Titeket mi motivál arra, hogy helyesen írjatok?

Nehéz megfogalmazni, egyfajta belső igény alakult ki bennem. Pedig nem tartom magam nyelvtan zseninek, néha elbizonytalanodom, de olyankor ég is fejem.

Olyasmi ez, mint hogy nem járok koszos ruhában, WC után kezet mosok, stb. A helytelen, rosszul összerakott mondatok valahogy zavarnak, mint egy sárfolt a szőnyegen. :)

Kiskoromban a tanáraimnak, szüleimnek akartam ezzel is megfelelni, örömet okozni. Felnőtt fejjel ez annyiban módosult, hogy hogy most már magamnak akarok megfelelni, az elvárás pedig ugyanaz maradt, mint kiskoromban (vagyis hogy jól csináljam a dolgokat).

Egyébként ha valamit sikerül hibátlanul megoldanom (és nem csak véletlenül vagy rutinból, hanem tudatosan, a feladatra koncentrálva, átgondolva a hibalehetőségeket), a ami napig átjár az a jóleső érzés, ami akkor jelentkezett, amikor kiskoromban megdicsért a tanító néni.

Hát ezért... :)

Érdekes kérdés, kíváncsian lesem én is a válaszokat.

Engem pl. semmi. Így tanultam meg, amikor írok eszembe sem jut, hogy helyes vagy sem. Amúgy, ha jó helyesíró vagy, próbáltál már szándékosan hibásan írni? Nekem néha kell. Nem könnyű. :)

Én szimplán csak azért, mert nyelvtannáci vagyok.

Na jó, én nem. De a jelenség létezik. Vannak emberek, akik abban élik ki a perverzióikat, hogy beszólhatnak egy rosszul írt szóért.

A magam részéről csak csatlakozni tudok az előttem szólókhoz; így tanultam meg, belső igényesség, stb.. Meg valahol presztízskérdés is; aki olvashatatlanul ír (nyelvtani értelemben), nehezen vehető komolyan.