Egy test szabadesésben nem gyorsulhat akármekkora sebességre?
Itt a Földön ha leejtünk valamit akkor gyorsul folyamatosan, amíg valaminek neki nem ütközik.
Mi lenne, ha valaminek olyan erős gravitációja lenne, hogy hosszú ideig vonzana egy nagyon távoli testet, vagyis "zuhanna felé" a test anélkül, hogy bárminek ütközne vagy elégne stb?
Gondolom nem tud a végtelenségig gyorsulni a test, de hol a határ és miért van az a határ? Csak elméleti a kérdés, a valóságban nyilván több helyen is bukik a dolog
Fénysebességig mint írták is. Úgy értendő hogy az ig értéket nem érheti el, de tetszőlegesen megközelítheti.
Az hogy mi köze van ennek a fényhez? Ezt szokták keverni,de igazából semmi. Csak egy esetlegesség hogy a fény ezt a sebességet meg is valósítja, vagyis ilyen anyagfajta mint a fény hogy létezik az nem oka és nem következménye ennek. Ez annál sokkal mélyebb a világegyetem kauzális szerkezete tartalmazza ezt a fajta sebességhatárt. Erről vastag könyvek vannak, általános és speciális relativitáselmélettel foglalkozó szakkönyvek. Elvezet ez odáig is, hogy fizikailag mi is az idő meg e féle kérdésekig.
Csak nagyon dióhéjba:
Ha fogsz egy csúzli és egy kocsiba utazva menetiránnyal egyező irányba kilősz vele egy követ akkor a kocsi meg a kilőtt kő sebessége összeadódik egy álló ember számára, ha hátra fele lősz akkor meg kivonódik, de tulajdonképpen ott is összegződik csak akkor összegezés alatt vetkorműveletet kell érteni vagy előjelesen a sebességeket. Ha felkapcsolod a lámpát a kocsiba akkor nem fog összegződni a lámpa fénye meg a kocsi. Szemléletesen a csúzlis példánál nem alapból hanem eleve kezdőlendülettel indult az volt neki az alapállapota ami a kocsi mozgása volt, azért tudott összegződni a sebesség.
Fénysebességnél ott nem összegződik. Igazából az a vektori összegzés sem olyan mint klasszikusan kis sebességeknél sem, de lényegében kiadja a rel elmélet is ugyanazt kis sebességeknél. ...
Bárhogy is gyorsítasz azt fogod tapasztalni, hogy ugyanolyan messze vagy még a fénysebességtől. A sebesség = út/idő. Csak mi a sebesség mi az út meg idő, ez meg ezek kapcsolata van pontosabban definiálva a rel. elmben mint klasszikusan. Na de erről nagyon hosszan lehetne írni.
És hogy kívülről nézve hogyan közelíti a fénysebességet az állandó erővel gyorsított test:
Itt a földön ezt a gyorsulást azért erősen befolyásolja a levegő! Nem addig gyorsul amíg nem ütközik, hanem csak addig amíg az aerodinamikai ellenállása és a Föld gravitációs gyorsítása ki nem egyenlítődik!
Ez pl embernél a sűrű légkörben (4-5km magasság alatt) 240km/h körül van. Az ejtőernyősök kb eddig gyorsulnak be.
Persze akik a 35km magasra eresztett ballonok - ból ugrottak ki (gyakorlatilag űrruhában) azok a hangsebességet is átlépték.
Nem lenne ez másképpen akkor sem ha mondjuk merőlegesen felfelé 150km -re az űrbe kilőnénk az illetőt, a visszatéréskor csak néhányszoros hang sebességre gyorsulna be, így még kivédhető hogy elégjen.
Persze ezt egy űrállomáson dolgozó ne próbálja meg mert az ő sebességéhez még hozzáadódik a pályán tartáshoz szükséges sebesség is ami negyvenezer kmh körül van. Azzal belépve a légkörbe hővédőpajzs nélkül elpárologna!
Na de akkor a fő kérdésre visszatérve a gravitációs gyorsítás elméleti maximuma vákuumban (és mostmár mindent vákuum alatt fogok érteni!) valóban a fénysebesség.
Mi több még vizuálisan megfigyelt mért példákat is tudunk mondani extrém gyorsításokra!
Itt volt pl az Ison üstökös:
Mire a naphoz ért 700 000 km/h -val száguldott 200km / sec! A fénysebesség 0.66% -a!
A galaxis közepén lévő fekete lyukat megközelítő (körülötte elnyújtott ellipszis pályán keringő) csillagok is extrém sebességekre gyorsulnak.
S2 csillaga a fénysebesség 2.55% -val is halad a közelében.
De ugyanebben a cikkben látható hogy gázfelhőt is megfigyeltek már ami a fénysebesség 30% -val haladt!
Ezen kívül pont ilyen fekete lyukaktól csillagok illetve nagy tömegű csillagok egymás körüli táncából bolygók is szoktak igen nagy sebességgel kilökődni.
Rendszerint ilyet akkor észlelünk ha a galaxis síkjából is kifelé tart.
Szóval ez mind a gravitációs gyorsításnak köszönhető.
Hát azért ez nem ilyen egyszerű. Ha már olyan erős a gravitáció, hogy képes (lenne) fénysebesség közelbe gyorsítani, akkor ott a gravitációs idődilatáció is elég nagy, így végül kintről nézve a test nem hogy gyorsulni fog, hanem lassulni. Lásd a fekete lyuk eseményhorizontjáig zuhanó testet, ami nemhogy fénysebességig gyorsul (bár azt illene neki),hanem egyszerűen megáll.
A kérdés tehát nagyon is érdekes: hogyan alakul egy ilyen zuhanó test sebessége kintről nézve, illetve van e-valamilyen elvi maximum, amit elér, és az mennyi.
"Ha már olyan erős a gravitáció, hogy képes (lenne) fénysebesség közelbe gyorsítani, akkor ott a gravitációs idődilatáció is elég nagy, így végül kintről nézve a test nem hogy gyorsulni fog, hanem lassulni. Lásd a fekete lyuk eseményhorizontjáig zuhanó testet, ami nemhogy fénysebességig gyorsul (bár azt illene neki),hanem egyszerűen megáll."
Igen külső szemlélő számára a fénye "belefagyna az időbe" miközben el is vörösödik a látott kép.
De attól még maga a test tovább gyorsult és bele is zuhant már rég a lyukba, csupán az erről kapott információ fog egyre jobban végtelenhez tartva késni.
Szóval ez inkább "virtuális" dolog hogy mit látunk, ilyen esetben nem fedi a valóságot.
Csak egy korrekció EagleHUN! A 200 km/sec az a fénysebesség 0,066%-a. Bocs, de elnéztél egy tizedest. :)
De ment a "ződ"...
dellfil
Ez a fekete lyuk dolog inkább ez is az is.
#7
"Ha már olyan erős a gravitáció, hogy képes (lenne) fénysebesség közelbe gyorsítani, akkor ott a gravitációs idődilatáció is elég nagy, így végül kintről nézve a test nem hogy gyorsulni fog, hanem lassulni. Lásd a fekete lyuk eseményhorizontjáig zuhanó testet, ami nemhogy fénysebességig gyorsul (bár azt illene neki),hanem egyszerűen megáll."
"Igen külső szemlélő számára a fénye "belefagyna az időbe" miközben el is vörösödik a látott kép. De attól még maga a test tovább gyorsult és bele is zuhant már rég a lyukba, csupán az erről kapott információ fog egyre jobban végtelenhez tartva késni. Szóval ez inkább "virtuális" dolog hogy mit látunk, ilyen esetben nem fedi a valóságot."
Röviden, fekete lyuk esetében megközelítené a fénysebességet.
Itt az nincs belekalkulálva, hogy a fekete lyuk körüli forró plazma forog, mégpedig közel fénysebességgel, ami a csillag energiájának elfogyása után keletkezik. Van a csillag, elfogy a kisugározandó energiája és így nincs ami kifelé feszítse a nagy gravitációját ellensúlyozva. Ettől kezdve erősebb lesz a gravitációja és egy gravitációs összeomlás hozza létre a fekete lyukat. Összeomlik a gravitációtól, de a csillagnak volt egy forgása is ami az összeomlás közben felgyorsul, mint a balerina aki behúzza a kezeit. Ez a forgás olyan mértékű ami a téridőt maga körül vonszolja, összezárja és minden anyagot amit be tud vonzani, azt ezzel a sebességgel keringeti maga körül.
Így kívülről a test lassulni látszana és körözni a fekete lyuk körül, míg a test szempontjából nézve egyenesen a fekete lyuk felé haladna, de meg van görbítve a téridő a fekete lyuk körül, ezért a két látszólagos eltérő mozgás is. Tehát itt két táridő mértéket, relativitását is tapasztalni lehet. Az ami kívülről keringő mozgás az a téridő mentén egyenes a fekete lyuk felé tart. Tehát nem a mozgása változott, hanem a téridő görbülete miatt kívülről kering, de a maga téridejében egyenesen mozog.
Ahogy egyre közeledik a fekete lyukhoz, úgy gyorsul a keringése és úgy lassul egyre inkább az ideje, és a végén annyira lelassul, hogy milliárd évekig tart mire el is éri. De a fekete lyukak körül keringő izzó plazmának, kb fele sosem éri el ténylegesen a fekete lyukat, mert olyan gyors körülötte a forgás, hogy a centrifugális erő kifelé képes tolni. Így a fekete lyuk körül keringő plazma részeben befelé, részben kifelé ható erőknek van kitéve.
Az hogy ténylegesen elérné-e a fekete lyukat, ma kérdéses.
"De attól még maga a test tovább gyorsult és bele is zuhant már rég a lyukba, csupán az erről kapott információ fog egyre jobban végtelenhez tartva késni. Szóval ez inkább "virtuális" dolog hogy mit látunk, ilyen esetben nem fedi a valóságot."
A sebességet mégis csak kell valamihez képest mérni. Adódik, hogy mérjük a kiindulóponthoz képest. És azért ez nem csak egy látszólagos valami, hiszen az idő másképp múlik a két helyen. Az egy valóságos dolog, hogy amíg az eseményhorizont környékén a test megtesz egy métert befelé, a kiindulópontban mondjuk eltelik egy év. És akkor a sebessége a kiindulóponthoz képest valóban 1 méter/év.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!