Hogy ha beszállsz egy űrhajóba, és elég messze és gyorsan kerülöd meg a Földet, akkor láthatod magad felszállni?

Nem. Ezt talán Chuck Norris tudná megcsinálni.

1) Egy Föld körül keringő űrhajó sebessége kisebb mint 11,2 km/sec. ami még messze van a fénysebességtől.

2) Ha az út nagy részét a fénysebesség 99,9%-ával tennéd meg - akkor sem.

A relativisztikus idődilatáció azt jelenti, hogy az utazó számára lassabban telik az idő, és nem visszafelé.

A Földet normálisan 3 óra alatt lehet megkerülni, szóval nem.

Ha olyan űrhajót készítenél, ami folyamatosan a Föld felé gyorsít 1g-vel (tehát olyan érzés, mintha a Föld folyton a fejed fölött lenne), akkor ez mondjuk másfél óra.

Ha sikerülne 1 mp alatt gyorsan megkerülni a Földet (nem megy, palacsintává lapulsz) - még akkor sem láthatnád saját magad.

Hasonló a kérdés, mint hogy "ha elég gyorsan meg tudsz fordulni, láthatod a saját hátad?"

Hát... nem.

Hagyjuk a felszállást. Maradjunk a Föld körüli körpályánál, állandó körpályás sebességként mondjuk a fénysebesség 99%-ával.

Tegyük fel, hogy van olyan űrhajóm, ami ezzel a sebességgel körpályán tud lenni, egyrészt a hajtóműve ellent tud tartani a centrifugális erőnek, ami el akarja röpíteni és kibírja azt a saccperkábé 30.000 G terhelést, amit ez a körpálya okoz (remélem látszik, hogy máris a lehetetlenségek világában járunk).

És most jön a nagy kérdés.

Ha közel fénysebességgel haladok, akkor az előttem lévő objektumokról érkező, "eredetileg" sima látható fény hullámhossza akár a kemény röntgensugarakig eltolódik.

Ha távolodok valamitől ezzel a sebességgel, akkor az arról érkező fény hullámhossza közel végtelenig kinyúlik, megy lefelé infravörös irányba, jó mélyre.

És itt a DE, innentől csupán saját logikámat követve, ha hibás, hozzáértő nyugodtan javítson ki.

Két, amúgy egyenlő sebességgel, fénysebességhez közel haladó test, ugyebár egymáshoz képest nulla sebességű, tehát köztük a fény haladását (az ő nézőpontjukból) nem befolyásolja semmi, tehát tökéletesen látható fénynek kellene köztük haladnia. Természetesen itt főként a saját maga által kibocsátott fények meglátásáról beszélhetünk csak, mert a külső fényforrások (Nap, egyéb csillagok, Hold) fénye hozzájuk képest legnagyobb részt reménytelenül a nem látható hullámhossz-tartományokba lesznek tolódva.

Ha ez igaz egyenes vonalú mozgásra, akkor körmozgásra is.

És a második DE.

Amennyiben csak egy űrhajóm van, az elvileg ugyebár úgymond utoléri a saját fényét, vagyis láthatná a saját fenekét, DE egy külső megfigyelő szempontjából.

Saját magához képest, mivel a saját fénye őhozzá képest is fénysebességgel halad, a saját "képe" is saját magán lesz vagyis állatira nem láthatja saját magát.

Nos? Vélemények?

Válasz Wadmalacnak:

Először is tekintsünk el attól, hogy az űrhajódnak ellent kell tartania a centrifugális erőnek. Ellenkező esetben ugyanis ő nem erőmentes mozgást végezne (nem geodetikus mozgás), míg az általa kibocsátott fény pedig fényszerű geodetikusokon haladna, ergo sosem látná meg a saját fényét még akkor sem, ha annak hullámhossza nem tolódna semerre.

Tehát vegyünk inkább egy majdnem fénysebességű geodetikus mozgást végző űrhajót, amely pl. körpályán kering jó közel egy fekete lyuk eseményhorizontjához. Az ez által kibocsátott fény is majdnem ugyanezen a körpályán halad körbe. Ilyenkor valóban azt látja az űrhajós, hogy a hátrafelé kibocsátott fény jön vele szembe jó erősen eltolódva a nem látható tartományba. Amit viszont előre bocsát ki, azt sosem fogja utolérni, mert az hozzá képest fénysebességgel mozog.

Az űrhajó "képe" is hátrafelé kibocsátott fénynek minősül, tehát nem azért nem fogja látni saját magát, mert ez a kép tőle elfelé halad, hanem azért, mert az UV tartományba (vagy azon túl) tolódik el.

Bocs, helyesbítenék. Szerintem a hátrafelé kibocsátott fény nem fog eltolódni.

Várj, gondolkodom. :)

"Először is tekintsünk el attól, hogy az űrhajódnak ellent kell tartania a centrifugális erőnek."

Ezzel kezdtem. :D

"az általa kibocsátott fény pedig fényszerű geodetikusokon haladna, ergo sosem látná meg a saját fényét még akkor sem, ha annak hullámhossza nem tolódna semerre."

A pályairányban kilépőt nem, de ez nem zár ki egyéb irányokat, amelyek metszik a pályát. Nyugodtan ki is vehetjük a körpálya közepéről a földgolyót, mert annak a gravitációja úgyis elhanyagolható. Nincs semmi kitakarás, a saját hajóm felől érkező fénysugarak a körpálya minden pontjáról jönnek felém.

Az eltolódással meg leírtam, mi a a bajom, az, hogy az csupán egy tőlem eltérő sebességű megfigyelő szempontjából igaz. Persze a fénysugarak, amit kapnék magamról, NEM pályakör-irányúak, tehát magamhoz képest valamilyen más irányú helyzetemről (és ezzel sebességi állapotomról) érkeznek.

Persze a pálya 180 fokkal elforgatott pontja felől jövő fény épp az extrém véghelyzet, ott a legnagyobb a hullámhossz változása, az tutira nem látszik.

A kis pályaeltéréshez viszont kis távolságra lévő pályapont kell, ha jól saccolgatok, onnan meg csak akkor látnám a magamról jövő fényt, ha a fény lassabb lenne nálam, vagyis én fénynél gyorsabb lennék.

Akkor most megint ott vagyok, hogy nem látom magam.

"nem azért nem fogja látni saját magát, mert ez a kép tőle elfelé halad"

Nem is mondom azt én sem, esetleg félreértetted a megfogalmazásomat.

De a fekete lyukas példával feldobtál egy olyan alternatívát, ahol talán lehetséges a dolog, produkáltál körpályás fényt, egyben olyan helyzetet, amiben optikai szempontból olyan, mintha egy végtelenített egyenes pályán fénysebességhez közel végtelenszer megyek saját magam előtt-mögött. :D

Kérdem én, ezen a változaton miért is lenne hullámhossz-változás?

Szembe jön velem a velem azonos sebességgel haladó saját seggem fénye. Egyszer infra, egyszer uv felé kellene eltolódnia ugyanannyival, nem? Akkor már megint ott vagyunk a látható fénynél.

Hm?

Az első estet nem igazán tudom elképzelni. A fény fénysebességgel halad egy körpálya szelői (esetleg épp az átmérője) mentén, te pedig ennél kisebb sebességgel a körpálya mentén. Azaz te mindig nagyobb utat teszel meg kisebb sebességgel, vagyis sosem fogod látni saját magad fényét.

Ez csak akkor történhet meg, ha a fényével közel azonos a pályátok. Akkor pedig most már én is úgy érzem, hogy nem lenne eltolódás.

"Azaz te mindig nagyobb utat teszel meg kisebb sebességgel, vagyis sosem fogod látni saját magad fényét."

A gondolatmenetem végére én is erre jutottam. :)

"Ez csak akkor történhet meg, ha a fényével közel azonos a pályátok."

Ez persze saját magammal csakis a fekete lyukas példánál áll elő.

"Akkor pedig most már én is úgy érzem, hogy nem lenne eltolódás."

Akkor most elégedetten leülhetünk, amíg valami vérbeli fizikus helyre nem tesz minket, vagy igazol. :)