk is:

[link]

ebben a cikkben is elmélkednek az okáról:

"Valószínű hogy ejtésben leginkább az [egyellőre] alakkal találkozunk, a [ll] pedig itt származhat az l spontán megnyúlásából vagy az nl-ben bekövetkező hasonulásból is. Amikor pedig le kell írni, a nyelvhasználók leginkább az utóbbi mellett döntenek.

Miért? Igaz, hogy az egyenlőre alakból nem vezethető le a ’pillanatnyilag’ jelentés, de az egyenlő tövet legalább ismerik. Annak, hogy egyelőre, semmi értelme sincs: nincs egyelő melléknév vagy főnév, nincs egyel igen (illetve akinek van, annak is ’ritkít’ jelentésben, ami megint nem köthető ide)."

No de visszatérve a szégyenlősre:

örülök, hogy te is belinkelted az e-nyelvet, mert akkor bizonyára megnyitottad, és így láthatod, hogy mindkettő helyes – hiszen az e-nyelv-es tanácsok címébe nem szoktak helytelen formát írni. ;-) ma is tanultál valamit. ;-)

ennek megfelelően óvatosan fogalmaz ő is: "ez a köznyelvi, általánosan használt, szótározott változat" – nem mondja, hogy helyes (hiszen a másik se helytelen).

[a külön beidézett utolsó mondat nekünk most mindegy... azt minden 2016 előtti válasz alá automatikusan odatették, függetlenül attól, hogy változott-e ez bármi az adott témában, vagy hogy van-e bármi egyéb relevanciája a dolognak]

- - -

kieg. az e-nyelv-válaszhoz: én "szégyenl" helyett inkább "szégyenel" formában adnám meg az n betűs változatot, mert úgy van a MÉK-ben is, meg a Czuczor–Fogarasiban is, bár biztos vagyok benne, hogy sokan mondják úgy, hogy "XY szégyenl valamit".

ez is egy jópofa dolog, érdekes, hogy ezek "összecsúsznak", itt behoznék még egy szót, amely arról a – nyelvünkben ritka – tulajdonságáról nevezetes, hogy nl a vége: ajánl. Tkp. vele is ez történt, a Cz–F-ben még így szerepelt: "AJÁNL (aj-án-l vagy aj-án-ol); ..."

és másik két forma is szerepel szócikként:

"AJÁL – e helyett ajáll vagy ajánl. ..."

"AJÁLL – l. AJÁNL."

Látszik ugye, hogy itt is ugyanazok a változások, ingadozások, átalakulások voltak/vannak, mint a többi hasonlónál (egyenlőre/egyellőre, szégyenlős/szégyellős...), sőt, ez nemcsak l-lel van, hanem r-rel és j-vel is:

"ajánlat [ajállat], színre [szírre], van jobb [vajjobb]. Ezt a teljes hasonulási folyamatot így írhatjuk fel: (Az nl, nr, nj kapcsolatból ll, rr, jj lesz: az n teljesen hasonul a rá következő nem-orrhangú zengőhanghoz.)"

[link]

na jó, bocs, ez már tényleg nem helyesírási téma – csak olyan érdekes :-)

"egy lány szégyenlős vagy szégyellős"

Ugyanazt jelenti, ezek csak alakváltozatok, bármelyiket mondhatod, és bármelyiket írhatod is, ha "nincs tétje". De ha "nagyon helyesnek", "támadhatatlannak" kell lennie, akkor – írásban – inkább a szégyenlős alakot javaslom, mert a másikba még valaki beleköt (mindegy, hogy jogosan-e), látod, hogy itt is hogy jártunk... :-)

– a GYK cseppben a tenger –

"még az e-nyelv.hu-választ se merném 100%-ra komolyan venni, ott bármit írhatnak"

Igen ám, csak helyesírási szabályzatot hivatkoznak be. Ami azért elég szép hitelességi támasz.

Ha azt is kétségbe vonjuk, mi marad?

jah, hogy ezért idézted be azt a sort! akkor ismétlem:

"azt _minden_ 2016 előtti válasz alá automatikusan odatették, függetlenül attól, hogy változott-e bármi az adott témában, vagy hogy van-e bármi egyéb relevanciája a dolognak" az adott választ illetően.

szóval félreértetted a helyzetet.

pl. találomra egy régi válasz:

[link]

ez nem helyesírási kérdés, és oda is írták, hogy a forrást – de aztán 2016-ban odabiggyesztődött az aljára az a plusz disclaimer

vagy itt van ez:

[link]

ez sem helyesírási kérdés, meg van jelölve két másik forrás – de ettől függetlenül az aljára odakerült a "sorminta".

és a másik irányból is igazolni tudom, hogy az a sor "nem jelent semmit": a 2016 óta született válaszok alján _nincs_ ilyen sor, pedig nyilván azóta is rengeteg válasz a szabályzat alapján született.

[jelenleg ezen az oldalon van a váltás (2015–>2016):

[link]

de holnap már nem ezen lesz :-) ]

nos, az általunk tárgyalt szégyenlős kérdésben sincs szerepe a szabályzatnak:

egyrészt a szabályzat alapján nem lehet megmondani, hogy mi miből alakult ki,

másrészt a szabályzat szótára (se az akkori, se a mostani) nem tartalmazza se a szégyellős-t, se a szégyenlős-t...

harmadrészt ha tartalmazná bármelyiket, akkor sem mondhatnánk, hogy a másik helytelen...

pl. van a szótárban "gyerek" és "gyermek", de csak a "gyermeknap" van említve, nincs "gyereknap". ettől azonban az még nem helytelen (ergo helyes).