Csak jelen vagy Csak jövő van? Vagy csak múlt?

Csak jelen olyan értelemben, hogy a múlt nem őrződik meg valahol, ahonnan aztán lehívható, ha a jelenben nincs már meg.

Az más kérdés, hogy egy agy le tudja szépen a múltat is, a jövőt is (vagy bármilyen más hipotetikus állapotot) modellezni.

Ugyanakkor szigorú értelemben véve jelen sincsen, mivel soha nem tudsz kijelölni egy fix pontot az időben, amire rámondhatod, hogy ez a jelen. Mire megállapítanád, már a múlt. :) Amit jelennek nevezünk, csak egy metszéspont, ahol a jövő múlttá válik.

Egy jó szemléltetése: upload.wikimedia.org/wikipedia/commons/thumb/1/16/World_line.svg/2000px-World_line.svg.png

A kérdéshez előbb meg kellene válaszolni, hogy mit jelent a „van” ige. Ez annyira bonyolult kérdés lehet alkalmasint, hogy külön neve is van a filozófia ezen ágának, ez pedig az ontológia.

De nyelvtani oldalról megközelítve „olcsón” megoldhatjuk a kérdés megválaszolását:

Csak jelen van.

A múlt nem van, hanem volt.

A jövő nem van, hanem lesz.

^^ezt...nem tartom jó válasznak :) A három mondat között nem látom a kapcsolatot, és nem is feltétlen értek velük egyet.

A belinkelt kép (light cone) pedig értelmezhetetlen a kérd.-nek részletesebb magyarázat nélkül.

^az ontológia hogy jön ide? mondjuk kérd. nem részletezte, hogy mire kívéncsi, csak gondolom abból, hogy a Tudományba rakta :p

Szerintem a sivár valóság az, hogy csak az van, ami a legkisebb még értelmezhető aktuális időtartam, azaz a Planck idő alatt létezik. Ez rohadtul rövid időtartam, 1 másodpercbe befér valami 10 az 54-en belőle. 2XSüsünek igaza van, hogy a "vanás", értelmesebben létezés, filozófiailag bonyolult dolog. Tkp. világnézeti kérdés. Én úgy gondolom, a dolgok ontológiai státusza különböző. Pl. szerintem egy hidrogénatom, vagy egy foton sokkal inkább "van", mint mondjuk az, hogy "metafora", vagy bármiféle fogalom, mert a fogalmak csak az emberek fejében léteznek. És ami még az emberek fejében sem létezik úgy általában, hanem pl. csak az enyémben (lugashajlítás, eszmenyomor, vakdodó, tekepipa, talánlag, meg egyéb végtelen számban előállítható értelmetlen szó), ezek még az általánosan ismert fogalmaknál is kevésbé léteznek.

Ez persze nem túl megalapozott, vitatható álláspont, de főleg ideológiai alapon, ezért nem érdemes belemenni.

> ^az ontológia hogy jön ide? mondjuk kérd. nem részletezte, hogy mire kívéncsi, csak gondolom abból, hogy a Tudományba rakta :p

Hétköznapi értelemben természetes, hogy úgy tartjuk, hogy van jelen, múlt, jövő. Ha nem hétköznapi értelemben vesszük a kérdést, akkor bizony erősen ezen múlik a válasz. A tudomány úgy, ahogy definiálja az idő fogalmát. Meg is mondja, hogy a téridő egy adott eseményéhez képest milyen paraméterű eseményeket tartoznak a múlthoz, a jelenhez, illetve a jövőhöz. De hogy ez tényleges dolog-e, vagy csak absztrakció, modell, az már szerintem nem természettudományos kérdés.

Tágabb értelemben véve a bölcsészet is tudomány. Nem természettudomány, nem a modern tudomány fogalma szerint tudomány, de bizonyos aspektusból nevezhető tudománynak. és szokták is ide sorolni, nota bene a Wikipédia is így definiálja: „A filozófia a világegyetem, a természet, az élet okával és céljával […] foglalkozó tudományág.”. Illetve egy természettudományos kérdésnek is lehetnek filozófiai aspektusai, így nem látom offtopic megközelítésnek a válaszomat.

Ez pont olyan kérdés, hogy létezik-e a sebesség fogalma. Relatív fogalomról van szó, maguknak a testeknek nincs olyan objektív attribútumuk, amit valójában a sebesség reprezentál. Vagy olyan, mint a szépség. Az sem egy objektív, fizikai tulajdonsága valaminek, hanem egy absztrakció, egy fogalom, ami egy adott ember személyes világképében reprezentál bizonyos tulajdonsághalmazt. De más embernél más tulajdonsághalmazt fed le. Létezik-e tehát a szépség, mint egy adott dolog tulajdonsága? Létezik-e egyáltalán a szépség, mint fogalom? Hát ez bizony attól függ, hogy mit tartunk létezőnek. Alapvetően definitív kérdés ez, és a definíció nem természettudományos megfigyelés eredménye, tehát a kérdés filozófiai.

Vagy vegyünk egy tudományosabb példát: Természetes szám-e a nulla? Oké, ha van két almám, akkor van két almám. A kettő természetes szám. De vajon nulla almám az „van”-e? Helyes-e ez a kifejezés? Ha nulla almát birtoklok, akkor nincs almám. Lehet-e nekem olyanom, amim nincs? Ez nem egy természettudományos kérdés. A fizika megszámolja az almák számát. Rendel hozzá egy mérőszámot. Hogy ez most természetes szám-e, vagy nem, az nem érdekli a fizikát. Innentől az egész filozófiai kérdés. Lehet így úgy is definiálni a nullát, hogy az természetes szám, és lehet úgy is, hogy nem az. Az adott ember világképe fogja eldönteni, hogy számára melyik a kézenfekvőbb. Erről aztán mély és hosszú filozófiai vitákat is lehet tartani, de a választ nem a természetből fogjuk kiolvasni. Maximum – ahogy a matematika is teszi – aztán kialakít egy közmegegyezéses fogalmat arról, hogy mit kell természetes számnak tekinteni, és mindenki alkalmazkodik ehhez.

A fizika alapvetően nem foglalkozik ezzel a kérdéssel. Itt azért eléggé alapfogalmakról van szó, a fizika ilyen esetben létezőnek tekinti az idő dimenziója tekintetében eltérő értéket képviselő összes eseményt.

^^ ^

figyelj, ennyi erővel valaki megkérdezi, hogy van-e a macskának farka, te meg úgy válaszolsz, hogy mit is jelent tulajdonképpen a "van"? "van"- e bármelyikünk is? lehet-e ezt tudni? (ráncigáljuk akkor ide az episztemológiát is mondjuk, meg a nyelvi filozófiát, mert miért ne.)

Mindig lehet erre hivatkozni, csak nem különösebben produktív. :)

Attól meg herótot kapok, amikor kijelentik, hogy a folozófiát "mindenki maga döntheti el". Attól, hogy a filozófia filozófia, nem svédasztal, ahol az igaz, amit akarsz.

De ne térjünk el a tárgytól (mondjuk én is pont a mellébeszélés ellen szóltam fel).