A tudomány miért nem tudja még mindig megfejteni a személyiség titkát?

Valószínű, hogy foglalkozik vele, de nem olyan módon, ahogy kérdezed. Így egy az egyben, hogy "a személyiség titka" nem hinném, hogy "kutatás tárgya" lenne. Persze valami marginális tudományág... Ehh.

Tudod mit? Olvasd el ezt, van benne egy eszmefuttatás, hogy miért nem "szerették" a "humán" tudományok művelői, ha valaki "beleártotta" magát "szent titkaik" böngészésébe. :)

[link]

Ajajj, lehet, hogy nem fog "átmenni"!

Mindegy. Stanislaw Lem, Az Úr Hangja című regényéről lenne szó. Ebből a kérdéseddel kapcsolatosan idézek. Lehet, hogy hosszú lesz. :)

"Nincsenek illúzióim. Attól tartok, nem hallgatnak meg, mert már nincsenek egyetemes

tekintélyek. A szakágakra oszlás vagy bomlás elég messzire jutott ahhoz, hogy az érintett

szakemberek illetéktelennek nevezzenek, valahányszor behatolok/ a területükre. Már rég

megmondták, hogy a szakember olyan barbár, akinek tudatlansága nem terjed ki mindenre. Pesszimista jóslataim személyes tapasztalatomon alapulnak.

Tizenkilenc évvel ezelőtt Max Thornoppal, a fiatal antropológussal (aki tragikus

autóbaleset áldozata lett) közösen publikáltam egy munkát, amelyben bebizonyítottam,

hogy az algedonikus vezérlésű véges automaták esetében, amelyhez minden állat és az

ember is tartozik, van egy bonyolultsági küszöb. Az algedonikus vezérlés oszcilláció a

büntetés és a jutalom, vagyis a fájdalom és a gyönyör között.

Bizonyításom kimutatja, hogy ha a szabályozóközpont (az agy) elemeinek száma a

legmagasabb szinten meghaladja a négymilliárdot, akkor az ilyen automaták halmaza

szórást mutat a vezérlés ellenpólusai között. Bármelyik ilyen automatában felülkerekedhet

az egyik irányító pólus, vagyis közérthetőbb nyelven szólva a szadizmus és a

mazochizmus elkerülhetetlen, és az antropogenezis folyamatában óhatatlanul létre kellett

jönnie. Az evolúció “belement" ebbe a megoldásba, mert statisztikai számítással dolgozik:

a faj fennmaradása a fontos számára, nem az egyedek beteges állapotai, gyarlóságai,

szenvedései. Opportunista konstruktőr, nem törekszik mindenáron tökéletességre.

Sikerült kimutatnom, hogy minden emberi populációban, az egész populáció

keveredését feltételezve, legfeljebb az egyedek tíz százalékában lehetséges jól

kiegyensúlyozott algedonikus vezérlés, a többi egyed szükségszerűen eltér az ideális

normától. Noha már akkor a világ vezető matematikusai közé tartoztam, bizonyításom

semmiféle hatást nem gyakorolt az antropológus, etnológus, biológus és filozófus körökre.

Ezt sokáig nem tudtam megérteni. Munkám nem hipotézis volt, hanem formális, tehát

cáfolhatatlan bizonyítás, amely kimutatta, hogy azokért az emberi tulajdonságokért, amelyeken a gondolkodók egész légiója töri a fejét évszázadok óta, kizárólag a statisztikai

fluktuációs folyamat a felelős, márpedig ezt a folyamatot az automaták vagy szervezetek

konstruálásánál nem lehet kiküszöbölni.

Később kibővítettem ezt a bizonyításomat, kiterjesztve azt az etika társadalmi

csoportban való keletkezésének jelenségére is. Munkámban Thornop gazdag anyagára

támaszkodtam. De erről a munkámról sem vettek tudomást. Évek múlva, miután

számtalan vitát folytattam embertani szakértőkkel, arra a következtetésre jutottam, hogy

felfedezésemet azért nem ismerték el, mert ilyen felfedezést egyikük sem óhajtott. Az a

gondolkodási stílus, amelyet én képviseltem, az ő köreikben szinte ízetlenségnek

számított, mert nem adott teret az ellenérvek retorikus kifejtésének.

Tapintatlanság volt részemről, hogy matematikai módszerrel bizonyítottam be valamit

az emberről. Vállalkozásomat a legjobb esetben “érdekesnek" nevezték. Lényegében

senki sem volt hajlandó belenyugodni, hogy a fennkölt Emberi Titok, a számos

megmagyarázhatatlan emberi tulajdonság a szabályozás általános elméletéből következik.

Persze, nem cáfoltak ilyen nyíltan. Még csak zokon sem vették a bizonyításomat. Úgy

viselkedtem, mint elefánt a porcelánboltban, hiszen mindössze kilenc nyomtatott oldal

terjedelmű bizonyításommal megpróbáltam szétvágni azt a gordiuszi csomót, amellyel

nem boldogult sem az antropológia, sem az etnográfia a maga helyszíni kutatásaival, sem

az “emberi természetről" szóló mélyenszántó filozófiai elmélkedések, azt, amit az

idegélettan és az etológia meg sem tudott fogalmazni mint kutatási problémát, inkább

meghagyta a mindig termékeny metafizikák gazdag rezervátumának, a mélypszichológia,

a klasszikus és nyelvészeti pszichoanalízis meg isten tudja, még miféle ezoterikus

kutatások területének.

Az emberrel foglalkozó tudósok már megszokták magasztos Hivatalukat. Ők annak a

Titoknak az őrzői, amelyet archetípusok transzmissziójának, élet– és halálösztönnek,

pusztító hajlamnak vagy a Semmi vonzásának neveznek. Én meg holmi átalakulási

kísérletek eredményeivel és ergodikus teorémákkal becsörtettem szent rítusaikba, és azt

állítottam, hogy kezemben van a probléma megoldása! Gondosan titkolt ellenszenvet

tápláltak irántam, megbotránkozva mértek végig mint durva szentségtörőt, aki merényletet

követett el az ő szentélyük ellen, aki el akarja apasztani örökké buzgó forrásaikat, befogni

a szájukat, amellyel olyan kedvtelve teszik fel a végtelen sok kérdést. És mivel

bizonyításom cáfolhatatlan volt, egyszerűen ignorálni kellett."

dellfil

Ja, persze ez "csak" sci-fi, de a gondolatmenet rávilágít, hogy nem annyira a "megfejthetetlenségen" van a hangsúly, hanem az elutasításon. Pl. azzal, hogy egzakt tudományossággal nem vizsgálható a kérdés.

dellfil

Tetszik az idézet.

A mai agykutatás mondjuk nem ebbe az irányba mutat, a tudat nincs többé ronggyá misztifikálva.

Úgy néz ki, a tudat nem más, mint az automatikus input-output agyi tevékenység felett ülő monitorozó és rögzítő folyamat, az egész működésre érvényesen önátverő memóriával, elhitetve, hogy ő uralja a rendszert, miközben valójában csak rögzít, így minden pillanatban azt hiszi, hogy az előző pillanatot ő vezérelte.

Elég lelombozó, mi?

Nem teljesen világos mit ért a kérdező a "személyiség titka" alatt. Talán a lélek létezésének kérdését vagy a nevelés/öröklés kérdését.

Mindegyik izgalmas és kérdésekkel teli terület. A pszichológia, filozófia, biológia, stb. egyaránt foglalkozik ezekkel a kérdésekkel, de közös elmélet nincs, ami összefogná a tudományterületeket és végleg lezárná ezeket az ősi kérdéseket.

Még az sem tisztázott, hogy mennyire számít a genetika és mennyire a nevelés az ember személyiségének kialakulásakor. Persze azt tudni, hogy a genetika meghatároz bizonyos hajlamokat, és ezek a társadalmi hatások miatt érvényesülhetnek, vagy elnyomhatóak. A szülői nevelés és a társadalmi beilleszkedés is kérdéses, hogy mennyire meghatározó. A legújabb kutatások szerint az "utca" neveli leginkább a gyereket.

Ezeknek a kérdéseknek az eldöntéséhez nagyszabású emberkísérletekre is lenne szükség. Laborban vizsgált agyszövetekből és Marika néni gyermekkori tapasztalatainak összegyűjtésével nemigen lehetne gyorsan haladni a kutatásban...

Sajnos voltak (vannak) ilyen kísérletek csak ezek illegálisan történnek.

[link]

Film is készült a story-ból (Három egyforma idegen) Kicsit hatásvadász, de mindenképpen tanulságos és a témához kapcsolódó doku-film...

Mert a személyiség kialakulásában a léleknek van nagy szerepe. A tudomány pedig nem akar foglalkozni, csak a materiális azaz megfogható dolgokkal. Ami nem az pl a lélek azzal nem kíván foglalkozni

Tudósok kijelentették, hogy a lélek és Isten nem kutatási területe a tudománynak, csak az anyagi dolgok. Most ezek után mit vársz tőlük ? Az idős akadémikusok szív alakú kupiszobában "kutatnak" fekete lyukakat. Erre futja még

#8! A tudomány nem ,,nem akar" foglalkozni a lélekkel, hanem nem TUD foglalkozni vele, mert nincsenek megfigyelhető tulajdonságai. A lélek egy kitalált dolog, és a tudomány vagy bebizonyítja hogy valóban létezik, vagy kizárja a létezését.

A lélek és Isten azért nem kutatási területe a tudománynak, mert még nincsenek megfigyelhető formái. Majd ha lesznek akkor fog vele foglalkozni. Az idealizmusnak még használható módszertana sincs... De elvárod, hogy komolyan vegyük? :D

A tudomány majd foglakozik ezekkel a dolgokkal, ha lesz rá mód! Egyenlőre nincs. És pont ezért NEM mondja, hogy nincs lélek vagy isten, hanem azt mondja, hogy: Nem tudjuk, hogy van-e!

Te se tudsz mindent! ÉS a tudomány sem! Persze megpróbálhatod rossz fényben feltüntetni! (ennyire vagy képes) De attól még mindenki tudja, hogy te állsz a vesztes térfélen: Az idealizmusnak nincsenek sikerei és nem is voltak. A materializmusnak meg igen! Konkrétan mindent a materializmusra épülő tudományos módszer miatt értünk el az orvostudománytól az űrkutatásig. Bukta van kis barátom... :D