Miért "állhat"meg egy személyiség fejlődése?

A személyiségfejlődés zavarai súlyos pszichikai tünetek is lehetnek és képzett szakember számára sok mindent elárulnak az illetőről.

Vannak ugye enyhébb és súlyosabb esetek.

Például ha egy felnőtt ember kamasz módra vihog, vagy másképpen mondva éretlenül viselkedik, ha mondjuk fellibben egy szoknya, akkor elárulja teljes tapasztalatlanságát ezen a téren és egyáltalán nem mindegy, hogy ez a tapasztalatlanság miért keletkezett.

Mivel egy idő múlva rögzülhetnek az ebből származó gondolatok, ezeket elég nehéz később levetkőzni, talán teljes mértékben nem is sikerül, de nem lehetetlen, csak persze ehhez valószínűleg nagy segítséget kell kapjon az illető.

Súlyos személyiségfejlődési zavar lehet lelki betegség következménye, de annyira tág ez a fogalom, hogy így nem is lehet róla beszélni, hanem pontosítani kell, esetenként miről is van szó.

Deviancia is kialakulhat, de ezt sem könnyű látatlanban megítélni, mert minden összefügg mindennel.

Ha mondjuk valaki csúnya, vagyis a külseje nem tetszetős, akkor világos, hogy normális szexuális kapcsolata nem lesz túl sok és ez további viselkedési, gondolkodási problémákat okoz, ügyefogyott lesz a másik nemmel való kapcsolatában, sőt, még akkor is, ha erről van szó. Lehet belőle nőgyűlölő, agresszív fajankó, harcos feminista, félénk nyuszi és mindez tovább rontja a megjelenését, mert nincs kialakult igénye, visszahat rá, erősítve a folyamatot. A külső megjelenés fejlesztéséhez is tapasztalatok kellenek, mi a hódító, mi az elegáns, megnyerő. Ez persze igaz a kommunikációra is, a belső harmóniára, a gondolatok bonyolultságára és finomságára.

Ha viszonylag egészséges az ember, akkor esetleg csak félénkké válik tapasztalatok hiányában, de azért akár mások élményeiből, filmekből, könyvekből tud tájékozódni és nem marad teljesen fejletlen, így lényegében személyes tapasztalatok nélkül is képes arra, hogy ne maradjon el a korától.

Mindenki találkozott már csúnya emberrel, akinek mégis volt karizmája, vonzereje. Ez lehet okosság, elegancia, kedvesség, szelídség, stb..., vagyis a negatívumok megléte mellett is simán ki lehet alakítani egészséges személyiséget és ez többé, kevésbé majdnem mindenkinek sikerül, esetleg némi kompenzációval, tekintettel a hiányosságokra.

Így látható, hogy nagy mértékű személyiségfejlődési zavar egyértelmű betegség következménye, ezt most nem részletezném, de ez nem könnyen fejleszthető, gyógyítható.

Ezzel szemben (és innentől beszéljünk az enyhébb, a mindennapi életben értelmezett személyiségfejlődésről) a tapasztalatlanságból származó elmaradás viszonylag könnyen pótolható, ha az ehhez szükséges események megtörténnek.

Tágabb értelemben a csalódások, a sorscsapások is érlelik a személyiséget, növelhetik az empátiát, a toleranciát, a megértést esetleg az értékítéletek is megváltozhatnak. Mi a fontos valójában, mi az ami számít, mi az értékes - ez minden ember számára kissé más és akad, aki soha nem tanul semmiből, meg van aki magától is bölcsen gondolkodik. A bölcs filozófus és a sötét bunkó között azonban tág a terület, a legtöbb ember a két véglet között van valahol és tud tanulni és fejlődni, ha segítenek neki, de akár magától is, ha erre igénye van és képes levonni a megfelelő konzekvenciákat.

Talán az a legelső ilyen esetben, hogy törekedni kell arra, hogy tanulni tudjon az ember, lehetőleg a más kárán, de ismerje fel a saját esetében is a történtek tanulságait.

Van, aki magától is képes erre, van aki megérti, ha elmagyarázzák neki és mindig lesz olyan, aki soha nem tanul semmiből.