Igaz az, hogy az idős emberek IQ-ja kisebb a fiatal felnőttekéhez képest?

Az intelligencia részben öröklött, részben környezettől tanult viselkedés.

Így az életkortól elvileg csak nő, de figyelembe kell venni az időskori betegségeket, az Alzheimer kórt és hasonlókat, amely az intelligencia csökkenését okozhatja bizonyos esetekben, ráadásul kimutathatóan csökkennek egy életkor után az agysejtek, de ez egyénenként teljesen változó, a csökkenés mértéke, a betegségek, a butulás stádiuma és korántsem jellemző mindenkire.

Az élettapasztalat kiegyenlítő tényező, az öregek bölcsessége, ami betegségek esetén általában lassan, majd gyorsulva, végül meredeken zuhanhat, de jelenleg vannak terápiák, amelyek csökkentik, vagy teljesen gyógyíthatóvá tehetik az időskori elváltozásokat.

Nehéz ezt tesztelni, meg a gyógyszerek minőségének állandó javulásával fokozatosan változik is a helyzet.

Amúgy meg vannak különböző fogalmak, mint a tanulékonyság, ez elvileg gyerekkorban a legmagasabb, de csak elvileg, mert a tanuláshoz különböző módszerek elsajátítása szükséges, meg bizonyos fokú koncentrációs képesség is kell hozzá, vagy a memória, az emlékezet szintje, így összességében lehetséges, hogy a fiatal felnőttkor a csúcs, mindent összevetve.

Az IQ-nál van egy kis „csalás”. Lehet azon vitázni persze, hogy ez így jó-e vagy sem, mindenesetre az IQ az életkorral korrigált érték. Ez néha kifejezőbb, néha semmitmondóbb, a dolog nem fekete-fehér, mindkettőnek van előnye, hátránya, légjogosultsága, elvitathatósága. Az intelligenciát kutatók út találták, hogy az életkorhoz viszonyított IQ több esetben informatívabb, mint a nyers „IQ”.

Ugye az átlagos IQ definíció szerint 100, a szórása meg egy megegyezés szerinti érték. De ez mindig az adott korosztályhoz viszonyított számítás. Ergo ha 21 éves vagy, akkor az 100-as IQ a 21 évesek átlagos intelligenciáját jelenti, az attól való elérés ennek tükrében értendő. Ugyanígy a 70 évesek esetén is a 70 évesek teszteredményének átlagát elérő embernek lesz 100-as IQ-ja.

Különbség van tehát a mentális képességek és az IQ között. A mentális képesség relatíve objektívebben mérhető. Van egy teszt, meg lehet nézni, ki hány pontot ér el rajta. Az IQ alapból egy relatív érték, akár időben is változhat, hogy egy 21 évesnek hány pontot kell elérnie a 100-as IQ-hoz, mert lehet, hogy a világ mentális képessége növekszik (lásd: Flynn-effektus).

~ ~ ~

Ha ez így nem érthető, megpróbálom megközelíteni a dolgot más irányból. Adott egy 100 pontos teszt. De hány pont felel meg egy 100-as IQ-nak ebben a tesztben? Hát ez a tesztkérdések nehézségétől függ. Úgy állapítjuk ezt meg, hogy kitöltetjük a tesztet sok-sok emberrel, és az a 100-as IQ-nak megfelelő pontszám – mondjuk 62 pont –, aminél a kitöltők fele magasabb, a kitöltők másik fele alacsonyabb pontszámot ér el az adott korosztályban. Lehet, hogy egy 17 évesnek 62 pontot kell elérnie a teszten. Viszont elméletileg van az az életkor – legyen mondjuk hasraütéssel ez 120 életév –, mikor egy nulla pontos tesztel is átlagon felüli IQ-d lesz, mert pusztán az, hogy sikerült odatalálnod a tesztírásra, emlékszel még a nevedre, és fel is tudod írni a papírra, azzal már egy picivel magasabb mentális képességekről teszel tanulságot, mint a 120 évesek fele.

~ ~ ~ ~ ~ ~ ~

> Így az életkortól elvileg csak nő

Ez így nem fedi a valóságot.

Ha félretesszük az IQ fogalmát, és pusztán az objektív mentális képességeket vizsgáljuk, azaz a teszten elért pontszámokat, akkor az találjuk, hogy:

- Egyénenként változó, de kb. 17 éves korig nőnek a mentális képességek.

- 17 éves korig viszont nem egyenletesen történik ez, olyan mint a testmagasság. Lehet, hogy valaki egy hónap alatt nő 8 cm-t, majd fél év alatt 1 cm-t sem nő a testmagassága. Ezért nem lehet egy gyerekkori IQ-teszt eredményből messzemenő következtetéseket levonni. Lehet, hogy valaki 10 évesen a tornasor elején áll, de kicsit lelassul a növése, 11 évesen a tornasor közepére kerül, majd újra belehúz, és 12 évesen megint a tornasor elején találja magát. A mentális képességekkel is így van.

- ~17 és ~35-40 éves kor között a mentális képességek nagyon kis mértékben változnak, kvázi állandónak tekinthetőek.

- ~35-40 éves kortól a mentális képességek szép lassan csökkenni kezdenek. Egy jó IQ teszt nem csak azt méri, hogy egy-egy mintázatot, szabályt felismersz-e különböző dolgok között, hanem közben tanítja is ezt az összefüggést, megnézi, hogy akkor is felismered-e a mintát, mikor négy különböző tulajdonságra külön-külön kell alkalmazni, meg van még két tulajdonság, amiben meg nincs mintázat. Nem kell különösebb betegség, az életkorral idővel a mentális képességek is csökkennek, az ember lassabban, nehezebben tanul, lassabban forognak a fogaskerekek a fejében.

- Van némi igazságtalanság is a dologban, aminek viszont a magasabb mentális képességűek örülhetnek, mert akinek magasabbak a mentális képességei mondjuk 25 éves korában, annak lassabban csökkennek a mentális képességei, mint akinek alacsonyabb volt 25 éves korában. Profánul, udvariatlanul és pontatlanul, de szemléletesen megfogalmazva, aki okos, az kevésbé hülyül, aki hülye, az gyorsabban hülyül.

(Nyilván komolyabb betegségek erősen módosítják a mentális képességeket, az IQ-t is, de ezek hiányában is csökkennek az életkorral a mentális képességek egy kor felett.)

Valahogy így: [link] (Erősen vázlatos grafikon, korántsem biztos, hogy arányos.)

*** Ezek csak a fluid intelligenciára érvényes. Hogy a kristályos intelligenciával mi a helyzet, azt nem tudom. De tudni kell, hogy a legtöbb IQ-teszt fluid intelligenciát mér.

Azt sajnos nem tudtam, hogy életkorhoz igazítják az IQ-t, de továbbra is van ellenvéleményem.

Az elvi intelligencia nem választható el a gyakorlattól, még a tesztek során is előfordul, hogy valaki kezdetben alacsony értéket ér el, de rájön a szisztémára és egyre magasabb pontszám elérésére képes, ha foglalkozik hasonlóval.

Maga a tanulás is növeli az intelligenciát, nem csak a tudásmennyiséget, ahogy egy csiszolt gyémánt jobban sziporkázik, mint a nyers maga a tanulás módszere, annak változása is fejleszti az agyat.

Az sem elhanyagolható, hogy egész életünkben tanulunk, vagy tapasztalatot szerzünk és azok alkalmazása olyan módszereket jelent, amik az idősebbeknél feltehetően jobban jelentkezik, így kompenzáló tényező is található az idősebbeknél.

Amíg az időskori betegségek nem szűnnek meg, addig nem lehet egyértelműen állítani, hogy az időskori intelligencia annyira csökken, hogy az a számottevő, mivel éppen a szinapszisok bonyolultsága nő az élettapasztalattal, amit az IQ alkalmazása során is előnyösebben tudhat használni egy tapasztaltabb ember.

Maximum az lehetséges, hogy az idegsejtek csökkenése olyan határon lép túl, ami az idegi szerveződésekre is káros, de lehet, hogy ez is betegség, amit lehet csökkenteni, vagy egyáltalán az általános leépülést elkerülni.

Egyenlőre úgy tudom a cél az aktív életkor kitolása, ami részben folyamatosan sikerül is.

@6: Igen, pontosan. Sőt, kevésbé jók a reflexeik, és távolugrásban sem olyan jók. Komolyan most hallasz először az öregedésről először? :D

@7: Lehet tiltakozni ez ellen, de a kor előrehaladtával minden téren gyengülnek a képességeink, fizikailag és mentálisan is. Ezt ilyen-olyan suk-süköléssel nem tudod megváltoztatni.

Ez van és ehhez nem kell semmiféle időskori betegség, se semmi egyéb, egyszerűen ilyen az élet. El kell fogadni.

Attól tartok, összecsúsznak itt fogalmak…

intelligencia ≠ műveltség ≠ okosság ≠ kreativitás ≠ bölcsesség

Ha összezagyváljuk ezeket a fogalmakat, nem fogjuk megérteni sem egymást, sem a fenti tulajdonságok működését az emberben.

Az intelligencia mondjuk azt, hogy problémamegoldó képesség, olyan problémák megoldásánál segíti az embert, mikor a probléma megoldásának menete, sőt néha a mibenléte sem ismert. Egy analfabéta bennszülöttnek is lehet kimagaslóan magas intelligenciája.

A műveltség lexikális tudás. Egy lexikon műveltebb bármelyik embernél. Oszt' mégsem tud két egyjegyű számot összeadni. Lehet valaki baromi művelt, jól informált úgy is, hogy átlagos, vagy akár átlag alatti intelligenciával rendelkezik.

Az okosság valahol a fenti két tulajdonság összessége. Jelent kvázi adatszerű tudást, jelent tapasztalatot, meg jelenti ennek a tudásnak a felhasználási hatékonyságát is.

A bölcsesség hasonló, mint az okosság, csak általában ehhez már társul valamiféle etikus szempont is. Egy zseniális módszereket használó tömeggyilkost okosnak lehet nevezni, de bölcsnek ritkán szoktuk.

Ezek a tulajdonságok nem feltétlenül függnek össze, még ha bizonyos szintig korrelálnak is. Nyilván aki intelligens, az valahogy kíváncsibb is, hajlamosabb többet olvasni, több dolognak utánajárni, így az intelligenciája generálhat egy műveltséget. Statisztikailag lehet, hogy ez így van, de az egyes egyénnél már ez korántsem biztos.

~ ~ ~

Az intelligencia úgy alakul, ahogy leírtam. 17 éves kor körül tetőzik, majd viszonylag alig változik 35-40 éves korig, onnan meg szép lassan csökken. Egy 70 éves ember biztos, hogy nem olyan !!!intelligens!!!, mint amilyen intelligens volt 21 éves korában.

De ha az okosságot nézzük, abban benne van a tudás, tapasztalt is. Egy 70 éves ember alkalmasint lehet okosabb, mint 17 éves korában. Egy 17 éves lehet, hogy tapasztalat, tudás hiányában kell, hogy megoldjon egy problémát, amiben az intelligenciáját fogja kamatoztatni. Egy 70 éves embernek annyi tudása, tapasztalata gyűlhet össze, olyan kvázi intuitív módon tudja egy-egy problémának a megoldását kitalálni, amiben kevésbé az intelligencia, sokkal inkább a tudásanyagának a komplex, strukturált rendszere fog a segítségére sietni.

Az is könnyen lehet – ennek nem vagyok szakértője –, hogy pont a felhalmozott tudás az, ami csökkenti az intelligenciát a korral, mert a szabad asszociációkat sokkal inkább felváltják kötöttebb, tapasztalatok mentén kialakult asszociációk, ami lehet, hogy egy gyakoribb probléma esetén előny, de egy ismeretlen jellegű probléma, egy nem a megszokott módon összeálló rendszer esetén lehet hátrány.