Szociológia, pszichológia: mi az alapja az emberek optimizmusának háborúk, jövő, fenntartható fejlődés, MI stb terén?
Tény, hogy vannak egyes emberi rossz tulajdonságok. A vallások is az emberek gyengeségeire, bűneire, rossz tulajdonságaira, hibáira "építenek".
Az ember lusta (a fizikában is minden az energiaminimumra törekszik) - mondjuk sok találmányt is ez a tulajdonság ihletett.
Az ember, ha hatalmat kap: [link]
"Csordaszellem" - az emberek máshogy viselkednek, mint egyénenként.
Vannak súlyos pszichés betegségek és olykor pszichés betegek kerülnek hatalomra.
Az ember hajlamos (nem OLYAN, hanem HAJLAMOS RÁ) önzőségre, a saját érdek előtérbe helyezésére...
Miből gondoljátok, hogy nem lesz nagyobb, az egész világot / Hazánkat érintő háború? (Ha NEM is atomfegyverekkel, hanem pl biológiai)? Ha a hatalmasok egy része a saját érdekeit nézi, ha bármikor mentális beteg kerülhet vezető pozícióba (miniszterelnök, király stb...)?
Miből gondoljátok, hogy Afrika túlnépesedése illetve a tiszta édesvíz fogyása nem okoz katasztrófát majd? Például Európa felé menekülnek; háborúk?
Én nem hiszek abban, hogy mozgalom indul Afrika túlnépesedésének megoldására. Igaz, érdekünk; de hosszú távú és bizonytalan; rövid távon pénz és kockázat odamenni és mondjuk közölni, hogy akkor kapnak segítséget a fejlett országoktól, ha hajlandóak a születésszabályozásra.
Amúgy is szerintem nem humánus megoldása lesz a túlnépesedésnek...
Miből gondoljátok, hogy a környezetvédelem globális szinten jut valaha valamire? USA, Kína?
A hétköznapi emberek döntő többsége szigorúan fogja szelektálni a hulladékot, amikor sok ideje megy el rá és bizonytalan a kimenetele? Tömegközlekedéssel megy autó helyett, mikor igen kellemetlen és sok időintervallumban, viszonylaton időveszteség? Edénybe gyűjti a használt étolajat és papírtörlőkendővel kitörli a serpenyőt, mielőtt elmosná - ha ez is idő, energia és a kimenetele bizonytalan? Ritkábban vesz új ruhát, új telefont, új autót - ha a kimenetele bizonytalan? Lemond a kényelemről MOST hogy a jövőben ESETLEG jobb legyen?
+ A vallásos kitérő nem ide való Tudomány kategóriába írt kérdés alá, erre inkább nem válaszolok itt.
Nem értem miért csodálkozol azon, hogy egy felvilágosult világban az emberélet tisztelete kiemelkedően fontos?
Ez bizony a szabad gondolkozás és a tudomány vívmánya.
Enélkül még mindig tudósokat égetne az egyház...
Nem vall az emberi jellemre, hogy az emberélet ennyire fontos. Pláne azokéra, akik kezében hatalom és milliárdok vannak.
(Ugye úgy lehet próbára tenni az ember jellemét, ha hatalmat kap.)
Az "ez": Utáltam eljárni táraságba, alig találkoztam valakivel. Nem utaztam, és ha néha ki kellett mozdulni akkor szorongtam. Budapesten kívűl semmit sem láttam a világból, fogalmam sem volt hogy más emberek, országok, kultúrák hogyan működnek.
Nekem az introvertáltság azt jelentette, hogy otthon ülök a robor melóm után és negatív gondolatokba temetem magamat. Miközben vágyok rá, hogy legyen egy normális kapcsolatom, barátnőm akivel jólérzem magamat és alakul a életem. Nem baba vagy ilyen hosszútávú célok, egyszerűen egy normális kapcsolat.
Munka, BKV, TV-zés, némi szüttyögés, alvás és ennyi. Irtóztam a randizás szótól is...
Ez volt az életem...és állandóan ezen gondolkoztam, hogy most ez az élet? Ezt kell csinálnom még 80 éves koromig?
Neked teljesen más ez, mert lekötöd magadat... dé nekem pont ez volt a bajom.
A lényeg, hogy lassan kialakítottam egy harmóniát, amiben szerepel sport (barátaimmal, nem önmagamban!), szociális események, randizás, ismerkedés, kiállításmegnyitók, felolvasó estek, koncertek, társasjáték partik, fotózás, kreatív dolgok otthon (igen nekem ezt is ki kellett alakítanom) és még sok apróság.
Nekem inlább az a bajom, hogy túl jól elfoglalom magam. Tényleg nem létezik nálam az unalom.
Pár hete beteg voltam, akkor még nem tanultam, de egy percet se unatkoztam.
Nálam már ez beteges kb. :D
Én sportolgatni egymagam szeretek. Bár úszni, falat mászni jó másokkal. Napi szinten azért egyedül.
Külföld kimarad, a társasjátékokat rühellem, de amúgy nekem is hasonló, mint neked.
Heti 1-2-szer, jó néha 3-szor, nem minden nap, de ilyesmik.
Külföld miért van kizárva?
Magamtól én sem mentem volna el, nem is vágytam... de muszáj volt az új munka miatt időnként. Az az igazság, hogy engem ez változtatott meg. Megismertem egy csomó új embert, sokkal nyitottabbá kellett váljak, rá voltam kényszerítve az angolra és arra hogy egyedül találjam fel magamat, pl egy repülőtéren... én szerintem ott változtam meg, mert sok dolgot máshogy látok már, és kevésbé ijeszt meg. Introvertáltsábból inkább középre helyeződött át az életem. Tényleg az is érdekes, hogy külöföldön hogyan gondolkoznak az emberek. Ez a magyar rögvalóból felfoghatatlan kb. Elképzelhetetlen.
Ez pedig pont kapcsolódik a kérdéshez, mert a felvilágosult emberközpontú szemlélet is innen ered. Én ezért sem csodálkozok ezen egy percig sem... még a vadkapitalizmussal együtt is működik, sokkal inkább mint a diktatúrákban.
Dehogy :D Meg is őrülnék. Heti 1x-2x max.
Csak úgy általánosságban mondom, hogy ezekből választhatok.
Mondjuk tény, hogy a fiatalabb kollégáimmal nagyon jóban vagyunk, és emiatt olyan mintha a barátaimmal lennék egész nap, így amikor valami ilyen esemény van, az fel se tűnik. Bentmaradunk még a cégnél filmezni, vagy ilyesmik.
Mi is egész nap beszélgetünk, jó a hangulat általában.
Azért szívesebben csinálnék kevésbé monoton munkát, de pár hét, hónap múlva elválik
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!