Miért nem ejtjük itt a "T"-t?

Írásban jelöletlen teljes hasonulás, mint például a „hallja” szó esetén (nem ejtjük ki az „l” hangot, hanem „hosszú j” hangot mondunk).

Ha játszol egy kicsit a nyelveddel, akkor azt veheted észre, hogy a „t” és a „cs” hangot ugyanonnan indítod, de a „t” hang kimondása után lepattan a szájpadlásról. Ahhoz, hogy mindkettőt ki tudd mondani, vissza kell helyezned kiinduló állásba, ez pedig némi időt vesz igénybe, ami jellemzően több, mint ami a normál beszédtempóhoz elég lenne, ezért nem ejtük a „t” hangot.

Érdekes kérdés lehet, hogy miért a „t” marad le, miért nem a „cs”. Ennek oka, hogy a magyar nyelv a hangsúlyt (jellemzően) az első szótagra helyezi, így evidens, hogy az abban szereplő hangok erősebbek.

Basszus...csak most jöttem rá, hogy én is mindig azt mondom, hogy ,,Mi csinálsz?"😂

Én nem csak akkor csinálom ezt ha hadarok.

#4: "a magyar nyelv a hangsúlyt (jellemzően) az első szótagra helyezi, így evidens, hogy az abban szereplő hangok erősebbek."

az nem jó magyarázat, mert előreható hasonulás is van, pl. "haggy játszani még egy kicsit!" ez vajon [haggyátszani] vagy [hajjáttszani]?

#6: "a céljaival van elfoglalva, nem az erről szóló beszédével, ezért nem mindig artikulál"

Itt nem "gyorsbeszéd-jelenségről" van szó, vagyis nem azért nem ejtünk külön t-t, mert hadarunk vagy nem artikulálunk vagy más miatt elharapunk, "kifelejtünk" valamit (mint pl. ha "vállalat" helyett "váll'atot" mondunk), hanem a teljesen normális, egészséges beszédnek a része ez a teljes hasonulás (mint pl. a már említett hallja szóban).

Előfordulhat persze, hogy kifejezetten lassan, "túltagoltan", "túlartikulálva" mondunk valamit bizonyos okokból (pl. indulatosan "megnyomjuk" a mondanivalót szavanként), és ilyen esetben lehet, hogy valóban hallatszik az a t.

Ekkor azért viselkedik máshogy, mint a a hallja, mert abban nem szóhatáron van a hasonulás, így egy ilyen speciális, túltagolt beszédben sem "hangsúlyozzuk szét" két részre.