Titeket mi motivál arra, hogy helyesen írjatok?

Egyszerűen így érzem jól magamat:D.

Igazából nem tudom.

Jó kérdés...

Mondjuk úgy, hogy megszokásból. Anno rengeteget olvastam és ezzel már rögzült bennem az adott azavak írásképe; írásban automatikusan ezt adom vissza.

De mondhatnám azt is, hogy szimplán lusta vagyok azzal foglalkozni, hogy mit hogyan írok le...

Megszokás.

Az írás megtanulásakor ott volt a törekvés, az iskolai megfelelés, a sikerélmény a jó osztályzaton és ez persze járt némi büszkeséggel is.

Ez beépült és ösztönössé vált.

Ma már inkább a tudatalatti rész dominál, ami egy ugyanolyan késztetés, mint a külső és belső ápoltság kellemes érzése.

Sajnos észreveszem magamon a lazulást, slendriánodást. Nem annyira helyesírás, inkább helyes fogalmazás terén.

Régen minden szövegemet visszaolvastam lezárás előtt, ma már előfordul, hogy ellenőrizetlenül eleresztem.

És ebben biztosan benne van a rossz hatása annak, hogy mindenhol látom az ilyen romlást, rengeteg cikk jelenik meg nyelvtani ellenőrzés nélkül,brutális elütésekkel, fogalmazási hibákkal.

Régen, tiniként könyvolvasás közben is annyira szemet szúrtak a hibák, hogy a könyvekben is javítottam, áthúztam, átírtam a hibákat.

Ma már elengedem.

És ez nem biztos, hogy jó.

Mojjo válaszával értek egyet, mi motiválna arra, hogy NE írjak helyesen?

Arra se érzek motivációt, hogy kézzel egyek rántott húst pertezselymes burgonyával, meg uborkasalátával. Aki megtanulta a helyesírást és/vagy van hozzá érzéke, annak az nem nehéz, nem kell hozzá külön motiváció.

Más kérdés, hogy jó-e az, hogy Magyarországon tradicionálisan nagy jelentőséget tulajdonítunk a helyesírásnak. Hát, bizony nem jó, szerintem. Pontosan ugyanúgy nem jó, mint az ahogy a tájszólás is stigmatizál. Jobb az olyan hely, ahol ez nincs így.

"Más kérdés, hogy jó-e az, hogy Magyarországon tradicionálisan nagy jelentőséget tulajdonítunk a helyesírásnak."

Ez tévedés. Minden magára adó nemzet ad a helyesírásra.

Része a kulturális örökségnek.

A változása normális dolog, mindig is változott. De a teljes ignorálása még köznyelvben is randa.

A tájszólás teljesen más téma. Bár egyetértek, hogy azon nincs lenéznivaló.

A helyesírás nem ugyanaz.

Azt mindenkinek volt lehetősége megtanulni.

A "szenderd" magyar kiejtési módot, adott helyen használat hiányában kevésbé. És tényleg nincs előírt szabványa.

A helyesírásnak van.

Változik, mindig alakul, de mindig van aktuális.

Már ahhoz képest is sok változás történt, amit anno én tanultam.

És emiatt tutira velem is előfordul, hogy az aktuális szerint hibásan írok valamit.

De azért az más, mint amikor megkérdezik, hogy a miért az pontos vagy ly-os "j".

:)

Azt írod, minden magára adó nemzet fontosnak tartja a saját helyesírását, és nyilván szerinted olyan nemzethez jó tartozni, aki/ami ad magára.

Álláspontod számomra riasztó. Főleg azért, mert egyetlen érved mellette az, hogy “randa”. Nekem ez a szó is ronda, olyan, mint a “kalbász”, engem is kifejezetten bosszantanak az interneten terjedő helyesírási divathibák, mint az “egyenlőre” , meg az a káosz, amit az igekötők egybe ill. különírásánál látunk - ráadásul ezek még néha értelemzavaróak is - , mégis azt hiszem ez nem lehet érv amellett, hogy a rossz helyesírásúakat elítéljük. Komoly tévedés, hogy meg lehet tanulni a helyesírást. Persze, valamennyire meg lehet, én is tudok kicsit zongorázni, de sajnos ez is van akinek könnyebben megy, van aki meg belefeszül, mégis rossz marad a helyesírása. Okos, kulturált embereknek is.

Ugyanígy a tájszólások. Azt írod, az más. Dehogy más! Nekem pl. nagyon tetszik az alföldiek tájszólása, a magam dunántúlija meg kifejezetten ronda hangzású. Tehát van egy jó érvem amellett, hogy szüntessük be a dialektusokat, vagy ítéljük el őket, mert némelyik ronda. Egyébként a tájszólásról pont olyan “könnyű” leszokni, mint a helyesírást megtanulni.