Létezhet ilyen időparadoxon?

Igazad van. Abban is, hogy beteg az egész. :D

De attól még jó film.

Az időparadoxon meg valószínűleg egyáltalán nem létezik, csak még nem tudjuk, mi a feloldása.

A film nagyon ügyesen manőverez a logikai paradoxon peremén, egyetlen gond vele, hogy az egész összességében azt hangoztatja, a múlt/jövő megváltoztathatatlan, bármit is teszünk, ugyanabban a barázdában fut a tű. Csak akkor semmi értelme az egész időutazásos ügynökségnek, úgyis minden úgy lesz, ahogy volt. Persze mondhatjuk, hogy erre ők is rájöttek, csak nincs visszaút.

A származás nélküli, végtelen hurok nagyon jó ötlet, mint alaptörténet, de arról kár elmélkedni, létezhet-e ilyen. Maga az időutazás is kérdés még makroszinten.

Nem láttam a filmet, de gondoljuk csak végig:

Ha az ember bármilyen formában beleavatkozna a múltjába, bármit változtatna azon, teljesen másként alakulna az élete és a gondolkodása a továbbiakban. Mire felnő, nem az az ember lesz, aki korábban visszament, hogy változtasson valamin, lehet más lenne a munkája stb. így borulna minden. Ezért nem alakulna ki ez a paradoxon, mert más irányba terelődne az élete.

A Pillangóhatás című film jól ábrázolja azt, hogy milyen következményei is lehetnek, ha valaki változtatni próbál a múlton. Minden apró változtatás egy másik alternatívát szül, ami több ember életére is kihat.

Azt előre szögezzük le, hogy a filmipar szereti a jövőutazás elgondolkodtató oldalát vászonra vinni, de a jelenlegi, leginkább bizonyítottnak vett tudományos ismereteink szerint nem lehetséges az időutazás. Ennek az oka nem az, hogy még nem jöttünk rá, hogy miként lehet, hanem tudjuk, hogy miért nem lehet. Márpedig sokkal alapvetőbb dolgokra vonatkoztatott paradoxon az oka, nem az, hogy megölheted e saját magad, vagy sem. Stephen Hawking egyik epizódja szól erről, hétköznapi emberek számára is érthető nyelvezeten.

Az időutazás, mint múltba, jövőbe való lépkedés nem lehetséges. Ő ezt a példát hozza fel:

Amikor egy lyukat nyitsz a szobában, mindössze egyetlen perccel visszamenőt, hogy lelődd saját magad, majd a lyuk túloldalára lépsz, s látod saját magad, ahogy ott szereled össze a fegyvert és a lyukat arra használod fel, hogy átlőjj rajta. Meghaltál azelőtt, hogy egyáltalán össze lenne szerelve a fegyver, élet kiontására képesen. Ki lőtt tehát végül?

Az Univerzum egyik alaptörvénye, hogy minden Hatásnak Okozat az elődje. Sosem maradhat ki mindez.

Aki volt már rockkoncerten, biztos hallotta a mikrofon gerjedésének a hangját. Ennek az oka az, hogy a mikrofonba ugyanaz a hang visszajut, csak erősebben, azt ő megint bejuttatja az erősítőbe, ahol tovább erősödik és így tovább. A féreglyukakkal (időkapukkal) ugyanez a helyzet, csak ott a hang helyett a sugárzás jut át és vissza, tehát a "belépő oldalon már kétszer akkora asugárzás, majd ez ahogy belép, ott már 4x-ese, majd 8x-osa, és így tovább. Azonban mint az univerzumban semmi, vélhetőleg az idő sem tökéletes így kell legyenek rajta rések, lyukak. ellenben olyan rövid ideig tartanak és olyan aprók, hogy jelentős méretű tárgyak, élőlények vélhetőleg sosem fognak tudni be és kilépni rajtuk, sem pedig nyitva tartani őket nem lehet.

"Szóval oké, hogy paradoxon, de ennek az egésznek nincsen kezdőpontja. Mert ahhoz meg kell születnie, hogy megszülhesse saját magát (?), szóval az egésznek nincs eleje, nincs egy esemény ami elindítja az összes többit = az egész meg sem történhetett"

A filmben pontosan ezért hozzák szóba talán kétszer is a farkába harapó kígyót, ami végső soron egy kört szimbolizál, amit ha megvizsgálunk, láthatjuk, hogy se eleje se vége, de mégis van és megy a vonal körbe-körbe. :D

Az eseménysorban valóban van egy zárt, ismétlődő kör, de van egy végkifutás, a főhős erősen lepuffantódik a mosodában.

Csak kezdet nincs. Ott van egy örök hurok.

De így, hogy az eseménysoron sosem változtat semmi, nincs paradoxon.

Az a mi agyunknak furcsa és illogikusnak tűnik, hogy nincs a főhősnek múltja, de az még nem paradoxon.

Ezért írtam az elején, hogy a film ügyesen kikerüli a paradoxont. Az egész körben mindenhol a főhős csak pont annyit tud, hogy nem tud változtatni a történeten, illetve nem akar, nem fog változtatni, mert azzal a saját megsemmisülését okozná (vagyis magát a paradoxont).