Nem nevetséges és gyerekes ez a citációs versengés? Méltó ez tudósokhoz?
Nem arról kellene inkább beszélni, hogy milyen új megállapítás vagy elmélet vagy eredmény tűnik leginkább érdekesnek, eredetinek, további vizsgálatokra méltónak?
Mintha a tartalom eltűnne a forma mögött. Mintha a lényeg nem az univerzum jobb megértése lenne. Mintha az lenne az értékes ami divatos és nem az ami eredeti, kreatív.
válasza:
válasza: válasza:Abban igazad van, hogy a kreatív ötletek viszik előre a tudományt (és néha persze a hosszú, kitartó kulimunka). A nagy lépéseket is először kinevették és a korábbi munkák alapján elvetették.
Viszont az újító ötletek is mind utalnak a jelenleg elfogadott munkákra, azokra építenek, vagy konstruktív módon kritizálják, esetleg cáfolják, vagy általánosítják, kiegészítik, stb. Szóval az utalásokra, idézetekre szükség van, különben tudománytalan lenne a tudományos vita.
válasza:Ezt a citációs versengést tudni kell a helyén kezelni. A legtöbb tudós nem fogja fejből tudni, hány hivatkozása van, viszont nagyságrendiben mindig képben lesz és ez azért fontos, mert a tudományos életben a publikálás elengedhetetlen, ahogy ezt már a többiek is írták, valahol mégis csak nyoma kell, hogy legyen a dolgoknak, hogy más is elolvashassa, később visszakereshető és alátámasztható legyen, ne csak úgy hasra ütésszerűen kezdjünk hinni a dolgokban.
Ha beleásod magad egy-egy témába, látni fogod, mennyire aktív, hányan kutatják és az alapján ha egy j tudóst látsz és azt mondja hogy ő rá ennyien hivatkoztak vagy ekkora az impaktfaktora, akkor tudod, hogy nagyjából mennyire jó a szakterületén. Ez pedig miért ne lenne méltó a tudósokhoz? Mindenki szereti tudni, mennyire jó abban amit csinál. Nem utolsó sorban a publikációidon keresztül tudnak a legtöbben megismerni és mivel többnyire az embernek pénzre is van szüksége, azt pedig nem adják a két szép szemedre, hogy de én tudós vagyok, ehhez is elengedhetetlen valamilyen mérce. Te kinek adnál inkább pénzt, annak aki 10 éve kutat és van egy publikációja vagy annak, aki 10 éve kutat és van 10-20?
Persze ugyanazon a szakterületen.
Remélem, azt látod abban amit írtam, hogy csak úgy tudsz normálisan versenyezni, ha van is mit letenned az asztalra, tehát dolgozol, kutatsz, témát vezetsz, vannak új megállapítások, előremozdítod a tudományágadat, mert anélkül mintha csak egy író lennél, akkor meg már írj szépirodalmi könyvet.
válasza:Nem kérdéses, hogy a tudományos műveket idézni kell és érdemes adatbázisba gyűjteni a citációs adatokat. De vajon értékesebb az a mű, vagy kutató amit/akit 100 helyett 150-en idéztek?
Értéktelenebb volt Mendel cikke, ami kolostorának senki által komolyan nem vett és nem idézett évkönyvében jelent meg, mint azon biológiai cikkek összessége amelyek ugyanazon évben a Nature-ben vagy a Transactions of Royal Society-ben jelentek meg és mindegyiket rengetegen idéztek?!
Értékesebb egy nem túl újszerű, de divatos témában és elismert nemzetközi orgánumban írt és ezért agyonidézett review, mint egy új kutatási irányzatot, új tudományágat, új iskolát megalapozó (akár szintetikus, akár problémafelvető, akár kísérletes) mű, amit egyelőre senki sem idéz, mert nincs még meg az a kutatói kör, aki majd 15-20 év múlva minden egyetemen önálló tanszékeket létesít?!
válasza: válasza:Nézd, aki tanszékvezető szeretne lenni, annak mindenképpen fontos, mert be kell írni a pályázatába :-)
Aki meg kutatni szeretne, az kutat. Mondjuk neki is publikálni kell.
Az öreg Higgs például knrva szerencsés hogy még életében megérhette, hogy volt annyi lóvéja a világnak, hogy a Nagy Hadronütköztetőt megépítették, és meglelték a múlt század hatvanas éveiben sokakat kacagásra késztető elméletének Bozonját.
A 60-as években sok fiizikus amiatt járt Higgs előadásaira, hogy jókat kacaghasson és kötekedhessen vele. Nade nem csak a gyermekjátékban érvényes, hogy az nevet, aki utoljára nevet :-)
[Nem követem amúgy az öreg munkásságát, de gondolom, hogy a Higgs Bozon óta a citációja is meredeken megugrott. De ő már tojik az egészre.]
Szerintem az a lényeges kérdés, hogy új eredményeket vagy új szintézist (de mindenképpen új gondolatokat) tartalmazó művek szülessenek, amelyek a tudomány egészének előre vitelét, az univerzum jobb megismerését segítsék. Nyilván kívánatos, hogy az új eredményekre mások támaszkodjanak, azokat érdemben felhasználják, tehát az kutatómunkájukat segítse.
A közvetlen citációk száma (a művet hányan idézték eddig) erről a kérdésről csak nagyon korlátozott mértékben hordoz információt.
1. az, hogy egy művet idéztek nem jelenti feltétlenül azt, hogy eredményeit érdemben felhasználták volna.
Egy tudományos kézirat "marketingjének" (milyen folyóiratban tudom elhelyezni) jelentős részét képezi, hogy idézem-e a divatos cikkeket, amelyek nagyhírű csúcsfolyóiratokban jelentek meg ("fontos kérdésekhez szól-e hozzá?"), idézem-e a célul kitűzött folyóiratban megjelent cikkeket ("az orgánum profiljába illeszkedik-e?"), az idézett irodalom jegyzékében a tételek évszámainak az átlaga elég friss-e? (naprakész-e a szerző a szakirodalomban?). Az én praxisomban ez azt jelenti, hogy a konkrét vizsgálat elvégzése előtti érdemi irodalmazás során (amikor többszáz cikket áttekintve célirányosan keresem az engem érdeklő információt) rendszerint maximum 4-5 olyan számomra fontos cikket találok, amire ténylegesen építeni fogok, ezek között ősrégi és új, Nature-ben megjelent és vidéki múzeum évkönyvéből származó mű is szerepelhet. Ezután elvégzem a vizsgálatomat és érdemben megírom a cikkemet a szakma szabályainak megfelelően. Na ezután körülnézek, hogy hol lenne érdemes publikálni, mire foghatjuk rá, hogy hozzászól az eredményem és ezen ismeretek birtokában elvégzem az utólagos "bevezetésírást, konklúziófényezést és marketing irodalmazást", amellyel az irodalomjegyzékem 30-50 tételig duzzad. Ilyenkor sajnos marketing okokból az eredetileg ténylegesen felhasznált 4-5 cikkből a "gázosakat"(túl régi, túl provinciális, túl gagyin markecolt) vérző szívvel ki kell hagynom, mert rontaná a kéziratom imázsát. Ezeket be kell pótolni ráfoghatóan hasonló információt hordozó, de elegáns kamuidézetekkel.
2. Könnyen lehetséges, hogy egy művet csak egy másik idéz valahol (de az esetleg egy valóban fontos érdemi felhasználás), majd ezt az idéző művet később többszázan vagy többezren idézik és egész új iskolát alapoz meg. Ez a hatalmas hatás az eredeti művünk tekintetében rejtve marad, senki nem is gondol rá, tudomást sem szerez róla.
válasza:Nem tudom, milyen tudomány területen és milyen régóta tevékenykedsz. Nekem azok, akik régóta publikálnak úgy mondták, hogy mindig az a cikk kerül bele hivatkozásként, amelyikre építesz, hivatkozol és persze mindig az eredeti, amelyikből a gondolat származik, ergo nem értem miért hagyod ki azt, amelyikre ténylegesen építesz. Igaz, ők nem is 50-60 hivatkozást szoktak beletenni, hanem 30-40 maximum, mindegyik a nemzetközi lapokból vannak, van közte magasabb és alacsonyabb impaktfaktorú is, ők nem így osztályozzák, hogy de fújj ez rontja az imázst. Lehet, hogy én vagyok nagyon eltévedve, de ki fogja lenézni a cikkedet, ha nem csak pl Nature-ös cikkekre hivatkozol? Szerintem sokkal fontosabb a tartalom. Az is igaz, hogy azok akik összedolgoznak kutatócsoportok szeretnek egymás cikkeire hivatkozni, de pont erre vannak a független hivatkozások, nem?
Továbbra is úgy gondolom, hogy igen is kell valami mérce, ami alapján látható, hogy teszel valamit az asztalra és nem csak ülsz bent a laborban. Erre pedig a publikációs metrikák tökéletesek, mert nyilván tanult emberek fogják nézni, akik tudják mit jelentenek az egyes értékek, mert csak az hogy évi 10-20 magyar kis lapban írsz valamit nyilván nem lesz ugyanolyan, mint ami bekerülhet a Nature-be. Ha mégis bekerülhetne, miért a kis magar lapba küldted be, igaz?
Kedves Kérdező, milyen ötleted lenne a citáció versengés helyére?
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!