Szociológia, pszichológia: mi az alapja az emberek optimizmusának háborúk, jövő, fenntartható fejlődés, MI stb terén?

"Egyébként szerintem a természetesség, a természetközeliség felé kellene visszamenni, nem még több mesterségesség. "

A fejlődés illúziója, az eszmék háborúja, a képmutatás világa. Üdv az életben.

Élvezd és jó lessz, bosszankodj és szenvedni fogsz. Választhatsz. Mindenki választhat.

Tehát sportolni lusta vagy, kimozdulni távolabbra autóval ugyancsak... akkor nézegesd fotókon a fákat, aztán kevésbé leszel depressziós.

Egyébként meg mi köt ide? Budapest egy koszos szürke nagyváros.

Menj ki nyugatra, Ausztria, Svájc, Németország, Francaország..stb milliónyi zöld városka van ahol lehet dolgozni és élni.

Engem ideköt a munka és a család, de szabad ember vagyok. A munkám is gyakran utazással jár, ezért egyre több dolgot látok, hogyan mennek a dolgok más országokban. Ez megnyugtat, hiszen tudom, hogy nincsenek lezárva a határok, bárhová elköltözhetek ha szeretnék.

Ki mondta, hogy Budapest szívébe vagy bezárva?

Egyébként valamit nagyon rosszul csinálsz ha csak 2 óra szabadidőd van.

Nálunk is - bár épp felfutóban és bővülőben van a cég - és nagyon sokat és intenzíven dolgozunk (bár imádjuk és sokszor játék inkább), ennek ellenére is teljesen szabadok a hétvégék, hétközben pedig aktív pihenéssel töltöm az időmet.

Ha 6-7 fele hazaérek, még mindig 6 óra szabadidőm van, 12-1 óráig, amibe belefér az aktív pihenés, sport, társasági élet, olvasgatás, filmnézés. Még akkor is ha extrém sokat dolgoztam..

Na most az úgy van, hogy vannak folyamatok. Kidől egy fa, egészségtelen életmódot folytatsz, zabálsz vagy éppen edzel, tanulsz vagy piálsz, mindegy. Mindnek van következménye és mindnek más. A következménynek is van következménye és így tovább. Mégpedig aszerint, hogy a természet ilyen olyan törvényeinek mennyire felelsz meg. Amit vagy tudsz, vagy nem. Te meg azt hiszed a sors akarata szerint történnek a dolgok. Persze hogy aszerint, ha mást nem tudsz meglátni benne.

Például. Valaki leesett a szikáról, szinte hallom: minek ment oda. Hát nem, ha oda akart menni, miért nem tanulta meg az ottani szabályokat. Elmegy kirándulni és eltéved, akár meg is halhat. Persze, ha nem készült fel. A virágcserép a fejedre esik, arra nem lehet felkészülni. De milyen gyakran?

Vannak emberi rossz tulajdonságok. Mert az adott emberbe ezt nevelték bele. Itt van Orbán, néhány rossz emberi tulajdonsággal. Nézd meg a gyerekkorát. Mit engedtek neki, mit kapott nadrágszíjjal, ha - nem is rossz volt, csak nem azt tette, amit vártak. Milyen lesz az ilyen ember? Hatalmat akar, hogy végre ne neki dirigáljanak. Nem tűri az ellentmondást, mert ezt nevelték belé. Lehetne sorolni a pszichológiai tényezőket, meg azokat a szociológiai okokat, amelyek formálták a társadalom részéről. De lehetett volna más ember is más szülők mellett. Vagy más helyen.

Az ember nem lusta, és ennek végképp nincs köze az energiaminimumhoz. A lustaságnak ahhoz van köze, hogy van emberi tapasztalat, miszerint úgy is lehet élni. És ha ez tartós, meg kis korban erre nevelik (például mindent megkap), akkor lusta lesz. Az energiaminimum viszont a természet egyensúlytörvénye miatt létezik és egészen mást jelent.

A csordaszellem nem létezik, létezik viszont az az evolúciós tapasztalás, hogy az ember társaságban nagyobb biztonságban van, nagyobb az esélye a boldogságra is. De mint minden emberi tulajdonságnál, itt is vannak más fajták, nem maguktól, hanem környezetükből származó tapasztalás okán. A csordaszellem jó, ha mértékkel használjuk. Ilyen például a munkamegosztás. És rossz, ha mértéktelenül. Ilyen például, ha kevés ismerettel rendelkező embereknek bemagyaráznak rájuk nézve hátrányos dolgokat. Ennek működését is ismeri az ember. Rövidtávú memóriasajátosságnak hívjuk. A sokszor szajkózott dolgok szerint cselekszünk akkor is, ha józan ésszel ellenezzük. De ekkor nem józan az eszünk.

Afrika túlnépesedését odamenéssel és magyarázatokkal nem lehet megoldani. Milyen alapon és miért higgyenek az érkezőnek? Mikor az érkezőkről merőben más tapasztalatuk van évszázadok óta. Azonban Afrika túlnépesedését nem nehéz szabályozni. Hogy ma mégis, annak nem Afrika az oka, hanem a túliparosodott világ, amely ezt nem akarja.

A történelem során számos példa mutatta, a pokolra vezető út is jó szándékkal van kikövezve. Tudniillik dilettáns jó szándékkal. Ide nem jó szándék, hanem jó szakértelem kell.

És hogy lesz-e háború? Bármilyen fura, az az embereken múlik kizárólag. 1962-ben majdnem lett atomháború. Úgy öt percre voltunk tőle, csak ezt kevesen tudták. Hogy miért nem lett? Kellett hozzá néhány józan tábornok, aki elmagyarázta Hruscsovnak, hogy abba a Szovjetunió (is) beledöglik. Kellett hozzá egy értelmes Hruscsov, aki ezt megértette, félretette büszkeségét és személyesen vette a telefonkagylót. Nem mással tárcsáztatott, akkor az már nem volt elég. És kellett hozzá egy hasonlóan értelmes Kennedy, aki képes volt gyorsan gondolkodni. Perceken belül megérteni, hogy most vagy soha. Az előbbit választották, történt néhány meglepő dolog, a háború meg elmaradt.

Ma mások a technikai feltételek és lehetőségek, de az emberi tényező ugyanaz. Iránból majdnem balhé lett, de volt egy ajatollah, aki képes volt pár percre a józanságra, és kellett hozzá egy hasonló elnök az USA-ban. Na meg pár józan tanácsadó.

Probléma van dögivel. De még az észak-koreai diktátor sem megy idáig. Itt mindössze annyi a gond, mi van, ha egyszer egyik mégis elvéti.

Ma túltermelési válság van. Ma nem föld kell, amiért érdemes háborúzni. Ma fogyasztó kell. Kiherélt fogyasztó nem vásárol. Ez véd a háborútól, kivéve, ha egyik őrült elszámítja magát. A köznép ebből sokat nem ért se a Duna innenső, se a túloldalán. És se az óceán innenső, se a túloldalán. Csak találgat. Aki igyekszik tájékozódni, többet ért. De mindent tudni az se tud, aki mindenről értesül.

A legfőbb védelem a háborútól való rettegés ellen az emberi elme, a viselkedés minél alaposabb ismerete. E téren mi magyarok talán előnyben lennénk, legalábbis a hozzáférhető forrásokat illetően. Kiváló pszichológusaink, etológusaink és más szakembereink vannak. Csak a tömegeket hülyítik, hogy ne olvassák őket önmaguk épülésére.

Láthatod, hogy aki kicsit többre vitte az költözik kifelé kertvárosokba.

A tömeg pedig befelé a megapoliszokba. Ez így van rendjén.

Egyébként a kérdéshez, szerintem pont az adja az egészséges optimizmust az embereknek, hogy nem magukba fordulva otthon depresszióznak és "megélik az érzelmeiket".

Én is introvertált vagyok, de tudatosan rávettem magamat, hogy lépjek ki a komfortzónámból. Eleinte utáltam. Utáltam kimozdulni, utáltam emberek közé járni, utáltam utazni... de megerőszakoltam magamat. Ez pedig segített, mert mindig belecsöppentem valami olyan dologba, ami hozzáadott a világomhoz. Ha magamba zárkózva ültem volna otthon, mint régen, rámült volna a fekete depresszió. Gondolkozás a halálon, félelem a haláltól és a szeretteim halálától, betegségektől, félelem a világ puszulásától, a tudat, hogy egy gyilkos mókuskerékben élünk, és biorobotok vagyunk. Stb stb...

Viszont ha lefoglaltam az agyamat, aktív pihenéssel, önmegvalósító célokkal, akkor az agyamat elégedettség töltötte el. Ma is tettem valami hasznosat... így el is múlt a pesszimizmusom.

Hidd el, az introvertáltság csak egy kifogás a lustaságra és a szorongásra. Amúgy nagyon káros és depresszív. Miért lenne csak ez a két út? Csak extrovertált és introvertált lehet valaki? Ugyan... a kettő között van a lényeg.

#18 A depressziósok ELNYOMJÁK az érzelmeiket,te hülyegyerek!

A depresszió latinul elfojtást,elnyomást jelent.