Ez régen is így volt a nyelvtanban?

Az ember , ha belegondol abba, hogy mennyire nehéz lehet egy "honon kívülinek" a nyelvünk elsajátítása. Kész rémálomként élhetik meg.

Igaz, hogy roppant finoman képes nyelvünk kifejezni bizonyos dolgokat.

Ahogy telik múlik az idő, magamon azt kezdem észrevenni, hogy például a vesszők használatában egyre bizonytalanabb leszek. Sokszor elgondolkodom, hogy kell e oda vagy sem, pedig anno a nyelvtan húzott ki mindig az irodalommal szemben. Ez utóbbit sosem szerettem.

Most, hogy az előző hozzászólásban Tanárnőt/urat is hallhattunk, gyorsan át is néztem a vesszőimet. :)

Mentségemre szolgáljon, hogy a kötőjel billentyűm épp elromlott. :)

Ha meg a mai fiatalok "hejesírásával" vetem össze a sajátomat, akkor még elromolhat pár billentyűm és még mindig beleférek a közepesbe.

Tanári szemmel mennyire számít katasztrofálisnak a hozzászólások helyesírás tartalma ?

Kedvencem a "milyen" helyett a "mien".

Valamit valamiért.

A számítástechnika elvesz és ad.

Elveszi a helyesírást , a szövegértést, valamint a focira , beszélgetésre összeverődött srácokat a grundokon, viszont ad helyette egy könnyebb tájékozódási lehetőséget , hogy a mai fiatal is értse, hogy mi az a grund.

Úgy gondolom sokkal kevesebbek lennénk nélküle. A you-tube videók is hatalmas segítséget nyújtanak az oktatásban , meg az a sok szakfórum, ahol az ember fia felteheti a kérdéseit. Az információ átadásban tagadhatatlan az előnyük.

Persze van ennek sötét oldala is, mikor az ember már nem a fejében tárolja az információkat, hanem kizárólag "Google istenünk" tudásában bízik.

Sokszor röhögök magamon, mikor a napi munkámhoz használt egyszerű csipogós számológépbe egy bonyolultabb számítási műveletek után képes vagyok beütni, hogy 11+4 , vagy mikor papíron kellett matematikai osztást végeznem komolyan el kellett gondolkodnom, hogy hogy is volt ez?