Honnan származik ez a "természetes - természetellenes" ellentét az emberek gondolkodásában, és vajon a jövőben el fog tűnni?

Nos, a zöldek, amikor a természettel való tökéletes harmóniában élésről beszélnek, akkor szoktak ilyen dolgokat emlegetni. Persze az is egy megvalósíthatatlan, esetleg közelíthető idea, de főleg az a gond, hogy tényleg ellenségként tekintenek minden mesterséges dologra, pedig azokat teljességgel kizárni valójában visszatérés az állati élethez.

Ha csak az esztétikai szempontokat nézzük, én is ugyanúgy el tudok gyönyörködni egy gyönyörű vízeséses tájban meg egy Lamborghini Aventadorban. :D

A természettel harmóniában élés gondolatából nem kéne az embert és szükségleteit kifelejteni, mert tetszik, nem tetszik, az evolúció eredményeiként MI is a természet része vagyunk, vagyis a természet harmóniájába a mi igényeink is beletartoznak. Nem az a megoldás, hogy a normális életfeltételektől megfosztjuk magunkat és visszamegyünk gyökeret rágni a barlangba.

Csupán saját invazív faji viselkedésünket kell megfékezni, annak meg nem a technika eldobása az útja, hanem a technika sokkal okosabb alkalmazása.

Szerintem ebben az irányban jó úton vagyunk, bár a tempónk ezen az úton kritizálható.

Összefoglalva, valóban, kedves kérdező, egyetértek, hogy mindent természetellenesnek minősíteni ,ami emberi produktum, hülyeség.

Persze nem szabad elfeledkezni arról, hogy a természet nem a mi játszóterünknek készült, mi csak egy része vagyunk és nem rendelhetjük magunkat egoista módon a természet fölé.

Nekem is tetszik Wadmalac válasza, zöld kéz satöbbi, viszont szerintem nem teljesen a kérdésre adott választ.

>Honnan származik

Bár a kérdés eléggé terjengős lett, ez volt a legeleje és ez még mindig hiányzik. Úgyhogy megpróbálkoztam egy gyors kereséssel (origins of the naturalistic fallacy), és hamarosan eljutottam az "is-ought" problémához. Sajnos nem vagyok otthon a filozófiában, nem ismerem a magyar kifejezéseket. Azt sikerült leszűrnöm (egyszerűsítve), hogy "az emberek" hajlamosak összemosni a leíró megállapításokat (pl. "ez így van") az előíró megállapításokkal ( pl. "ennek így kell lennie"). Máshogy fogalmazva, a természetes tulajdonságokat normatív, morális töltésű tulajdonságokkal azonosítják. Szerintem itt van a kutya elásva, ezért lett belénk vésve, hogy ami természetes (így van), az jó (így kell lennie).

Persze az is igaz, hogy maga a "természetesség" fogalma is mennyire ködös és definiálatlan. Amennyire képes voltam végiggondolni, úgy találtam, hogy lehetetlen konkrét határt húzni a természetesség és a természetellenesség vagy természetesség hiánya között. Nincs objektív technológiai, szociális vagy egyéb mérföldkő, ami elválasztja a kettőt, kizárólag szubjektív. Éppen ezért egy vitában, érvelésben a természetesség fogalma nem vezet sehova, értelmezhetetlen, használhatatlan és értéktelen.

Az is érdekes, hogy ki mit mond "természetesnek". Én három nagy csoportot tudtam elkülöníteni:

1. status quo: aki azt tartja természetesnek, amiben ő született. Ez ugye megint csak egy "is-ought" probléma. Ez van, tehát ez jó.

2. romantiks: a "régi jó idők" idealizálása, tipikusan ilyenkor olyan népeket szoktak emlegetni, akik "harmóniában éltek a természettel". Ami ugyan lehet, de az efféle romantikus képek azt implikálják, hogy ez szándékos harmónia volt, pedig nem, csak technológiai és szociális feljletlenség.

3. vallási alapok, nem kell magyarázni.

Igaz, hogy elkalandoztam az alapkérdéstől.

Az az igazság, hogy inkább a kifejtős résszel foglalkoztam.

A vastag betűs részt letudtam a zöldek tartalomtalan szlogenjeivel. :)

Kezdjük a kérdező utolsó bekezdésével. Ez lehet egy vélemény, de eléggé természetellenes. Példával világítanám meg. Egy erdőben a fát többre tartom, mint egy trafót, mert oda felüdülni, pihenni, kikapcsolódni megyek. Egy trafóerdőben ezt nehezen tudnám elképzelni. Egy villanytelepen rossz néven venném, ha nem lenne trafó, talán még rosszabb néven, ha helyette szép zöld fák lennének. Mi lesz a turmixgépemmel 40 ezer volttól (a fali vezetékeket meg se említem).

A problémába az univerzumot, pláne keletkezését belevenni, kicsit természetellenesebb, mint az önéletrajzomat Ádámmal, Évával kezdeni.

A zöldeket se keverném ide általában, mert nagyon sokfélék. Vannak közöttük normálisok (értelmesek, gondolkodni tudók) és vannak ezek híján lévők (ahogy mindenben így van). Az eredeti zöld koncepcióval egyetértenék. Annak lényege, hogy egyensúlyra van szükség, az ember gondolkodó lény, és mások a szükségletei (nem igényei ám!) mint egy kőnek, de még egy fától, sőt egy gazelláétól is különböző. Komplexebb és több. A fa nem ismeri a kényelem fogalmát, az ember igen. A ló nem jut el odáig, hogy társas kapcsolatát szervezze, az ember örömét leli benne (főleg, ha az illető ellenkező nemű). Teljesen természetes hát, hogy a bivaly nem tart igényt a trafóra, az ember viszont igen, és annak akkor valahol csak kell lennie. És itt van a kutya elásva. Annyi trafót vegyünk, ami feltétlenül szükséges, ami kényelmes, és ami a legcélszerűbb helyen van. Trafósor a Nagykörúton például se nem szükséges, se nem kényelmes, se nem célszerű.

Az természetes, hogy az emberek különbözők, és ezért igényeik is különbözők, meg a dolgokról alkotott nézeteik, képességeik is különbözők. Ezért sokféle „szükséges”, „kényelmes” és „célszerű” lehet, de azért van egy trend, egy értelmes mértéke mindennek.

És én ebben látom a kérdező által felvetett probléma kulcsát. Az értelmes emberek tömegeiben a természetes egyben arányos, kiegyensúlyozott, harmonikus, egyszóval egyfajta igényesség, minőség is, a természetellenes pedig disszonáns, alkalmatlan, kényelmetlen szükségtelen. Mert ennek az embercsoportnak van ehhez érzéke, tudása, képessége. A kevéssé értelmes (buta, ha mindenki megígéri, hogy ezt nem degradáló, becsmérlő értelemben használja) számára a fenti jelzők nem, vagy alig értelmezhetők, ezért a „megoldásai” kicsit suták. Trafót tesz a falu végébe, mert nem tud tervezni. Szélső esetben minden emberi alkotást természetellenesnek tart, mert nem tud szelektálni, fél és egyszerű szabályt alkot, olyant, amit átlát. Nem rossz ember ő, hanem nem tudja meghatározni a dolgok helyét. Nem becsmérlendő, hanem tanítandó. Lehet, hogy ezt utálja, mert elég sokszor nézték le, gyakran alaptalanul, ezért kíméletesen hozzuk tudomására, mi az érték és mi nem. És ebben az esetben csökkenni fog a „természetellenes” események száma. De eltűnni sose fog, mert az emberek mindig különbözők lesznek. Szerencsére.