Ha a felírt antibiotikumot "muszáj" mind beszedni, nehogy újra elszaporodjanak a baktériumok, akkor hogyan lehet hogy anélkül is meggyógyulna az ember?

Mojjo: te tudod, hogy mi az hogy gram-pozitív, meg mi az a béta-laktamáz, és eközben egy ilyen alapvető, százszor kivesézett dologgal nem vagy tisztában, amit ma már nemhogy orvosok, de hétköznapi emberek is viszonylag jól értenek?

Amúgy díjnyertes lenne a kommented a modorosblogon, olvasni is fájt ezt az erőltetett jópofáskodást.

Ha nem csak az eszedet játszod, hanem tényleg érdekel a kérdés, belinkelem az egyik kedvenc videómat:

[link]

Az antibiotikum koncentrációja a kép széléről a közepe felé haladva 1000x-esére nő, a videón pedig azt láthatod, hogyan kolonizálják az egymásra adódó, többé-kevésbé sikeres mutációk a Petri-csészét. Tíz nap alatt kialakulnak olyan törzsek, amelyek jópár egyenként is sikeres mutáció együttes hatásának köszönhetően több nagyságrenddel magasabb antibiotikum-koncentrációt is el tudnak viselni, mint őseik.

Amit egyrészt szépen mutat a kísérlet, hogy az antibiotikum rezisztencia nem bináris, hanem folytonos dolog, x koncentráció y eséllyel való túlélése. Másrészt pedig azt, hogy a leegyszerűsített példáddal ellentétben a rezisztencia nem egy darab mutáció kérdése, hanem jópáré, és ezek a mutációk folyamatosan alakulnak ki.

És bár 1-2 ilyen rezisztenciát elősegítő mutáció még nem feltétlenül jár katasztrofális következményekkel (hiszen magasabb dózissal megölhetőek, azaz a következő bogyó mindenképpen megritkítja őket) ha idő előtt abbahagyod a kezelést, és a jövőben újraszaporodnak, a teljes populációd egy sikeres mutációval beljebb lesz. És ezzel fertőzöl tovább másokat.

@12: sajnálom, hogy fájdalmat okoztam a stílusommal - néha én igen jól szórakozom az írása közben, de lehet egyedül vagyok ezzel :)

A magyarázatot meg a videót köszönöm, ez utóbbit, amint tudom, meg fogom nézni.

A féloldalas tudásról: hát igen, ez olyan, amilyen. Voltam elég mikrobiológián egyetemen, elméleten is, gyakorlaton is, ahonnan megragadt ez-az, ugyanakkor igen-igen sokat felejtettem, magamtól meg sem azelőtt, sem azóta nem nagyon foglalkoztam ilyesmivel - egészen más témák érdekelnek, ha olvasod ezt a rovatot, szerintem tudod, mik. (Félreértés ne essék: ha már feljött most a téma, valóban kíváncsi vagyok rá.) Így, ami régi tanulmányokból véletlenül beragadt a fejembe, az megmaradt, ami nem, az meg távoli homály. És ami azt illeti, nagyon nem vagyok egyedül ezzel a jelenséggel. Sokszor, sok helyen látom ugyanezt.