Tudtok olyan szavakat, amelyeknek önálló jelentésük nincsen, csak vmilyen kifejezés részeként léteznek a magyar nyelvben? (Pld olyanra gondolok, mint a "se szeri, se száma" kif-ből a "szeri". )

Teremburáját!

Gajra megy, gajra vág.

Hónalj. (Hón ma már nincs.)

Tegnap. (Teg sincs már.)

Ingyom bingyom tálibe, tutálibe málibe....

:)

Ez annyira durva, hogy semmilyen más összefüggésben nem lehet használni egyetlen szót sem.

Ha csak nem a Tálib harcosnak az a neve, hogy Ingyom Bingyom, mert akkor megkérdezhetem, hogy tálib e ?

Azért a legtöbb ilyen szó értelmes szóként indult régen.

Ma nem látjuk értelmét a "szeri" szónak, de volt neki.

Nem is kevés. Hely, rend, sorrend, mód stb. értelemben is működött. Sok helyen meg is maradt. A szertelen szó például innen ered, arra vonatkozva, akinek viselkedése nélkülözi a rendet, szabályosságot.

A se szeri (szere) se száma körülbelül a se darabszáma, se sorrendje, rendezettsége megfelelője.

Teringette: teremtette, ördög teremtette alapú káromkodás.

Izé: nem biztos, de valószínűleg az ez e' (ez itt) az eredet.

Ingyom-bingyom: a mondókában tényleg csak töltelék. Nem igazán van ismert eredete, de az ingyom talán az ángyomból készült, a többi már csak a rím kedvéért.

Az "ingyom, bingyom, táliber, tutáliber, máliber" nem volt értelmes régen sem. Ez az ún. halandzsa. Népdalokban, mondókákban és gyerekdalokban gyakori.

További példák:

libizári labzom

idrom-fidrom, gálica szikszom

antanténusz, szórakaténusz...

ekete-pekete cukota pé, ábel-bábel dominé...

Kedvenc iskolai halandzsapéldám:

A pipos fefedlik huharozzák a kokolyákat. :D