Honnan tudjuk, hogy a világűr végtelen és folyamatosan tágul, ha csak egy részét látjuk be?

Minden tudós rosszul közelíti meg a világűr kérdést, mert túl okosak ahhoz, hogy alap dolgokba belegondoljanak, elvonatkoztassanak és abból induljanak ki.

A tágulást csak kikövetkeztették bizonyos dolgokból. De a világűr fizikája teljesen más, mint ami a Földön van. Olyanok léteznek, amik a jelenlegi felfogással nem megmagyarázható.

Nem tudjuk, hogy végtelen, sőt erősen feltételezzük, hogy nem végtelen, bár határtalan. De ez is csak feltételezés.

A tágulást pedig onnan tudjuk, hogy láthatóan távolodnak tőlünk a tárgyak (doppler-effektus) - minél messzebb van valami, annál gyorsabban távolodik tőlünk, ez pedig bizonyíték arra, hogy maga a tér "szövete" növekszik. Ez nagyon pongyolás fogalmazva a következőt jelenti:

Van két pont párunk: A0-B0, és A1-B1. Ezek a pont-párok egymástól tetszőlege távolságba vannak, az A viszont ugyanolyan messze van a B-től mind a két esetben.

A két-két pont közötti tágulás ugyanakkora méretű, azonban pl az A0 pontból nézve úgy látszik, hogy a B0 lassan, az A1 pedig lényegesen gyorsabban tágul - hiszen a két pont közötti távnál a tágulás "összeadódik".

Tehát bármerre is nézünk, mindenhol tágulást látunk, így a jelenlegi ismereteink szerint a világegyetem minden pontja voltaképpen a tágulás középpontja.

Ez csak okoskodás. A tudósok sem tudnak semmit, tudásunk roppant csekély !

Nem volt nagy bumm, sem teremtés, sőt világvége sem lesz. Az emberi gondolkodás ellentétpárokra épül. Kezdet/vég, fent/lent, van/nincs, kicsi/nagy, stb. Ez egy csapda. Amíg ezt nem látod be, addig a kérdéseid csak újabb kérdéseket fognak szülni.

"Honnan tudjuk, hogy a világűr végtelen ..."

Nem tudom, de rosszul tudjátok. Senki - aki valóban kompetens a témában - nem állította, hogy végtelen a világűr. Pont azért, mert csak egy részét látjuk be.

" tehát az a feltevés, hogy a világűr végtelen hamis ?"

Se nem végtelen hamis, se nem végesen hamis. Sőt, egyáltalán nem hamis, a világűr nem a szomszéd kutyája, hogy hamis legyen.

(Tanulj meg központozni.)

Az univerzum tágul, ez tuti, ezt megfigyelték. Minél távolabbi objektumot vizsgálnak, annál nagyobb mértékű a közte és köztünk lévő tér tágulásának mértéke. Ez egészen odáig megy, hogy van egy határ, amelyen túlról már nem érkezik el hozzánk semmiféle információ, mert ebben a távolságban már olyan mértékű a tágulás mértéke, amely nagyobb lesz, mint maga a fénysebesség. Ez az a bizonyos 13,7 mrd fényév, amit emlegetni szoktak. Eddig látunk el, mert a tér nyúlása következtében az ennél nagyobb távolságra lévő objektumok már nagyobb sebességgel távolodnak tőlünk, mint maga a fénysebesség. Információ pedig csak fénysebességgel tud terjedni, vagyis egyszerűen semmiféle információ nem érkezik el hozzánk ennél nagyobb távolságból. Vagyis ami ennél nagyobb távolságra van tőlünk, az mind az ismeretlenség homályába vész.

Ezen belül viszont viszonylag homogén elhelyezkedésű az az anyagmennyiség, amit látunk. Minél nagyobb léptékben nézzük, annál homogénebb (egyneműbb, egyenletes eloszlásúbb). Ebből interpolálva valószínűleg ezen a bizonyos 13,7 mrd fényévnyi távolságon túl sincs másként, ott is csillagok, galaxisok és halmazok milliói, milliárdjai helyezkedhetnek el. De ez csak gyanú, valószínűsítés, a logika ezt diktálja, korántsem biztos hogy valóban így van. Gyakorlatilag bármi lehet ezen távolságon túl, csupán nem túl valószínű, hogy más lenne ott is, mint csillagok és galaxisok. Elég valószínűtlen, hogy ott lakna a spagettiszörny, az óperenciás kurtafarkú malackák vagy Hófehérke a hét törpével.