Egy emberből (személyiség) lehet több?

> A jövőben hogy a fenében akarják azt megcsinálni hogy egy embernek lemásolják az agyát és ha meghal akkor "felélesztik"???

Nincs kristálygömbünk, nem tudjuk megmondani, hogy a jövőben ki mit akar MAJD.

Nyilván jelenleg ehhez nincs megfelelő technológiánk. Ha később lesz, akkor megint nyilvánvaló, hogy a technika adta lehetőségek fogják meghatározni, hogy hogyan használjuk az adott technológiát.

Mivel sem filozófiai sem tudományos értelemben nem lehet bizonyítani, hogy kinek az öntudatáról van szó, ezért a kérdés megválaszolásának elvi akadálya van.

Ha lemásolsz egy agyat, akkor az közel biztosan egy másik tudat lesz. Ha szimulálsz egy tudatot akkor elvi akadálya van, hogy bizonyítsd, valóban tudat-e, vagy csak szimuláció. Kívülről lehetetlen belátni.

A tudat feltöltése emiatt az elvi akadály miatt nem lehetséges sem most, sem a jövőben! Ezt 100% kijelenthetem most.

Senki soha nem fogja tudni igazolni, hogy a feltöltött tudat kié és egyáltalán öntudat-e, vagy csak egy öntudatként viselkedő szimuláció.

Legjobb tudásunk szerint, az öntudat az agy strukturális és funkcionális hálózatából adódik. A szinaptikus súlyok térben és funkció szerint elosztva adja a neurokémiával együtt.

Tehát a tudad feltöltésének fizikai akadálya is van, mert egyelőre úgy tűnik a teljes szerkezetet el kell pusztítani hogy beszkenneld, és az is csak egy másolat lenne.

Talán elméletileg lehetséges lenne, hogy a neuronokra rákapcsolódunk valami kevésbé invazív módon nanoszálakkal... de ezzel is csak mérni lehet az aktivitást és stimulálni az agyat..Esetleg kiterjeszteni az öntudatot különböző agy-gép interfészekkel, visszont letölteni nem lehet. Mert ez nem egy szoftver a hardveren... hanem maga a hardver az öntudat.

Nem lehet erre így válaszolni tudományos alapokon, ha csak ennyit vetsz fel, mindenféle részletek nélkül. Kicsit olyan a kérdés, mintha azt kérdezném, hogy ha lenne autóm, akkor milyen színű lenne. Passz…

Eleve az kérdés, hogy hogyan klónozod le a testet. Nyilván ma is létezik klónozás, de a klón egy újszülött lesz, gondolom senki nem annyira akarna egy újszülött testében a felnőtt tudatával élni. A psziché is nehezen bírná el. Vagy akkor mélykómában felnevelünk fizikai testeket, aztán felülvágjuk a tudatukat, ha eljön a költözés ideje? Ha nagyon sci-fi fiction irányba megyek, ez is elképzelhető.

A tudat része is kérdéses. El tudok olyat is képzelni, hogy minden éjszaka, mikor alszol, készül egy „digitalizált” másolat a tudatodról. Este lefekszek, másnap felkelek, délben elüt egy autó, akkor egy új testbe kerül át a tudatom. Nyilván a halálom napjára nem, de az azt megelőző sok-sok napra emlékezni fogok. Kvázi olyan lenne, mintha a halál napjára nyomnánk egy undo-t, vagy mintha visszatöltenénk egy mentett játékállást. Azt is el lehet képzelni, hogy a halál után tudják valahogy rekonstruálni a tudat halált megelőző állapotát, akár a halál emlékével is. Azt is el lehet képzelni, hogy ez egy bonyolultabb feladat, mondjuk 45 évesen egy hosszú procedúra után kerülsz át egy 20 éves testbe, a 45 évest meg szépen elaltatják. Nyilván ebben az esetben, ha 40 évesen üt el az autó, akkor megszívtad.

Ami érdekesebb kérdés, az nem is maga a hogyan, hanem a körítés. Mindegyiknek máshogy, de vannak nagyon erős pszichológiai, társadalmi, gazdasági, erkölcsi problémái. De erről nem választ, hanem egy kisebb könyvet lehetne írni. De csak úgy ízelítőül olyan problémák merülnének fel, mint a túlnépesedés, az öröklődésből származó gazdasági kérdések, az is kérdés, hogy ez egy kevesek által megfizethető dolog lenne, vagy sem (ha az előbbi, az folyamatosan távolodó szakadékot képezne a társadalom rétegei között), lennének illegális módszerek, amikkel bűnözők tudata élhetne tovább, mondjuk a börtönbe zárásuk, vagy kivégzésük után. Sokkal vakmerőbbé is válnának emberek, hiszen nem kell félni, ha az autóm nekimegy egy fának, vagy heroinfüggő leszek, mert maximum „betöltöm a mentett állást”. Vagy éppen túl bezárkózottak lennének az emberek, hogy mégis csak valahogy kihúzzák 45 éves korukra, ha az eljárás olyan. Egyáltalán mennyi ideig lenne igénye az embernek erre a mesterséges reinkarnációra? Mi az a dolog, amit 500 év után is még érdekes lehet csinálni? Vagy pl. mennyire borítaná fel az egész társadalmat mondjuk az, hogy egy 25 éves srác randizni hív egy 200 év tapasztalatával rendelkező „csajt”, aki egy 22 éves nő testében van. Szakadéknyi különbség lenne a világnézetükben.

Megint kérdés, hogy az egész jár-e más jellegű tuninggal. Mert egy idős ember leginkább azért tanul nehezen, azért romlik a memóriája, mert olyan a tudata, mint egy teleírt füzet, egyre kevesebb benne az üres lapterület, ráadásul az új információt is egyre nehezebb szervesen beilleszteni már meglévő információk hálózatába. Hiába kapnál egy új, 20 éves testet, a szellemed, tudatod öreg marad. Vagy jár az egész külső tuninggal? Egy közepesen csúnya, kopaszodásra hajlamos, túl alacsony férfi a saját 20 éves testébe kerül át újra, vagy választhat egy másik testet is? Ez önmagában baromi komplex probléma.

A válasz tehát továbbra is az, hogy ha esetleg rendelkezésünkre állna olyan technológia, ami ezt akár lehetővé tenné, majd azon a technológiai lehetőségek mentén fogunk gondolkodni arról, hogy hogyan is használjuk, hogy használjuk jól, egyáltalán kell-e, sőt szabad-e használnunk ezt a technológia adta lehetőséget.

A másik kérdésed pedig egy félreértés!

Kvantummechanikában ismeretes összefonódásról van szó, ám amint megzavarod a rendszert egy méréssel, megfigyeléssel vagy akár egy termikus sugárzással, ezt csak egyszer tudod részecskénként megtenni.

A kétrés kísérletben is addig viselkedik hullámként pl a fény, vagy elektronok amíg nem történik mérés vagy kölcsönhatás.

Egyértelmű, ha lemásolsz egy agyat akár atomonként akkor nem lesz ilyen értelemben öszefonódva, vagy több helyen, mivel rég összeomlott a hullámfüggvény és részecskeként viselkednek.