Létezhet-e a modern tömegkommunikációnak valamilyen kollektív személyiség torzító hatása?

Az egyéni személyiségre ill. annak fejlődésére (gyerek- és kamaszkorban) hatással lehet, igen. Hogy milyen mértékben, az sok dologtól függ, főleg a többi inger mértékétől, arányoktól.

A kollektív, közösségi viselkedésre is hatással van, igen. Úgy értem, hogy egy nagyobb csoport együttes viselkedésére is hatással van. A torzítás szó elég szubjektív, de formálja, alakítja. Például a világ távoli részéből hozzánk eljutó hírek, de akár a filmek is, ahogy írtad. Sokan pl. csak a filmekből ismernek távoli országokat, népeket. Az, hogy hogyan ítél meg egy csoport (pl. nép) egy másikat, erősen függ a hírek, információk minőségétől, tekintve, hogy személyes tapasztalata nagyon kevés embernek van.

Persze, hogy létezik. A Facebook-on pl. miért van olyan sok lájk és külső/belső/esély? Mert egy ember meglátja, tetszik neki, aztán más is, neki is és azután átveszi mindenki, mert ez a "menő".

TV-műsorok: nagyon sokszor agymosás megy benne, lásd legújabb Soros-ellenes kampány, aminek nagy része egyébként messze nem úgy van, ahogy a reklámban előadják.

Pornó: ez a férfiakra van leginkább rossz hatással, akik ilyen filmek hatására azt hiszik, a nő egy tárgy, akivel bárhol, bármikor azt csinálhatsz, amit akarsz. Egy nő pedig azt hiheti ilyen filmekből, hogy ő csak egy alsóbbrendű lény.

És még folytathatnám a sort.

Sajnos tényleg, részben irányított, részben magától kialakuló globális trendek révén igenis nagyon nagy ilyen jellegű hatása van.

A fő baj, hogy magától soha jó irányba nem fog menni, az irányítása meg éppen hogy nem kulturális pozitív érdekeket, hanem politikai, gazdasági célokat irányoz meg.

Amíg ennek egy józan kontrollja, pozitív irányú befolyásolása ellen azonnal kezdődik a cenzúra és a sajtószabadság megölésének sikítozása, de érdekes módon a politikai és profit érdekek irányába terelésre nem, addig sajnos nincs mit tenni.

És bizony ennek világszinten rossz vége lehet.

De, az.

Az egoizmus erősödése érezhető mindenhol és valóban, a profitorientált piac a reklámokkal ezt támogatja is.

Talán többet kellene ismernünk, tanulnunk a buddhizmustól, az ősi japán és kínai filozófiákből, szemléletből.

Természetesen nem mindent, hiszen ott sok ezer éven át az egyéni emberi élet értéktelen volt.

Viszont azért nem egy elvetendő irányelv, hogy az egót, öntudatot fontosnak tekinti ugyan, de csupán önmagunk jobb megismerésének céljából és végül is a végcél az, hogy az önmagát jobban ismerő egó jobban, bölcsebben tud a közösség része lenni.

A mai világ mindenben az önérdek-vezérelt egyéni érvényesülést hirdeti, a versenyt, gyakorlatilag minden áron, abszolút kiirtva a közösségi gondolkodást.

Ez hosszú távon egy teljesen működésképtelen anarchiához vezet.

"A gyerekek 3 éves korukban már a tableton játszanak, meg a tableton nézik a meséket, jóformán ezen nőnek fel."

Ebben (szerintem) az a rossz tendencia, hogy magától értetődőnek veszik, mint információ forrást. Elvész az igényük, hogy fenntartásokkal fogadják, és hajlamosabbak lesznek kézpénznek venni, amit ott látnak, hallanak. Ez minél kisebb korban elkezdődik, annál "hatékonyabb".

A jobbik eset, ha itt felteszik kérdésként, hogy "láttam a Youtube-on, ez igaz lehet?"

Vagy a filmekkel kapcsolatban, ami nekem folyton eszembe jut, hogy bombákon a piros vagy a kék drótot kell-e elvágni. Léteznek felnőtt(!) emberek, akik komolyan gondolják, hogy ha ezt tudja valaki, akkor hatástalanít egy bombát. Na most képzelhetjük, egy gyerek fejében milyen világkép alakul ki kamaszkorára, ha többet van az elektronika előtt, mint a szüleivel.

De ez nem az elektronika káros hatása, hanem a szülőé. Hiszen a szülő felelőssége, hogy az a gyerek mit is néz, mit is olvas, és a közhiedelemmel ellentétben a Youtube-on minden hulladék Molnár Krisztiános videóra jut egy értékes, érdekes, de legalábbis informatív darab. Csak ehhez nyilván az kéne, hogy a szülő az elektronikai eszközöket és a tömegkommunikációt nem a nevelés helyett, hanem annak részeként alkalmazná. A szűretlen információt is lehet kezelni megfelelő oktatással, felkészültséggel és értelmi képességekkel, a probléma az, hogy sokaknak ez nincs meg. Viszont régen ezek az emberek a falu szélén hordták a szalmát, vagy kapáltak, ma pedig szerveződnek, ágálnak, lázítanak. De ez nem a technikai fejlődés, vagy a kommunikációs csatornák változásának az inherens problémája, hanem a problémák helytelen kezeléséé. Ha megfelelő hozzáértés és hozzáállás mellett használjuk a rendelkezésünkre álló eszközöket, akkor kétségtelen, hogy a negatív hatásokat könnyedén ellensúlyozni tudjuk.

Ha ezt nem tesszük meg, az a mi felelősségünk. A politikai propagandát, médiumokat pedig teljesen felesleges idekeverni, bizonyos csatornák mindig is egy adott agendát népszerűsítettek, ez teljesen természetes dolog. Csak ezt is meg kell tanulni a helyén kezelni.

Mellesleg, itt több dolog is összefolyik. Felmerül itt az erőszakos filmek személyiségromboló hatása, ami azért ennyi év után elég megmosolyogtató. Erőszakos filmek, amik bizonyos társadalmi tabukat döngettek már a mozi feltalálása óta vannak, és mindig voltak károgók. Viszont tudományos vizsgálatok alapján kimondhatjuk, hogy ok-okozati összefüggést nem lehet felállítani az erőszak látványa és elvégzése között, tehát szignifikáns személyiségromboló hatása nem lesz. Megjegyzem, ennek sok köze nincs a tömegkommunikáció elterjedéséhez, teljesen más kérdés.