Miért van az, hogy ha valaki feltesz egy tudományos kérdést, egyből jönnek, akik belekeverik a vallást?

"Hadd ne idézzek most ide több oldalt... "

írd le saját szavaiddal. vagy az már nem megy? :)

11:46 - Összefoglalhatom a saját szavaimmal, semmi gond, csak annak az a hátránya, hogy óhatatlanul is elvesznek lényeges részletek, ezért ajánlottam a teljes szöveget - főleg, hogy nem olyan hosszú az, hogy ne lehetne elolvasni pár perc alatt.

A lényege egyébként tömören annyi, hogy az "ahol a tudomány véget ér"-jellegű "hézagisten" nem más, mint egyszerűen egy másik szó a tudatlanságunkra: amit még nem ismerünk, azt elnevezzük Istennek. Az ősi időkben isteni volt még az eső, a villám, a Nap, a csillagok, és szinte minden más is. Aztán ahogy egyre több mindennek ismertük meg a valós hátterét, úgy "számoltuk fel Istent" is lépésről-lépésre. A folyamat pedig nem áll meg; egyre többet tudunk, "Isten" pedig egyre inkább visszaszorul - azaz, más szavakkal, a tudatlanságunk szorul vissza.

Mi több, megvan a dolognak az a hátulütője is, hogy ha túl sokan fogadják el "Istent" magyarázatként arra, amit még egyelőre nem ismerünk, azzal a megismerés folyamatát is hátráltatják - ez pedig már kifejezetten káros. Lásd pl. a kreacionisták tudományellenes hadjáratát.

Nos, Isten nem a hiányos ismereteink pótlója vagy magyarázata. Isten akkor is létezik, ha mi abszolút mindent ismerünk. Ahol véget ér a tudomány, ott kezdődik a hit -ez a mondat nem természetismereti hiánypótló. Hanem arra vonatkozik, hogy Istent semmilyen természetismeret vagy tudomány nem tudja kimutatni, tehát itt ez véget ér, ezért Istent a hit által érzékeljük ezen a földön. A tudományok és az Istenthit jól megférnek egymással. De pl a hit indokolja, hogy az egy szerető Isten teremtő művének tulajdonítsuk a világot, és annak minden folyamatát, amelyek megismerhetők, de mégiscsak teremtmények.

Nagyon egyszerűen: van egy Teremtő Istenünk, aki mindent megteremtett, s ez a minden (tudományok, természetismereti folyamatok) megismerhetőek számunkra. De a lelki dolgok sosem lesznek kimutathatók egy műszerrel, oda a hit kell.

rk. t.

„Nos, Isten nem a hiányos ismereteink pótlója vagy magyarázata.”

Igen, ez a te alapvetésed. Szerintem megengedhető, hogy másoknak más legyen (akár pont az ellentéte), és ne kelljen folyton elviselniük azt a győzködést, ami ellentétes a saját alapvetésükkel. A vallásos fórumon joggal elvárható, hogy a te alapvetéseddel egyet értő emberek szóljanak hozzá. Ha megkérdezik, hogy miért teremtette Isten Ádámot, akkor a saját kontextusodban, a saját falkádon belül a saját alapvetéseddel egyező módon adhass erre egy helyes választ. A vallási fórumon nem számít helyesnek az a válasz, hogy a biológia szerint nem is létezett Ádám. A tudomány rovat egy másik kontextus, egy másik alapvetés, az itt feltett ugyanarra a kérdésre lehet más a helyes válasz. Ezt el kell fogadni.

Az a baj, hogy van itt egy komoly aszimmetria. A vallásosok meg vannak győződve arról, hogy terjeszteniük kell az igét a tudományos fórumokon, nem fogadják el, hogy egy kérdésre létezhet több válasz is. Visszafele ez nincs így. Mi csak azt kérjük, hogy hagyjanak minket békén. Miért nem lehetséges ez? Ez a kérdés továbbra is fennáll.

„Ahol véget ér a tudomány, ott kezdődik a hit -ez a mondat nem természetismereti hiánypótló. Hanem arra vonatkozik, hogy Istent semmilyen természetismeret vagy tudomány nem tudja kimutatni, tehát itt ez véget ér, ezért Istent a hit által érzékeljük ezen a földön.”

Azonban maga a kifejezés (a hozzáfűzött magyarázat nélkül) azt sugallja, hogy a két dolognak valahol van egy közös határa, amit az egyik a másik rovására növelni tud. És nagyon sokan – mármint tapasztalataim szerint főleg az extrém vallásosok – úgy érzik, hogy egy morzsa „visszahódítása” a tudománytól Istent „növeli” valahogy. A tudósnak nincs erre szüksége, mert mindennapi tevékenysége így is úgy is növeli a tudományt, akár röhög közben a markába, hogy „Isten rovására”, akár nem érdekli az egész.

Tehát lehet utólag szépíteni, finomítani egy kijelentést, de minden mondatunk azt jelenti, ahogy a többiek értik – nem pedig ahogy mi gondoltuk.

„A tudományok és az Istenthit jól megférnek egymással.”

Elméletben. A gyakorlat mást mutat.

„De a lelki dolgok sosem lesznek kimutathatók egy műszerrel, oda a hit kell.”

Hát ezzel vitatkoznék, de ahhoz tudni kéne hogy mit értesz te lelki dolog alatt, vajon azt-e amit én.

"miért van az, hogy valaki feltesz egy vallási kérdést, és az ateista barmok rögtön belekeverik a tudományt?"

Mutass egy ilyet, kérlek.

Az eredeti kérdésre a válasz roppant egyszerű: Sokkal többen járnak hittanra/templomba mint például biológia szakkörbe.

Ezzel alapvetően nincs is baj, amíg nem érzik úgy, hogy például a Biblia alapos ismerete valamilyen szakkérdésben megfelelő felkészültséget ad. Amíg egy vegyész leginkább kémiai kérdésekhez szól hozzá, egy biológiai kérdéshez általában már nem, addig a Biblia tanulmányozása után bármilyen tudományterülethez éppen olyan mértékben értesz (=semennyire) így kémiai, geológiai, biológiai, régészeti, fizikai kérdésekben is épp olyan magabiztossággal nyilvánulnak meg, így úgy tűnik, mintha nagyon sok hívő lenne, pedig tapasztalataim szerint egy-két valláskárosult szemeteli tele a fórumokat.

Amúgy itt többen boncolgatták a hit és a vallás viszonyát, elég sok hívő biológust ismerek, és egyáltalán nem úgy néz ki, hogy a vallásosság ellentétben lenne a tudománnyal. Egyszerűen azt az alapszabályt kell szem előtt tartani, hogy a hit az hit, a tények pedig tények. Baj akkor van, ha valaki a hitéhez igazítja a tényeket.