Evolúciós szempontból mi haszna van a fogfájásnak?

A kérdés úgy szól, hogy miért az a változat maradt fenn, amelyiknek fájhat a foga - azzal szemben, amelyiknek nem fájhat, és még ráadásul egyszerűbb felépítésű is?

Evolúciós szempontból ennek előnye van, különben ki sem alakult volna!

Jó, csak itt olyan dolog van, hogy egy ideghálózatnak ki kellett alakulnia.

Az nem alakul ki magától.

Valamilyen előnye ennek volt, vagy még most is van.

EZ volt a kérdés.

Amúgy, aki a kérdés pontosítását képes volt lepontozni, miközben nem válaszolt semmit... hát... álljon a tükör elé és köpjön bele.

A fájdalomérzékelés egy általános szervezeti felépítési rész.

Elég erős evolúciós filterezés kéne ahhoz, hogy kiirtódjon egy bizonyos területről úgy, hogy máshol megmarad.

Valószínűleg nem volt ilyen irányú erős evolúciós nyomás.

Ha (és az állatvilágban ez szerintem túlnyomóan jellemző) a fogfájás probléma az ivarérett kor és utódnemzés java után okoz gondot, evolúciósan nincs oka változást kelteni.

A gyerekkori szuvasodás inkább nálunk, nagy süteményzabálóknál és kólaivóknál gyakori, állatvilágban ritka.

"nem te írtad egyszer, hogy a fog azért tud annyira fájni, mert valahogy közvetlenül van bedrótozva a fájdalomközpontba?"

Én írtam, de nem ezt, hanem hogy éppen nem közvetlen ,hanem áthalad az érzelmi központon, ettől nagyobb szenvedés, mint a többi fájdalom, ingerli az érzelmi központot is.

Annak, hogy ez így alakult ki, valószínűleg nincs evolúciós célja. A törzsfejlődés során nem mindennek van kifejezett evolúciós szerepe, illetve eredetileg nem az, amilyen célt ma ellát egy tulajdonság.

Van rengeteg olyan dolog az élőlények szervezetében, ami evolúciós irányultság híján az "így sikerült" vagy a "jójazúgy" kategóriában van. :)

Az evolúció precíz, de minimalista mérnök. :)