Mitől igaz egy tudományos állítás?

Egyik tudomány sem törekszik arra, hogy kimondjon egyfajta "igazságot". Ez lehet, hogy elég furcsán hangzik, az ember azt gondolná, hogy az a célja a tudománynak, hogy bizonyos kérdésekre választ kapjon. Pedig nem.

Ha valaki fellépne a tudomány nevében, hogy "én vagyok, aki megmondom a tutit, amit én mondok az az igaz, rájöttem mindenre, ez és ez van és kész, ez az igazság, az egyedüli és megfellebbezhetetlen" - na, ez a tudomány halála lenne.

Ebből következik, hogy a tudományban leginkább felvetések vannak. Vagy egy bizonyos probléma, amire nem lehet tudni a választ. Akkor mit kell tenni? Elő kell venni bizonyos módszereket, amelyekkel lehet az adott kérdést vizsgálni, mérni kell, adatokat kell rögzíteni, összevetni stb. - a végén pedig következtetést kell levonni. A tudomány csak eddig mehet el. Ha egy újabb tudományos eredmény megcáfolja a tiédet, akkor annak pedig örülni kell, el kell fogadni.

Tehát összességében: a modern tudományokban nincs "tudományos igazság", hanem tudományos következtetések vannak, amelyeket mindig meg lehet cáfolni, de csak tudományos módszerrel.

Biztos most úgy érzed, hogy nem a te kérdésedre válaszoltam, mert nem értekeztem itt a valóság és a tapasztalat különbségéről. De az a helyzet, hogy ez nagyon messzire vezetne...

"... az az igaz, ami megfelel a valóságnak."

És mi a valóság? Ha esetleg erre fan egy definíciód, akkor neked ugyanaz a valóságod mint nekem, vagy mondjuk Stephen Hawkingnak, esetleg az utcai lámpa körül repkedő éjjeli lepkéknek?

Egyébként a tudománynak hem az a célja, hogy megismerje a "valóságot", hanem hogy megmagyarázza a világunk működését. Ehhez viszont csakis annyit kell tudnunk, amit meg tudunk tapasztalni.

"Pl. ha egyik kezedet egy meleg vizes edénybe rakod, míg a másikat egy hidegbe. Majd ha mindkét kezedet egy közepes hőmérsékletű edénybe teszed, akkor az a kezed, ami a melegben volt hidegnek fogja érezni, amelyik pedig a hidegben volt, az meg melegnek."

Pontosan. Ezért fogsz egy hőmérőt, amivel megméred a három edényben lévő víz hőmérsékletét, és máris lesz objektív mérésed (tapasztalatod), a világodról. Amiből le tudsz vonni egy következtetést a világ működéséről, mégpedig azt, hogy a kezedben lévő érzékelő idegsejtek nem abszolút hőmérsékletet érzékelnek, hanem a hőmérséklet változására érzékenyek. Az ilyen következtetéseket nevezzük tudományos modellnek.

És a tudomány így működik, a tapasztalatokból tudományos modellt épít, amivel megpróbálja megmagyarázni a világ működését.

Visszatérve az eredeti kérdésre: "Mitől igaz egy tudományos állítás?"

Nincs "igaz" tudományos állítás, mert a tudomány nem így működik. Hanem, ahogy fentebb írtam, a tapasztalatokból modellt épít, amivel megpróbálja megmagyarázni a világ működését. És ameddig nincs olyan tapasztalat, ami ellentmond a modellnek, azt elfogadja, mint a világ működését elfogadhatóan leíró "állítást".

Kicsit ellentmondva a fentieknek, ugyanakkor velük sok mindenben egyetértve, azt mondanám: egy tudományos állítás akkor igaz, ha még senki nem mutatott rá a hamisságára. Ugyanis a tudomány egy konkrét jelenségről alkotott állításait nem végérvényesnek, hanem addig nem cáfoltnak, tehát igaznak tekinti. Ha nem így lenne, nem tudna fejlődni. A tudomány "tudja", hogy egyfelől a világon minden mindennel összefügg, másfelől ezekből az összefüggésekből minden konkrét pillanatba csak véges sokat ismer, és a következő pillanatban megismerhet egy olyan új összefüggést, ami befolyásolja a szóban forgót.

Tehát a tudomány azt mondja, egy állítás akkor igaz, ha megfelel az ADDIGI tapasztalatainknak, azaz nincs ellentmondással egyik ismerttel sem. Amint pedig egy új tapasztalat ennek ellentmond, akkor kiigazítjuk azt. Éppen ezért a tudományos állítások mindig azon a közmegegyezésen alapulnak, hogy "elfogadjuk, mert nem tudunk másikat". Miközben esetleg azon dolgoznak, hogy találjanak egy "másikat".

A vizes példádban van egy alapvető hiba. Igaz, hogy végső soron a "tapasztalat" az emberi érzékelés eredménye, de az ember régen rájött, hogy van szubjektív érzékelés, amelynek persze szintén megvan a maga oka, hogy miért van ilyen is. Éppen ezért találják ki a sokféle "mérést", az állítás pedig az: ha MINDEN elvégzett mérés ugyanazt az eredményt adja, akkor az a végeredmény (addig a pillanatig). Mint rámutattak, a kezed csal, a hőmérő azonban nem. A kezed csalását is meg tudják magyarázni, tehát nincs ellentmondás. Ezzel a bizonyítás befejeződött.

"a bécsi kör nevű tudósokból és filozófusokból álló társaság szerint egy tudományos állítás akkor igaz, ha az megfelel a tapasztalatnak. Ez viszont ellentmond azzal a 2,5 évezredes felfogással, amit Arisztotelésztől származtatunk, hogy az az igaz, ami megfelel a valóságnak."

Attól, hogy valamilyen állítás tudományos, még nem biztos, hogy igaz. Csupán azért tekintjük igaznak az adott állítást, mert a jelen tudásunk szerint (vagyis a tudomány jelen állása szerint) nem tudunk felmutatni olyat, amely cáfolná, vagy megkérdőjelezné azt. Mihelyt valaki fölhoz egy másik dolgot, és megcáfolja azzal az előző állítást, rögtön az újabb állítás lesz az elfogadott. De lehet, hogy az sem az igazság. A helyzet, az, hogy van egy igazság, amit mi nem tudhatunk. A tudomány csupán a tapasztalatokból következtet valamire, és az vagy igaz, vagy nem. De attól még hogy tudományos, és hogy tapasztalatokon alapul, még nem biztos hogy megfelel a valóságnak.