Mennyire lehet bízni a mai tudományos kutatásokban?

Ma jobban, mint régen. Amiről te beszélsz, az azonban nem a tudomány.Pontosabban az, az átverés tudománya.

Nincs élelmiszer és a gyógyszeripar "barátsága". Egyes emberek mohósága van mindkét iparágban (és még sok mindenhol).

Ez úgy működik, hogy ,mondjuk egy nagy élelmiszergyártó cég tulajdonosa kevesli profitot. Megvesz néhány szakembert. Ezt könnyedén teszi, mert egyfelől jó részük alul van fizetve, másfelől ők is szeretnének a képességeik szerint élni, harmadrészt közöttük is van selejtes jellem. Ezért ő eladja szakmai hírnevét bagóért, és állít hazugságokat. Persze ért hozzá, hogyan kell úgy fogalmazni, hogy a többség elhiggye. Így lesz egy ócska élelmiszer (amit ez a cég gyárt) az egészség záloga, és egy másik élelmiszer (amit a konkurens gyárt) pedig méreg. Itt pusztán egy silán jellemű szakember adta el a lelkét.

Ennél rosszabb, amikor már nem iparág, hanem egy komplett állam teszi ugyanezt. Például mikor egy szakmailag kitűnő, jellemileg ócska közgazdász pénzügyminiszterként hajlandó a nevét adni egy költségvetésnek nevezett rabláshoz. Ez pajtás már nagyüzem, nem holmi kóceráj.

Attól függ.

Ahogy leírták, a gazdaság szempontjai túlértékelhetik egyes eredmények jelentőségét, határterületeken a kutatók is hozhatnak eleinte nem teljesen helytálló következtetéseket.

Lényegében attól függ, hol olvas az ember ezekről, a népszerűsítő média sokszor egyáltalán nem szakszerű, az újságírók mindenféle ostobaságokat össze tudnak hordani, most nem beszélve a szándékos csalásokról, megtévesztésekről, amikkel szélhámosok behúznak egyszerűbb embereket, ezt feljebb kifejtették, de ez lényegében egyébként is áltudomány, vagy valódi tudományos eredmények szándékos, vagy tudatlanságból történő elferdítése.

Ha szakmai publikációkat olvas az ember, valódi tudományos fórumokon, ott elenyésző az ilyen jellegű téves cikk, beszámoló, hiszen maguk a szerkesztők is jobban értik a dolgukat és támaszkodhatnak kompetens tanácsadókra is.

Elég ritka, ha komoly vita kerekedik valamilyen témában, de azért előfordul, mert sokan figyelemmel kísérik a publikációkat, ahol alaposan meggondolják eleve, hogy mit írjanak le, de ha az valamilyen szempontból nem korrekt, akkor azonnal jelzik és cafatokra szedik az írást.

Ezekben a fórumokban meg lehet bízni, de az egyéb média gyakran szakszerűtlen kommentálásaiban kevésbé.

Nem nagyon, mert kiszolgálják a megbízok elvárását. Ha kell azt bizonyítják be, hogy miért jó a margarin, ha kell azt hogy miért együnk helyette vajat és zsírt. Vagy miért jó a nagyüzemi termelés (élelmiszer-biztonságot hangsúlyozva), ellentéteként miért vegyünk csak helyi termékeket, őstermelőktől (pl. így szállítás során nincs vegyszeres tartósítás, nem tartalmaznak adalékanyagokat az élelmiszerek, garantáltan nincs benne semmi génmanipulált).

De simán lehet tök ellentétes tanulmányt írni teljes kiörlésű gabonáról is (hátrány pl. hogy a gabonahéj természetes szűrőben vegyszerek, kórokozók rakodnak le, a természetes funkciója, nogy ezektől a gabonamagot megvédje, előny meg hogy jót tesznek a rostok).

Újabban hallottam azt is, hogy ma azért van ennyi izületi beteg ember, mert nem esznek zsíros ételeket, ami "olajozná" az ízületeket. Meg szerintem azért is, mert régen nem voltak hülyék, hogy szabadidejükben betonon naponta 10 km-eket futkározzanak...

Ahogy már írták, a tudományos kutatás és az élelmiszeripari marketing az két külön dolog. Persze felhasználnak tudományos eredményeket, de csak a nekik épp hasznos publikációt, és azt is kifacsarva tálalják.

Például ott a margarin. Annak idején nagy szám volt, mert olcsóbb a vajnál, növényi olaj, amit végre már kenyérre lehetett pacsmagolni. Aztán kiderült, hogy az előállítása nem túl szerencsés, pl. a hidrogénezéskor mérgek jönnek létre benne. Azóta már ezt is visszaszorították, megint egészségesebb lett a vajnál (ami csupa rossz zsír, stb..), de most meg kiderül, hogy a vaj nem is olyan rossz, úgyhogy elkezdték nyomni a félig vajas, vajízű, stb. margarinokat.

Vagy egy durvább példa: a rádium. Az 1920-30-as években csodaszernek vélték, nagy üzlet volt a rádiumos csoki, fogkrém, dohány, víz. Aztán kiderült, hogy talán mégsem olyan egészséges, és az 50-es évek körül betiltották.

Mondjuk ennél talán már többet tudunk a különféle adalékokról, de ma is rengeteg olyan adalékanyag van, ami engedélyezett ugyan, de csak azért, mert nincsenek egyértelmű vizsgálati eredmények a károsságukról, vagy mert nem is vizsgálták behatóan, és csak néha röppennek fel cikkek az aggályokról.

A gyógyszeriparról kb. az a véleményem, amit az Agymenők c. sorozatban Bernadette szokott mondani, pl. hogy felfedeznek egy új betegséget és rögtön meg is gyógyítják. :) A másik a reklámok, amikor egy tünetre gyakorlatilag azt javasolják, hogy ne orvoshoz menj, hanem a patikába, és az XY csodaszert vedd meg.

És ha a pénzt említetted, igen, az élelmiszer- és a gyógyszeripar is sok milliárdos üzletág.

Meg kell nézni, hogy ki végezte el a kutatást, és azt is, hogy ki finanszírozta. Aztán ezek alapján kockázat-elemzést kell végezni.

Mostanában már egyes webes napilapok által közzétett tartalmaknál is szerepel legalul, hogy a cikket ki promotálta.

Bízni?

Amikor valaki elolvas valamit, akkor az a valmami vagy igaz, vagy félig az, vagy zagyvaság.

Azonban aki olvassa, (igazi, valódi) képességei és ismeretei alapján mérlegeli az olvasottakat. És ekkor lehetséges, hogy megértette az olvasottakat, tehát számára egyértelmű, hogy tudománynak, igaznak találja, vagy reklámnak és hamisnak. Lehetséges, hogy félig értette meg, de van lehetősége (és türelme) utánaolvasni és kideríteni az igazságot. Valamint lehetséges, hogy nincs megfelelő ismerete ahhoz, hogy az olvasottakban bízzon. Tőle lehet igaz és lehet hamis, nem tudja eldönteni. Ekkor megkérdez valakit, akiben hisz, de ekkor sem tudja eldönteni, csak ekkor elhiszi a barátnak. Azt soha nem fogja megtudni, a barát tévedett-e, vagy sem.