Mi Schrödinger macskája?

Az a baj mind a macskával, mind az érmével, hogy baromi gyenge analógiák és egyáltalán nem illeszkednek a valódi problémára.

A macska vagy halott vagy él, az érme vagy fej vagy írás már azelőtt, hogy megnéznénk, egyikre sincs hatással a megnézés, egyik sincs szuperpozícióban.

A részecskéknél meg pont az a lényeg, hogy a megnézés hatására veszik fel az egyik pozíciót.

itt nem a macska a lényeg, hanem a szerkezet ami kiengedi a mérget, vagy nem

" dobozban a macska mellett van egy szerkezet, melyet a macska nem tud befolyásolni. A szerkezet tartalmaz egy darab radioaktív anyagot, melyben egy óra alatt egy atom vagy lebomlik, vagy ugyanekkora valószínűséggel nem bomlik le."

Kicsit furcsa ez nekünk, akárcsak az interferencia egyetlen foton esetén, a híres kétrés kísérletben.

Itt arról van szó, hogy a kvantumállapot részben anyagi, részben ugyanúgy hullámjelenségeket is mutat, egyetlen foton egyszerre két résen is áthalad egy időben, hullámként interferálva.

[link]

A macskás gondolatkísérletnél a hullámfüggvény létezik szuperpozícióban és ez érthetetlen számunkra, a van is, nincs is egyszerre, nekünk, akik nem vagyunk jártasak a kvantummechanikában.

#10:

He?

Lehet, hogy én vagyok fáradt... De mi az istenről beszél mindenki?

Nem az a lényeg, hogy lehet egyszerre két pozícióban, hanem az, hogy van.

Egyszerre mindkét eset létezik, ez a szuperpozíció.

"Tehát a szuperpozíció az az eldöntendő kérdést jelenti, hogy vagy ez, vagy az, de amíg nem tudjuk, addig mindkettő lehet. "

Igen, Einstein is ezt mondta, aztán hogy-hogy nem ő is kvantumjelenségért kapta a Nobel-díjat.

Nem azért kapta, hanem az elméleti fizikában kifejtett munkásságáért, bár a fényelektromos jelenségről szóló dolgozatát külön is megemlítik, de ekkor már mind a négy híres cikkét megírta, amikért külön, külön is megérdemelt volna egy, egy Nobel díjat.

A kvantumelméletet csak később alkották meg.

Maga a mérés ténye "rögzíti" csak a "valóságot" egy állapotban, addig fennáll az összes variációs lehetőség egyszerre. Szóval a mérés maga, az információ-kivétel a rendszerből, nem pedig az, hogy tudatosan megnézzük-e.

A kvantumszintú információ kiemelése makroszintre kvantumszintről önmagában összeomlasztja a hullámfüggvényt, nem kell tudatos megfigyelés.

Úgy is lehet venni, hogy ha a mérésed is egy kvantumszintű folyamat és abból nem kerül ki infó makroszintre, akkor a mérésed eredménye is hullámfüggvényben marad, az összes variációt egyszerre mutatja.

Az, hogy én megnézem az eredményt, csupán egy az ezernyi lehetőség közül, ahogy az információ makroszintre jut.

A makroszint meg, nos, nincs igazán éles határvonal a kvantum- és a makroszint közt, ez a fogalom arra utal, hogy ha a kvantumszintről elkezdünk méretekben felfelé lépkedni, akkor a megfigyelt folyamatnak egyre több szabadságfoka lesz, egyre több befolyásoló tényező lép be a képbe, ez a hullámfüggvény fennmaradásának valószínűségét, ezzel létezési idejét folyamatosan csökkenti.

Ezért lehet egy szubatomi részecske-párt, egy atompárt, kisebb molekulákat még ideig-óráig szuperpozícióba hozni, de nagyobb tárgyakat, mondjuk egy konyhaasztalt már nem. Vagyis lehetne, de annyira kicsi valószínűséggel, annyira rövid időre, hogy az már mind gyakorlatilag nulla.