Miért hiszik sokan, hogy nem volt ember a Holdon?

Nekem nem rémlik hogy a szovjetek kötözködtek volna.

Ennek szerintem inkább az emberi agyban van a magyarázata.

Szükségünk van valamire amiben hihetünk félhetünk tőle stb. Mivel a vallás megkopott felfedezetlen területek sincsenek nagyon a földön, nem túl valószínű hogy este rámtöri az ajtót egy vérfarkas ezért lecseréltük őket illuminatira megy gyikemberekre, ennek egy apró szeglete a holdra szállás megkérdőjelezése.

Első te tökéletes tévedésben vagy: pont az az egyik nyomós ellenérv, hogy a szovjetek soha nem cáfolták (pedig okuk lett volna rá), hogy a holdraszállás megtörtént.

Ez teljesen a nyugatabbi szkeptikusok és tudatlanok agyszüleménye.

Kérdezőnek:

1) A naivitás és tudatlanság. Az egyszerű mindig meggyőzőbb, mint a bonyolult.

A naív ellenérvek (a piramisokat nem épthette ember, mert elsüllyedtek volna a homokba) meggyőzőnek tűnnek, akkor is, ha kis tudás rögtön megcáfolná őket.

2) A paranoia. A tudat, hogy lehetséges dolgokat eltitkolni, félretájékoztatni.

3) Az izgalom utáni vágy. (Illetve a még csúnyább oldala: a hiúság, a többet tudás iránti vágy.) És az információhiány és a leírt szóba vetett túlzott bizalom.

Tizenévesként egy barátommal azt terveztük, hogy a Bermuda-háromszögbe megyünk felfedezőnek. Egy évtized múlva, további olvasmányoknak és az internetnek hála pontosan tudom, hogy az egész 3szög-sztori egy kacsa; egy újságírói fogásból indult, száz hazugságból épített mítosz. De pontosan emlékszem, mennyire izgalmasnak találtam a történeteket, amikről az ember legalább hihette egy kicsit, hogy a világ színesebb és kevésbé unalmas, mint amilyennek tűnik. (Ma már tudom, hogy valóban az - de nem azért, mert kitalált dolgokat szükséges belehazudni. :p)

És bizony a saját vágyam is belejátszott, de az is, hogy 1 forrásom volt (vmi könyv) és nem tudtam leellenőrizni, igaz-e. Laikusnak minden könyv egyforma igaz.

4) A szkeptikusság félreértelmezése.

Hol vannak az "egészséges" szkptikusság határai? Sokan ezt sem tudják belőni.

Mondok egy élő példát.

Rokonomról lesz szó. (remélem, nem olvassa el ezt. :) )

Dänichen-könyveket olvasott, nem hitte el a piramisokról, a húsvét-szigeti szobrokról, a Stonehenge-ről szóló hivatalos álláspontot. Kérdeztem, mitől találja vonzónak az űrlényes verziót? Mondta, az tetszik benne, hogy olyan más.

Egyszerűen mert amikor a történelemkönyvet olvasta az iskolában, úgy érezte, át akarják verni, túlságosan biztosan állítanak bozonytalan dolgokat. Ami igaz, de az iskolában mindig rövidíteni kell, hoszen a gyerek azt a keveset se szívesen jegyzi meg.

Mindenesetre ő úgy érezte, hogy a maga naív eszével ami ellentmondást elképzelt, meg a tudattal, hogy a valóság esetleg komplexebb, mint a tankönyv, ezzel ő lázadni akart.

Ami...Nem mondom, hogy nem dícséretes a szkeptikusság, de ennek nem lenne szabad összeesküvések képzelésébe, a hazug alternítívákba vetett hitbe átcsapnia.

Ha utánajársz a dolgoknak, igyekszel nem csak tekintély alapján hinni, az dícséretes.

Az is az, ha tudatában vagy, te magad is mennyire nem vagy szkeptikus és racionális sokszor és mennyire lehetetlen annak lenni. Nincs rá mód, hogy mindent személyesen ellenőrizzünk; többnyire hinnünk kell a szakembereknek. Hogy a források léteztek, azt ők valóban megnézték, és ezt mások ellenőrizték.

Ez a baj, hogy hiszem-nem hiszem téma sok embernek.

A konteókra nem kell bizonyíték, hiszik. Amit bizonyítéknak állítanak, mind meg lesz cáfolva, akkor is hiszik.

De a valódi, hiteles cáfoló bizonyítékokat meg nem hiszik.

Ez itt a baj. Hogy simán érzelmi alapon hisznek-nem hisznek, a tárgyilagosság szóba sem kerül.

Ez vallásos demagógia.