A tudomány szerint mi számítana varázslatnak?

varázslat = természetfeletti = olyasmi ami a termszeti törvények nélkül, azokat megszegve működik.

Tehát a mágnes SOSEM volt "varázslat", pusztán bűvészkellék.

A kedvedért volt pár filozófus akik mondtak érdekeset:

1) A kellően fejlett technológiát már nem lehet megkülönböztetni a mágiától.

2) Az a technológia amit nem látunk varázslatnak nem eléggé fejlett.

3) Bármely technológia varázslat azok szemében akik nem értenek hozzá.

3) Az a tudomány, legyen bármennyire

Szerintem nem.

Az lehet hogy nincs valamire pillanatnyilag magyarázat de erre már volt egy pár példa a múltban és ezekről mind kiderült hogy nem voltak varázslatok.

Tehát ha a tapasztalatokat helyesen értékeljük akkor arra jutunk hogy nincs okunk feltételezni hogy az egyáltalán létezik.

Ha pedig valaki nem logikusan gondolkozik akkor ebből kifolyólag szerinte bármi létezhet még az is hogy én egy földönkívüli értelmes létforma vagyok azzal a küldetéssel a Földön hogy a varázslatok létezését tagadjam és a nyomait pedig eltüntessem. (Upsz.. most lebuktam..)

Annak a szónak, hogy „varázslat” nincs tudományosan értelmezhető definíciója. A kérdésed pont azt pedzegeti, hogy mi lenne a tudományos definíciója a varázslat szónak. A tudomány nem foglalkozik ilyen definíciók egységesítésével, mert nem sok értelme van. Ha te adsz rá egy definíciót mondjuk egy esszében, és annak mentén beszélsz róla, akkor oké.

Mondjuk egy repülő seprű esetén elsőnek azt kellene megvizsgálni, hogy a jelenség egyáltalán létezik-e, lehet-e reprodukálni – akár csak statisztikailag kimutatható módon – a seprű repülését. Ha igen, akkor már lehet vizsgálni a dolgot. Meg lehet nézni, hogy a jelenség magyarázható-e a jelenlegi ismereteinkkel. Pl. van-e a seprűnek mágneses tere, hogyan viselkedik különböző gravitációs viszonyok között, az megfelel-e egy elképzelhető objektum viselkedésével. Pl. a seprű egy bizonyos magasságban repül általában. Ha pl. feltesszük, hogy antigravitációs erő alakult ki, akkor a seprűnek folyamatosan emelkednie kellene. Két repülő seprűnek vonzania kellene egymást, stb…

Ha nincs magyarázat a jelenségre, akkor meg lehet vizsgálni, hogy mitől függ a jelenség. Pl. milyen magasságban repül a seprű, hogy függ össze a magasság, az emelőerővel, milyen a seprű tehetetlen tömege, összefügg-e ez a gravitációs (negatív) tömegével. Milyen paraméterek hatnak a seprű repülési jellemzőire. Pl. vákuumban is repül-e, melegben, hidegben is ugyanúgy repül-e, stb… Szét lehet darabolni a seprűt, megnézve, hogy fele akkora seprű vajon hogyan repül, stb…

Aztán lehet kutatni, hogy milyen téren nyilvánulhat meg még a jelenség…

Ha nem is tudjuk feltétlenül megállapítani, hogy milyen kölcsönhatások révén képes a seprű repülni, egy egzakt modellt lehetne kidolgozni a viselkedésére. Mondjuk úgy, hogy tapasztalati képleteket lehet felírni rá. Ezt modellbe lehet foglalni, lehet feltételezni egy eddig nem létező mezőt, ki lehet következtetni annak a működését, stb…

Szóval meg lehet fogni az ismeretlen dolgokat is tudományos módszerrel. Ez történt ugye anno a mágnesességgel, elektromossággal. Ma a legtöbb ember számára kissé mágia, hiszen taszítják, vonzzák egymást a mágnesek, pedig nem is érnek össze. Meg persze azért mágia egy kicsit, mert ritkán találkozunk a jelenséggel, ha mindennapos lenne, akkor mindennaposnak tartanánk, ugyanúgy mint azt, hogy a dolgok leesnek. De akár hétköznapi, akár nem egy jelenség, megfelelő módszerrel lehet vizsgálni a viselkedését, és lehet egy szép kerek modellbe foglalni azt, amit tudunk róla. Innen már nem varázslat, hanem fizikai ismeret, kísérletileg igazolt modell.

Ha valaki előhúz a kalapból egy mágneses monopólust, azt a tudomány nem tekinti varázslatnak, hanem megpróbálja megmagyarázni, hogy hogyan lehetséges ez.

Ha erre az illető elkezd handabandázni, akkor megpróbálja megismételni a mágneses monopólus előállítását. Lennének tudósok, akik más módszereket keresnének a megoldására. Az illetőt is megkérik, hogy ellenőrzött körülmények között állítsa elő. Hogyha még neki sem sikerül így előállítani, akkor a tudomány azt mondja: ez áltudomány, és nem hajlandó vele foglalkozni többet. Ha jönne egy másik ember, hogy neki márpedig sikerült mágneses monopólust előállítani, akkor még nehezebben tudná bebizonyítani, hogy az ő módszere bizony működik akárki kezében.

A varázslás az ezoterika és az áltudomány témaköréhez tartozik, így társadalomtudomány szempontjából lehet vele foglalkozni.