Szociológia, pszichológia: mi az alapja az emberek optimizmusának háborúk, jövő, fenntartható fejlődés, MI stb terén?
Tény, hogy vannak egyes emberi rossz tulajdonságok. A vallások is az emberek gyengeségeire, bűneire, rossz tulajdonságaira, hibáira "építenek".
Az ember lusta (a fizikában is minden az energiaminimumra törekszik) - mondjuk sok találmányt is ez a tulajdonság ihletett.
Az ember, ha hatalmat kap: [link]
"Csordaszellem" - az emberek máshogy viselkednek, mint egyénenként.
Vannak súlyos pszichés betegségek és olykor pszichés betegek kerülnek hatalomra.
Az ember hajlamos (nem OLYAN, hanem HAJLAMOS RÁ) önzőségre, a saját érdek előtérbe helyezésére...
Miből gondoljátok, hogy nem lesz nagyobb, az egész világot / Hazánkat érintő háború? (Ha NEM is atomfegyverekkel, hanem pl biológiai)? Ha a hatalmasok egy része a saját érdekeit nézi, ha bármikor mentális beteg kerülhet vezető pozícióba (miniszterelnök, király stb...)?
Miből gondoljátok, hogy Afrika túlnépesedése illetve a tiszta édesvíz fogyása nem okoz katasztrófát majd? Például Európa felé menekülnek; háborúk?
Én nem hiszek abban, hogy mozgalom indul Afrika túlnépesedésének megoldására. Igaz, érdekünk; de hosszú távú és bizonytalan; rövid távon pénz és kockázat odamenni és mondjuk közölni, hogy akkor kapnak segítséget a fejlett országoktól, ha hajlandóak a születésszabályozásra.
Amúgy is szerintem nem humánus megoldása lesz a túlnépesedésnek...
Miből gondoljátok, hogy a környezetvédelem globális szinten jut valaha valamire? USA, Kína?
A hétköznapi emberek döntő többsége szigorúan fogja szelektálni a hulladékot, amikor sok ideje megy el rá és bizonytalan a kimenetele? Tömegközlekedéssel megy autó helyett, mikor igen kellemetlen és sok időintervallumban, viszonylaton időveszteség? Edénybe gyűjti a használt étolajat és papírtörlőkendővel kitörli a serpenyőt, mielőtt elmosná - ha ez is idő, energia és a kimenetele bizonytalan? Ritkábban vesz új ruhát, új telefont, új autót - ha a kimenetele bizonytalan? Lemond a kényelemről MOST hogy a jövőben ESETLEG jobb legyen?
válasza:Havi 1x járok el nagyobb társaságba. Azon kívül maximum a közeli igaz barátaimmal találkozok. Bár munkahelyen 15 emberrel dolgozok közvetlen kapcsolatban (ami néha elég nehéz, mert a csapatmunka nem egyszerű ha különvéleményekről van szó)
Engem ugyan úgy lemerített durván az emberi társaság, és azt hittem hogy én ilyen vagyok. Ehhez is lehet alkalmazkodni.
...de a kérdésre válaszolva, pszichológiailag ez adja az emberek optimizmusát. Aki sokat gondolkozik ezen, az boldogtalan és előbb utóbb depressziós lesz. Sokkal inkább, mint a fák hiányától.
Ez nem is optimizmus inkább, hanem bizonyos visszahúzó gondolatok kizárása.
Ami ellen nem tudsz tenni egyénként semmit, azon kár gyötrődni. Hidd el vannak sokkal érdekesebb tudományos és filozófiai kérdések, amik végül hozzátesznek az emberhez.
válasza:#20 Megkérlek ne személyeskedj, én sem hülyegyerekeztelek le.
A "depressziózást" egy gyűjtőfogalomként használtam..., ezesetben takarhat melankóliát, búskomorságot, vagy akár komoly pszichiátriai állapotot is.
Emellett a szorongás, aggódás (akár pánik) ugyan úgy kísérőállapot is. A túlzott aggódás, félelem a világ pusztulásától, félelem a haláltól, túlzott negatív érzelmek megélése... ezek a pszichológiában és a neurobiológiában egy fogalomkörbe tartoznak.
Csak halkan megsúgom, ezért hathat egy antidepresszáns úgy, hogy jobb hangulatod lehet, miközben kevesebb negatív gondolatod van, a pesszimizmus pedig tolerálhatóvá válik, vagy nem is foglalkozol vele.
Ezek összefüggő dolgok.
Nem szeretem mindig azt nézni, mi árt, mi nem árt, mi épít.
Néha szeretek filozofálni. Amúgy érzelem nem is kötődik hozzá.
Én szerintem amúgy a negatív érzelmeknek is helye van: félelem attól, ami ránk vár, félelem attól, ha az vár ránk, hogy ki kell lépni a komfortzónánkból, düh és/ vagy fájdalom amiatt, ami nem sikerült...
Amúgy szakember velem csináltatott olyat, hogy ezeket az érzelmeket meg kellett fogalmaznom. Tanultam már ebből is. :) ugyanennek a szakembernek a véleménye: miért ne félhetnék? Miért ne lehetnék dühös? Miért ne élhetném meg az érzelmemet?
Hát én nem érzem jól magam a fák hiánya miatt amúgy. Jóval többet árt nekem, mint a háború eljövetelén filozofálni néha.
Ismerek amúgy egy embert, aki mindig mindent úgy csinál, ahogy hasznos. És ritkán elégedetlen, sose rosszkedvű, alig morog, de akkor is csak más emberre, kajára, körülményre, környékre stb sohasem.
Ugyanakkor sose láttam még őt valamit igazán élvezni, valaminek igazán örülni, kicsit lelassítani, valamit izgatottam várni, valamit igazán szeretni.
Olyan emberre is szükség van, aki minde nap munka után emberek között van.
És olyanra is, aki heti 1-2-3-szor ül be ey-egy ismerősével vagy megy egy bowlimgozni, moziba.
Ha neked nem tetszik, akkor is így van. ;)
válasza:Ha Te elégedett és boldog vagy így, akkor egy szóval sem mondtam, hogy egy rossz lenne. Sőt pozitív, mert nem felelsz meg senkinek, mégis boldog vagy.
Mondom én pont ilyen voltam, viszont érezttem hogy ez nem jó így, és kezdek becsavarodni. Hidd el pontosan az motivált engem is, hogy nem voltam boldog. Egy általános frusztráltság volt rajtam. Miközben láttam a barátaimat, akik világot láttak, a legérdekesebb helyeken járva. Valójában a betondzsungelből kitörés motivált, és elhatároztam, hogy 5 éven belül kitörök Budapestről, és megélem a természetet. Akár utazással, akár egy vidéki házzal amit felújítgatok, és a hátsókertben termelhetek növényeket az akvapóniás házamban.
Az sajnos kétségtelenül igaz, hogy a pénz segít kitörni ebből. Segít megvalósítani önmagadat...és már nem a számlákon meg a 2 órás szabadidőd köti le az agyad. Főleg aki értelmes dolgokra fordítja a megkeresett pénzt, nem luxus baromságokra.
válasza:#22 A depressziót akkor is az elfojtások okozzák! A gyógymód rá,hogy felszabadultan szeretkezzünk és adjuk ki az éezelmeinket!
Láttam már embereket belerokkanni az érzelmek elfojtásába,te se tedd.
Nem igazán értelek.
Én pl tanulok, hogy több pénzért, kevésbé monoton munkám legyen.
Sportolok, holott utálok, de sajnos városi mesterséges életmódot élek és mozgáshiányt érzek magamon, ha a sportolgatás elmarad.
Hobbijaim vannak.
Eljárok emberekkel amennyire kívánom, új helyekre is és új dolgokat is kipróbálok
Lehet, hogy más pl Te aludni jártok haza, egész nap emberek között vagyok, de hidd el, nem minden ember ilyen és változatos emberekre van szüksége a világnak.
Heti 1-3-szor eljárok otthonról, a vizsgáim után konkrétan esküvővel kapcsoltos dolgokban segítek valakinek. A megmaradt piciny családdal is szoros a kapcsolat.
Mi az, amibe ezek közül kívülállóként, engem nem ismerve és tudva azt, hogy embert győzködni tilos, mégis beleszólsz?
Te is ilyen voltál, mint én hát kösz.
Inkább megyek vissza tanulni, mert a 7 óra alvásból 5 lesz, némi stresszel fűszerezve.
Amúgy csak egy félig-kitérés.
Félig-meddig vallásos vagyok. A kereszténység szerinti Istenben hiszek, de az intézményesített egyháztól egyre inkább elfordulok a (szerintem) túlkapásaik miatt.
Nos, azt mondjuk, hogy előbb-utóbb eljön a végítélet. Jelenések könyvében le van írva részletesen, bár képekkel, képletesen. Senki se tudja, pontosan hogyan jön el, mennyi ideig fog tartani, kinek mi lesz a sorsa. De eljön.
Szerintem akár atomháború formájában.
Még egy kitérés.
A keresztények is "várják" a végítéletet, sőt, úgy gondoljuk, hogy akár a mi életünkben is eljöhet, de lehet, hogy többszáz év múlva. Ki tudja.
Szóval a keresztények is számítanak a végítéletre.
Attól, hogy erről időnként beszélnek, mégse depressziósak, mégse pesszimisták. Nem függ össze a kettő.
Sőt, egy esetleges, nagyobb, minket érintő keresztényüldözésre is számítunk, egyre inkább és sűrűn beszélünk róla.
Ettől még nem ülünk a sarokban rettegve és sírva.
Viszont már most csodálkozom, hogy ilyen nagy időintervallumban (már több évtized), a Föld ekkora részén (lényegében az egész fejlett világ) ekkora érték az emberélet.
Sok helyen halálbüntetés sincs.
Orvosok, mentők, tűzoltók.
Addig küzdenek a betegért, amíg a szervezete fel nem adja.
Nincs boszorkányégetés.
A gyilkosságot szigorúan büntetik.
Mindent irtózatosan biztonságosan alkotnak meg (én is ilyesmikről tanulok ám), túlbiztosítás, munkavédelem, tűz elleni védelem, szabványok.
A tudósokat nem égetik meg. Azt se, aki épp tagad egy-egy tudományos állítást.
Nem tudom jobban leírni. Szóval nem hétköznapi az emberi élet ilyen szintű védelme, fontosnak tartása.
A történelem folyamán az ember általában csak tárgy volt.
válasza:Nem értem, honnan veszed, hogy bele akarok szólni az életedbe:
"Ha Te elégedett és boldog vagy így, akkor egy szóval sem mondtam, hogy egy rossz lenne. Sőt pozitív, mert nem felelsz meg senkinek, mégis boldog vagy."
Pont azt mondtam különbözünk. Nekem nem felelt meg ez, mert nem éreztem elégedettnek és boldognak magamat. Ha te jól érzed magadat, akkor miért kéne változtatni? + Ha lesz jobb munkád, akkor lesz több szabadidőd is, kiköltözhetsz vidékre, erdős helyre. Ha emellett van boldog párkapcsolatod, és elégedett vagy vele, akkor a fenese erőlteti rád az extrovertáltságot. Egyébként olvasd el, pont azt mondtam hogy a kettő között van az ideális... én is utálnék folyton eljárni emberek közé.
De mi az "ez", ami neked nem tetszett? Mindketten írtunk viszonyításként számokat, és az alapján kb ugyanannyiszor mozdulunk ki otthonról.
Vagy arra gondolsz, hogy sok magányos hobbim van, vagy arra, hogy szeretek elgondolkozni? Ebben akkor tényleg különbözünk, és nekem így jó, ahogy most én vagyok.
Új munkahellyel maximum úgy lenne több időm, ha nem kellene ledolgozni az ebédidőket. Az 2,5 óra hetente.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!