Egy test szabadesésben nem gyorsulhat akármekkora sebességre?

Néztem itt a hozzászólásokat, volt itt, hogy a levegő is korlátozza mint légellenállás stb. Amit még kiemelnék az a gravitációs idődilatáció. Figyelembe véve a kérdést ahol van ez a rész : "Gondolom nem tud a végtelenségig gyorsulni a test, de hol a határ és miért van az a határ? Csak elméleti a kérdés, a valóságban nyilván több helyen is bukik a dolog". Figyelembe véve hogy több félévig egymásra épülő kurzusok vannak a rel. elm.-ről vagyis a téma nagyságát (,dehát még rengeteg részlet meg egyéb ismeret is van melyeknek a tizede se lesz ide leírva sose ide) a kérdés szempontjából már előtte megvolt a válasz. A gravitációs idődilatációnál még érdemi a felvetés a kérdés szempontjából. Ott valódi a lassulás az idő lassulása miatt, nem csak látszólagos. Na de ott is mi szerint lassul, az ottani idő szerint nem. A külső megfigyelő rendszeréhez képest. Arról van szó ez esetben, hogy míg a mondjuk bezuhant űrhajós számára tíz a mínusz sokadikon másodperc alatt bezuhant, persze nem élhette át mert az erőhatások szétszaggatták még az atomjait is. Addig a külső megfigyelő rendszeréből ez egy örökkévalóságig tartó folyamat, mert ennyire ortopéd módon torzult a téridő ott. A kép azonban egyre halványodik kívülről nézve, mert egyre kevesebb foton érkezik az űrhajóról időegység alatt kívülről nézve meg óriási lesz a zaj vagyis olyan fotonok melyek egyéb más miatt keletkeznek ott azok lesznek többségbe. Aztán már nem lehet tudni egy idő után, hogy azaz egy foton a milliárdból az űrhajóstól jött vagy nem.

Ez azonban csak csak paraméterezés kérdése, hogy olyan rövid töredék másodperc alatt történt meg, az űrajtós sajátideje szerint. Lehetne olyan fekete lyuk a megfelelő paraméterekkel hogy az űrhajós azt élné meg hogy hetekig vagy hónapokig csak zuhan zuhan. Az más kérdés, hogy ilyen fekete lyukat nem észleltek a valóságban. A kérdés szempontjából a lényegi és nagyon rövid válasz tehát az ami már a legelső válasz.

"Na de ott is mi szerint lassul, az ottani idő szerint nem. A külső megfigyelő rendszeréhez képest.

Arról van szó ez esetben, hogy míg a mondjuk bezuhant űrhajós számára tíz a mínusz sokadikon másodperc alatt bezuhant, persze nem élhette át mert az erőhatások szétszaggatták még az atomjait is. Addig a külső megfigyelő rendszeréből ez egy örökkévalóságig tartó folyamat"

Azért nem egészen, félig. Mindkettő valós idő, ez jó felvetés és fontos is a példa szempontjából. A következőt emelném ki:

1.

"mondjuk bezuhant űrhajós számára tíz a mínusz sokadikon másodperc alatt bezuhant"

2.

"Addig a külső megfigyelő rendszeréből ez egy örökkévalóságig tartó folyamat"

Az a téves elképzelés sejthető a vizsgálatban, ami közkeletű félreértés a fekete lyukat illetően, hozzáteszem én is azt hittem. Mármint az hiányzik belőle, hogy fizikusok szerint nem egy átlagos bolygó felé tartó egyenes, vagy kis ívű pályán fog bármi is belezuhanni, ha belezuhan. Amit előtte írtam az a fizikusok álláspontja, nem a saját fejtegetésem. Talán segít kicsit az Interstellar című film, amiben fizikusok is segítettek megfelelő képet mutatni, egy fekete lyukról.

Tehát keringeni fog körülötte (akkréciós korong) és nem simán becsapódik, mint egy aszteroida mondjuk a Holdba. Kering közel fénysebességgel körülötte. A szokásos csillagászati megszokások ott másképpen vannak és konkrétan mondva ami belezuhan egy fekete lyukba, az nem simán közeledik a fekete lyuk tömegközéppontja felé, úgy mint egy fordított robbanás.

Az elmélet menetében itt jól bele lett kalkulálva az idő lassulása, de mintha nem a téridő görbülete mentén folyna a kifejtés, hanem csak az idő lassulása mentén. A fekete lyuk a téridőt görbíti maga körül, tehát a teret is, vagyis az egyenes irányt is. Ezért van körülötte akkréciós korong, ami nem sima keringés, hanem a fekete lyuk körül körbe megy az egyenes irány is.

Visszatérve arra, hogy akkor most becsapódik-e vagy sem. Mivel mindkettő idő valós ezért akként is kell tényleg kezelni kezelni, viszont a körülötte görbülő egyenes irányt is. Tehát köröz körülötte év milliókig és ha még létezik a fekete lyuk, talán be is csapódik.

Ma már ismert az is, hogy a fekete lyukból is távozik energia és nem is csekély, a pólusain, óriási erejű kitörésekben, tehát fogy is az anyaga és növekszik is. A közhiedelem szerint csak növekszik, de az már túlhaladott elmélet, vagy talán mindig is csak közhiedelem volt. Mondjuk én úgy képzeltem el. :) A fekete lyuk ma nem egy irányú mozgás, hanem egy sajátos folyamat, és a fekete lyuk is keletkezik és megszűnik.

A becsapódás, illetve a körözés az szintén valós idő, mindkettő az, és elvileg felvethető, hogy csak a külső megfigyelő számára tart sokáig a becsapódás, de akkor kimaradt a téridő torzulás. Ugyanis a feltételezett űrhajón végül szinte a 0-ig lassul az idő, tehát az űrhajó számára is év milliókig tart mire becsapódik, pont úgy mint a körülötte keringő plazmakorong anyaga is kering. Szóval a külső megfigyelőnek lassulni látszik, a közeledő űrhajóban meg sokáig tart, mert az egyenes út keringéssé válik.

Valami illyesféle egy fekete lyuk:

[link]

Ez a forgás meg körözve bezuhanás szerintem csak forgó fekete lyuk esetén igaz. Egy nem forgó, álló fekete lyukba miért csavarodna akármi, és egyáltalán merre csavarodna, mi döntené ezt el?

A kérdés viszont nem a forgó fekete lyukakra vonatkozott, tehát felesleges belekeverni ezt.

@17:16

Annyira off topik az egész innentől kezdve, hogy nem is kívánok részt venni benne. Az hogy hol nem jó hol jó amit írsz stb részletek helyett inkább ezt a fizikai előadást javaslom : https://www.youtube.com/watch?v=PTLUariEcrE

A legelejétől, sőt legjobb lenne az előadássorozat korábbi részeit is megnézni, felfogni és még utána olvasni a megfelelő szakirodalmak szerint stb. Ami konkrétan ide vonatkozik az (is) innentől kezdődik : [link]

Jó talán majd megnézem, de korrekt érvelés lenne célravezetőbb, mint több órányi videót mutatni, mondjuk pluszban rendben van.

A Schwarzschild-féle fekete lyukak, amik nem forognak, ha jól tudom csak elmélet, mert nagyon valószínűtlen egy bármely égitest ami ne forogna. Szerintem is valószerűtlen.