Irodalomra kell fogalmazást írnom erről: Mit gondolsz, az emberek miért találnak ki újra és újra olyan történeteket, amelyekben kiszakad valaki a saját környezetéből, és egy, számára teljesen új helyzetben vagy világban kell túlélővé válnia?

És, mit gondolsz? Én azt, hogy a megszokottból kiemelve , az új helyzetekben, körülményekben aktivizálódnak azok a tudati erők, amelyek a megszokott környezetben csak potenciálisan voltak jelen, lehetőségként. De az ember hajalmos a lustaságra, ha nem muszáj, nem mozgatja meg ezeket, nem teszi. (ha megy egy lépcsőn, amelynél a lépcsőfokok magassága 16 cm , de az 5.fok 16.5 cm, akkor biztos, hogy megbotlik. Csak annyira emeli a lábát, amennyire muszáj.. de ha olyan -rossz kialakítású lépcsőn megy, ahol minden fok más: figyel, és nem botlik ) Az új helyzet kihozza belőle ezeket. A figyelemmel függ össze: a megszokás a dolgok halála, nem figyel az ember, gépiesen félig aludva teszi, az új helyzetekben kreatív hozzáállás kell, akkor kell újonnan megteremtenie amit tesz, mond, és ez jobban mutatja meg, milyen ember is ő, hogy lehet túlélő, hogy maradnak élők a dolgok körülötte. Nem tudom, hányadikos vagy és érthető-e?

Írjuk meg helyetted?