Tanulható / tanítható az empátia?

Szerintem maga a tulajdonság nem, ugyanakkor én úgy gondolom, hogy az "empátia hiánya" nagyon sok esetben nem is az empátia TÉNYLEGES hiányából, hanem puszta tudatlanságból fakad, ennek megfelelően egy "nem empatikus" személy azzá válhat, ha megismeri a körülményeket.

Szóval az empátia szerintem nem tanítható, de önkontroll, hogy valakit ne ítélj el azonnal és képes legyél meghallgatni őt, viszont abszolút tanulható és ez nagyon sok helyzetben empátiához vezethet (persze ez csak akkor működik, ha legbelül az emberben van empátia).

Tanítható, autistáknak szokták is tanítani.

Nem egyszerű megtanulni, ha valaki nem ért hozzá.

Olyan ez, mint a futás. Van egy potenciális korlátod. Ha olyanok a génjeid, olyan a testfelépítésed, akkor ha teljesen kimaxolod is ezeket, nem fogod tudni a 100 métert 15 másodpercnél gyorsabban lefutni. Ha meg olyan a potenciális képességeid, akkor le fogod tudni futni 10 másodpernél jobb idő alatt. Nyilván több évnyi kemény edzés után.

Oké, csak az ember nem feltétlenül van abban az állapotban, hogy kimaxolta a képességeit. Ha 25 másodperc alatt futod le a 100 métert, akkor edzéssel szépen el tudsz érni egy 20 másodperces időt, majd ha még inkább ráhajtasz, akkor 15 másodpercig is le tudsz menni. De ha a te korlátod ott van, onnan már nem tudod fejleszteni ezt a képességedet.

Az empátia is ilyen. Sokszor nem azért nem vagyunk bizonyos helyzetekben empatikusak, mert nincs meg bennük a képesség rá, hanem mert nem figyelünk eléggé a másikra, a környezetre, a szituációra, a kontextusra. Van empátiánk, csak nem kapcsoljuk be. Ezt lehet fejleszteni, bizonyos dolgokat, gyakorlatokat szokássá tenni, és akkor a tényleges, effektív empatikus képességed fejlődni fog. De csak a genetikailag és a gyerekkori neveltetésed által kialakított határig.

Akinek van, vagy vannak gyermekei, az pontosan tudja, hogy az empátia tanulható, sőt, csak tanulás útján teszünk rá szert gyermekkorunktól kezdve és ebben azok a gyermekek előnyben vannak, akiknek testvérei is vannak, így állandó nyomásnak vannak kitéve, az elkényeztetett egykékkel szemben, akik csak közösségben, óvodában, iskolában kerülnek ilyen nyomás alá.

A szülők többnyire ezen kívül is érvényesítik az akaratukat, így az egyetlen gyermekek is szembesülnek azzal, hogy más szempontokat is figyelembe kell venni, mint a sajátjukat, így részük lesz az empátiában, ahogy mindenkinek, bár természetesen nem egyforma mértékben, nevelés kérdése.

Ahogy írják, ez egy olyan képesség, ami alapból megvan, de hogy tényleg működjön, ennek is kell tanulás.

Biztosan a nevelés is fontos tétel ebben.

De bizony vannak olyanok, akik mentális betegségből eredően képtelenek rá.

Antiszociális személyiségzavar egyik jellemző tünete az empátia teljes hiánya.

Eredhet lelki törésből, de vannak nyomai annak is, hogy öröklődő betegség is okozhatja.

Fut párhuzamosan egy kérdés, amiben a kérdező kérdi, miről tudhatja, hogy ő nem robot.

Erről a kettő témáról együtt beugrott a Szárnya fejvadász film / könyv, ahol a replikáns droidokat egy empátia-teszttel szűrik ki az emberek közül.

Az empátiánál alapvetően szükséges, hogy a másik ember helyébe tudd képzelni magad, tudni, hogy te mit éreznél a helyében.

Ha ez a hiányzik, akár képesség, akár adott irányú tapasztalat hiányából, akkor az ember nem lesz képes törődni tetteinek másokra való kihatásával.

Márpedig egy társadalom jó működéséhez alapvetően szükséges az ilyen "fék", vagy épp hajtóerő a közös érdekek eléréséhez.

#6 Viszont azt se felejtsük, hogy a modern társadalomban kifejezetten előnybe kerülnek a pszichopaták enyhébb formában.

Szinte az összes sikeres vállalkozó, CEO, politikus, törtető egyén hordozhat pszichopátiára jellemző vonásokat.

Sajnos manapság a hideg kimért hazugság, manipuláció, és az empátia hiánya előnyös lehet a boldoguláshoz.

Igaz. Viszont ezek éppen nem a kollektív, hanem egyéni érvényesülési taktikák.

Társadalmi szempontból nem éppen előnyös irány.

Éppen azért előnyös taktikák, mert a kollektív gondolkodásnak nincsen rájuk csípőből válasza, illetve azért, mert a kollektív gondolkodás meg kívánja a vezetőt, az meg könnyebben emelkedik ki, ha individualista.