A civilizáció előtti időkben az emberek boldogabbak voltak?
Ma is élnek civilizáción kívüli emberek, rajtuk keresztül nagyjából fél tudjuk térképezni őseink életmódját is. Állandó stressz nincs az életükben, ellentétben a miénkével. Persze alkalmilag adódnak nehéz helyzetek náluk is, de nem élnek folytonos mókuskerékben.
Összességében annyit lehet erről mondani, hogy aki oda született le annak teljesen megfelelő az az élet, de ha most a civilizációból vissza raknánk oda biztosan nemigazán élveznéd a dolgot.
Van egy olyan mondás, hogy mindenkinek a maga keresztje a legnehezebb.
Hidd el, hogy egy bronzkorban élő paraszt marhára kiröhögne, hiszen te képes vagy azon stresszelni, hogy nem tudsz befizetni papírdarabokkal egy számlát és mindössze annyi lesz érte a büntetésed, hogy kikapcsolják az áramot, ami nélkül ő egész életében élt. Gyakorlatilag esélyed sincs éhenhalni vagy halálra fagyni, az ő esetében pedig ezek reális veszélyek.
Nagyon jó kérdés de ennyi erővel azt is kérdezheted ki most a világ legboldogabb embere stb.. Engem az gondolkoztat el, hogy ha jól tudom a világháborúk azok tul. képen csak az emberiség nagyon kis százalékát érintették közvetlenül. Erre a kérésre csak a jó Isten tudja a választ.
Persze nagyjából lehet tudni dolgokat. PLd. A sötét középkorban nem, hogy boldogok nem voltak de az emberiség nagy része a pokolban érezte magát. Szóval ha tippelnem kéne akkor mindenképp azt tippelném, hogy most boldogabbak az emberek. Azért az Ókorban is voltak csúnya dolgok.
Sok minden függvénye.
Egy mondjuk ókori átlagember vagy középkori földművelő olyan keveset látott a világból, olyan keveset ismert a számára el nem érhető lehetőségekből, hogy szinte elégedett lehetett azzal, amije volt.
Ma meg mi van?
Ezernyi dolgot látunk, ami nekünk sosem lesz, ahová sosem jutunk el, ahogyan sosem fogunk élni. És erre mit csinálunk?
Szabadidőnkbe, idegeinkbe, energiánkba, családi békénkbe, baráti kapcsolatainkba kerülő módon, körmünk szakadtáig próbáljuk legalább közelíteni az elérhetetlen célokat.
És ha valamelyik et esetleg elérjük, nincs elégedettség, ott a következő elérhetetlen álom.
Időnk sincs egy pillanatra megállni, felmérni, mi az, amink már van, felmérni, hogy az bizony nem is rossz és milyen sokaknak ennyi sincs.
Túl gyorsan nyílt túl nagyra a világunk, miközben mi ugyanolyan kicsik maradtunk.
Ezt nehezebb kezelni, mint ha nem is tudnánk, mi mindent nem érhetünk el.
Ma sem muszáj boldogtalanabbnak lenni.
Csak fel kell fogni a reális lehetőségeinket és azon belül keresni a személyes sikereket és elégedettséget.
Én nem lennék boldogabb egy erdei házikóban, egy trópusi szigeten a világ nyüzsgésétől elszigetelve.
Egy-két hét relaxált nyaralásra, igen, de egy életre?
Semmiképpen.
Azt szokták mondani, hogy "boldog tudatlanság".
Az ősi népeknek nem volt ekkora tudásuk felhalmozódva. A mai ember a civilizációvla rengeteg támogatást megkap, biztonságot, védelmet. Nem kell félni az éhezéstől, az állatoktól, a betegségektől. Ennek a hálónak viszont az az ára, hogy sokat kell dolgozni, ez pedig feszültté teszi az embert.
Nem biztos, hogy a régiek boldogabbak voltak, de kevesebb dologra kellett gondolniuk, ami felszabadította őket, nem volt annyi stressz.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2025, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!