Hóban is van Hidrogén?

Mikrohullámú energia az űrből:

Wolfgang Jeschke: Midas

A könyvben "érintőlegesen" szerepel az EFOS projekt: Energy From Outer Space. Pontosan ez a mikrohullámú lesugárzás szerepel.

Nagyon jó sci-fi.

Most épp fut párhuzamosan aktív kérdés klónozásról is, oda is ajánlhatnám a könyvet, ez speciel a kvantumszintű digitális másolás módján klónozás témáját feszegeti, kifejezetten abból a szempontból, hogy a személyiséggel mi lesz ilyenkor.

"Úgyhogy egyrészt jó a Hidrogén másrészt meg nem,hogy szinte bárhol megtalálható és szinte korlátlan,és igaz ez a lézer fegyverre is,csak áram kell,"

Nem érted a dolgot. Áram honnan lesz? Az nem van csak úgy magától, azt elő kell állítani.

Továbbá, 100%-os hatásfokú szerkezet nem létezik. Mindig van veszteség, minimum hőveszteség. Tehát ha felbontod a vizet hidrogénre és oxigénre, és utána elégeted, akkor abból kevesebb energiát fogsz tudni nyerni, mint amennyi a víz szétbontásához volt szükséges. Annyival kevesebb energiát, amennyi a bontás során a környezetbe szétsugárzódik hőenergiaként (=veszteség). Akkor meg már ésszerűbb és gazdaságosabb eleve az áramot felhasználni amivel a vizet bontanád, mintsem felbontani vele a vizet, majd elégetni a keletkező hidrogént és oxigént vízzé.

A vízbontásnak ott lehet értelme, ahol nem megoldható a folyamatos áramellátás, vagy ugyan megoldható, de nagyobb veszteségekkel, mint amennyire veszteséges folyamat a víznek az alkotóelemeire bontása. Tipikusan ilyen terület az autóipar, mert az erőműben megtermelt áramot nem tudod magaddal vinni, legfeljebb akkumulátorban eltárolva, annak mozgatása viszont több energiát emészt fel, mint a víz felbontása majd alkotóelemeinek újra elégetése közben vész el. De e kettőnél még mindig jobb hatásfokú a benzinmotor és a dízelmotor, ezért is használják még mindig főként ezeket az autóiparban.

Az Antarktiszon viszont megoldható a folyamatos áramellátás, így nem is pocsékolják az energiát a vízbontásra, főleg hogy egyébként is elég energiaszegény a terület. És akkor még nem is beszéltünk a hidrogénnek a feljebb már többször ecsetelt tárolási problémáiról. Megtöltöd a tartályt hidrogénnel januárban a nyár közepén, aztán mikor ki akarnád belőle szedni júniusban a tél közepén, kiderül hogy rég elillant belőle az összes. A hidrogén ugyanis annyira apró, hogy egy tömör vastartály kábé olyan neki, mint egy zsák máknak a kőművesrosta, csupa lik-luk az egész a számára.

A kerámiás balhéval nem tudom mi a helyzet, de az elég rideg dolog, hőtágulási problémákat gyanítok, a -70 fok körüli hőmérsékleten.