Takátscsal vagy Takáts-csal?

Takátscsal.

b) Ha a régies betűre vagy x-re végződő személynevekhez kapcsolódnak ezek a ragok, a régies betűt és az x-et változatlanul hagyjuk, a ragok v-je helyett a név végén ejtett hanghoz idomult mai formát írjuk, például: Kossuthtal, Véghgel, Móriczcal, Rátzcal, Babitscsal; Madáchcsá; Marxszal, Luxszal, Alexszel, Félixszel.

Ja igen, a kötőjel.

c) Ha a személynév mássalhangzót jelölő kettőzött betűre végződik, a -val, -vel (és a -vá, -vé) rag megfelelő alakját kötőjellel kapcsoljuk hozzá, hogy az alapforma világosan kitűnjön, például: Kiss-sel, Makk-kal, Papp-pal, Széll-lel; Kiss-sé, Papp-pá; Ivett-tel, Mariann-nal

FYI: az #1 és #2 a szabályzatból van idézve:

[link]

(Hasznos olvasmány, lehet, hogy más kérdéseidre is választ kaphatsz belőle... :-)

ez a szabálypont a -val/vel, -vá/vé ragról szól, de megjegyzem, hogy a neveknél más hasonló esetben is kötőjel van, nemcsak hasonuláskor: Mariann-nál, Odett-től, Tarr-ról...

- - - - -

amúgy érdemes fenntartani a tévedés jogát, mert egy rakás egyéb eset is van, amikor kötőjel kell, ld. pl. a 217-est az idegen írásmód szerint írt szavakról (ezek közül talán a 217/a merül föl leggyakrabban):

[link]

"217. Bizonyos esetekben kötőjellel kapcsoljuk a toldalékokat és az összetételi utótagokat az idegen közszavakhoz és tulajdonnevekhez.

a) Ha az idegen írásmód szerint írt közszó vagy tulajdonnév végén hangérték nélküli (ún. néma) betű van, vagy ha az utolsó kiejtett hangot betűknek bonyolult, írásrendszerünkben szokatlan együttese jelöli, akkor a magyar toldalékokat mindig kötőjellel fűzzük a szó testéhez, például: guillotine-t, monsieur-nek; Glasgow-ban, Loire-on, Montesquieu-nek, Montreux-ig, Peugeot-t, Rousseau-val, Voltaire-é. – Kivétel: Anjouk. A -val, -vel és a -vá, -vé rag v-je ilyenkor is az utolsóként kiejtett mássalhangzóhoz hasonul, például: guillotine-nal; Iaşi-sal, Molière-rel.

Az egyelemű vagy kötőjellel összefűzött tagokból álló tulajdonnévnek (a néma betűs végződés miatt kötőjellel odakapcsolt) -i (-s, -ista, -izmus) képzős származéka természetesen kis kezdőbetűs, például: shakespeare-i, voltaire-es, voltaire-izmus; bordeaux-i, lille-i, ploieşti-i, châlons-en-champagne-i. [Vö. 161.]

b) Ha az idegen tulajdonnév két vagy több különírt elemből áll, akkor az -i, -s stb. képzőt (a többelemű magyar tulajdonnevekhez hasonlóan) mindig kötőjellel kapcsoljuk az utolsó elemhez, s az alapforma szerinti kezdőbetűket megtartjuk, például: Anatole France-i, Victor Hugó-i; Leonardo da Vinci-s, Walter Scott-os; Karlovy Vary-i, New York-i. [Vö. 161.]

c)A mássalhangzót jelölő kettőzött betűre végződő idegen tulajdonnevekhez az azonos betűvel kezdődő magyar toldalékot (s így a -val, -vel és a -vá, -vé rag megfelelő alakját is) kötőjellel kapcsoljuk, hogy a név alapformája világosan kitűnjön, például: Mann-nak, Tallinn-nál, Scott-tól, Falstaff-fal, Grimm-mel, Scott-tal [vö. 93., 160. c)].

d) Ha az idegen írásmód szerint írt közszó végén hangérték nélküli (ún. néma) betű van, vagy ha az utolsó kiejtett hangot betűknek bonyolult, írásrendszerünkben szokatlan együttese jelöli, akkor az összetételi utótagot mindig kötőjellel kapcsoljuk az előtaghoz, például: couchette-rendelés, lime-likőr, ragtime-koncert. Tulajdonnévi előtagú összetételek esetén mindig a tulajdonneves összetételek általános szabálya szerint járunk el: Baudelaire-vers, Loire-part, Shakespeare-dráma [vö. 112., 166., 263. b)]."

De a 265.-ben is van egy csomó kötőjeles példa (némi átfedésben az eddig említett esetekkel):

[link]

"265. A ragokat, a jeleket, a képzőket általában közvetlenül kapcsoljuk a szótőhöz. Néhány esetben azonban kötőjelet használunk.

a) Kötőjellel hárítjuk el toldalékok kapcsolásakor három azonos mássalhangzót jelölő betű közvetlen találkozását egyes típusokban, ahol az egyszerűsítés nem alkalmazható, például: Széll-lel, Wittmann-né; Mariann-nal [vö. 93., 160. c)]; Bonn-nal, Bonn-nál [vö. 217. c)].

b) A több különírt elemből álló személynevekhez és földrajzi nevekhez kötőjellel kapcsoljuk a képzőket, például: Arany János-i, Leonardo da Vinci-s [vö. 159., 161.]; New York-i, Karlovy Vary-i, Frankfurt am Main-i [vö. 152. c), 217. b)]. – Hasonlóképpen: Magyar Nemzet-beli stb. [Vö. 200. b).]

c) A hangérték nélküli (ún. néma) betűre és a bonyolult, írásrendszerünkben szokatlan betűcsoportokra végződő szavakhoz kötőjellel fűzzük a toldalékokat, például: guillotine-t, Glasgow-ban, Montreux-ig, Rousseau-nak, voltaire-es, ploieşti-i [vö. 217. a)].

d) A számjegyekhez, írásjelekhez, rövidítésekhez, betűszókhoz stb. kötőjellel kapcsoljuk a toldalékokat, például: 4-et, 12-t, 19-szer, 32-en (= harmincketten), de: 32-n (= harminckettőn), 67-es, a IV.-be jár, 80%-os, 6%-kal, a 15. §-ban, Bp.-en, az MTA-tól, 100 °C-on, 16.25-kor [vö. 282., 288. a)]."

és akkor már a 288/a-t is hadd tegyem ide, benne szintén sok kötőjeles toldalékkal, amelyekről már volt szó:

[link]

"288. A mozaikszókhoz a toldalékokat olyan formában fűzzük, amilyet kiejtett hangalakjuk kíván; tehát ennek alapján vesszük tekintetbe az illeszkedés és a hasonulás szabályait, továbbá kiírjuk az esetleges előhangzót.

a) A betűszókhoz a toldalékokat kötőjellel kapcsoljuk, például: a BKK-nál, a MÁV-ot, az ENSZ-szel; tbc-s, tv-zik (v. tévézik), DNS-sel. A nagybetűvel írt betűszók alapalakjukat melléknévképzős formájukban is megtartják, például: ENSZ-beli, MAFC-os, TDK-s. A nagybetűvel írt tulajdonnévi betűszók végén toldalékoláskor írásban nem nyújtjuk meg az a, e, o-t, például: az MTA-nak, az ELTE-n, az ETO-hoz. [Vö. 29.]"

[a teljesség igénye enélkül :-)]

ahhoz semmiképp.

sokszor van olyan, hogy a fene tudja, hogy beletartozik-e a 217/a-ba ("az utolsó kiejtett hangot betűknek bonyolult, írásrendszerünkben szokatlan együttese jelöli"), ezekről szoktak is nagyot vitatkozni, pl.:

[link]

az OH. a 275–276. oldalon megpróbálja tisztázni ezek közül a problémás betűkapcsolatok közül a leggyakoribbakat, egyrészt egy rakás példával, másrészt ezzel a listával:

"Vannak azonban olyan többjegyű idegen betűk, amelyekhez a toldalék közvetlenül

kapcsolódik, például:

ae: Bacillus influenzáét, Cannaenál, captatio benevolentiaevel, curriculum vitaeje, lapsus linguaeről, lucrum cameraeben, Patrona Hungariaebe, Sopianaeról;

ee: Albeet, Kleenek, Leevel, Tennesseeről, de: Renée-vel, bourrée-t;

ii: Hawaiin;

oo: Daewootól, voodoot, Waterlooban;

ou: Anjouk, Ouagadougouban, Pompidounál, sout;

sch: Boschsal, Frischnek, hochdeutschul, naturburschok, übermenschnek;

sh: amishok, backslashsel, Cavendishtől, Macintosht, royal flushről, squashol;

th: Bayreuthban, Hindemithtel, Macbethet, Meredithszel, Perthben, Plymouthba, Smithszel, Wordsworthszel."

remélem, segít

szóval a Facebookon egyértelmű, de a Google már kötőjeles, és "sajnos" ott már a hangrend is kérdéses, mindenki választhat:

Google-lel, ha kb. ö-vel ejti a végét [gúgöllel / gógöllel]

Google-lel/Google-lal, ha inkább e-vel ejti [gúgellel/gúgellal/gógellel/gógellal]

hiszen ugyebár ez az a típus (o-e / u-e), ami legtöbbször ingadozik: hotelbe/hotelba, sóderrel/sóderral, Kunetzcel/Kunetzcal, púderrel/púderral

meg hát az elválasztás is izgi, mert vannak ugye ezek az érdekes, szótagképző helyzetben lévő l hangok:

A Google vajon két szótag? Goo-gle?...

és a Steindl? Stein-dl?...

és az Ybl? Y-bl?... (brrr :-)

és az Stróbl? Stró-bl?...

ezek is érdekes kérdések, attól függetlenül, hogy elválasztani nem akarjuk őket írásban, de mégis el lehet gondolkozni rajta, hogy külön szótagnak mondjuk-e.

és aztán ezek "torzulnak" hozzá a mi nyelvünkhöz olyan formában, hogy "megnéztem a guglival", "az Yblibe járok" stb.

de kicsit elkalandoztam, bocs... :-)