Ha sikerülne a múltba visszamenni a régi önmagamhoz és hozzáérnék mi történne?

Nem tudsz visszamenni és megfogni valahova és valamit ami NEM LÉTEZIK. Legalábbis a felvilágosodott bölcsek szerint: Múlt és Jövő nem létezik. Nem tudom van-e valami tényleges nyoma a múltnak és a jövőnek de abban bizonyára egyetérthetünk a bölcsekkel hogy amit mi múltnak nevezünk az nem más mint az agyunkban elraktározódott emléket (nincs valóság alapja, nem létezik, nem kézzelfogható) a jövő szintén az elme kitalációja, arról hogy mi lehet, mi lesz a jövőben.

Tehát szerintem nem tudsz visszamenni oda ami nincsen, és márpedig múltnak nem tudom van-e nyoma, létezik-e valami dimenzióban vagy hogy mondjam..Túl keveset tudunk ehhez az életről, a világról hogy erre választ adjunk. Ha egyáltalán megválaszolható a kérdés.

22:12

Kérlek!

Ő nem válaszokat kért hanem elméletet. MI LENNE HA.

De ha te ennyire a tudomány híve vagy akkor bemásolok ide valamit:

"Az idő egy végtelen változó, nem egy konstans, tehát a tartalma mindig változik és mindig változtatható lesz. Az már más kérdés, hogy objektumokat bele lehet-e rakni ebbe a 'dimenzióba', és megint más, hogy egyáltalán valódi dimenziónak számít-e... Ezen töprengett Einstein is, amikor megalkotta a tér-idő kontinum létezését igazoló, és arra épülő első egyenleteit - gyakorlatilag nem azon gondolkozott, hogy létezik-e, hanem hogy hogy lehetne egyszerűsíteni, mert ugyebár 20 oldalnyi egyenletbe biztosan belefájdulna a fejünk, és ez csak az elméleti része... Gondoljunk bele, hogy 10 évig ezen gondolkodott Einstein, mi pedig mióta abbahagyta, nem bővítettük, mégcsak bizonyítani se vagyunk képesek... Ebben is meglátszik az emberi faj csökevényessége. Visszatérve az eredeti témára, az idő egyértelmű kapcsolatban áll a térrel, tehát gyakorlatilag dimenziónak nevezhető, de szigorúan csak a 4. dimenziónak nevezhető. Megint ugyanoda jutottunk vissza. A világmindenségnek eddig 5 általános(akárki számára ismert) dimenzió létezik, mégpedig az első 4 térbeli dimenzió és az idő. Azért szokás a 4. térbeli dimenziót csak 4. dimenziónak nevezni, mert az idő hiába van egyértelműen a térhez hozzárendelve(idő nélkül a tér egy örök konstans lenne - semmiféle változás nem lenne, egy kép lenne a világ, se vége, se eleje), nem vagyunk képesek felfogni, hogy lehetne meghosszabbítani vagy megrövidebbíteni az időt. A 4. térbeli dimenziót már-már körvonalakban(szigorúan csak elméletben!) kezdték elgondolni a tudósok, de ők arra nem képesek, hogy felfogják: a 2D-3D kapcsolat ugyanaz, mint a 3D-4D(tér), amíg nem vagyunk képesek átlépni a szigorú határokat, addig nem leszünk képesek véglegesen kimondani a 4. dimenzió térbeli létezését, leragadunk az időnél, majd a felsőbb elmék kitalálnak valamit erre a problémára olyan 2 millió év múlva, de ez már nem ránk tartozik."

Egyszerű: semmi. Az ég világon semmi nem történne.

Képzeld el úgy a világegyetemet, mint egy vonalat, az idő múlása pedig ahogy ezzel a vonallal pásztázol egy lapot. Ha visszautazol a múltba, akkor húzol egy vonalat a lapra, megváltoztatod a téridőt. Ennyi. Ha meg is ölöd magad, nincs paradoxon, hiszen te már visszamentél. Ez csak ez emberi szemlélet, hogy az idő múlik, lehet ezt magasabb dimenzióból, statikus dologként nézni.

Biztos megijednél, ha hirtelen megjelenne a jövőbeli éned, és nem hinnéd el neki, hogy azonos veled. Azt hinnéd, hogy át akarod verni. Csak annyit mondhatnál neki, hogy egy eddig ismeretlen rokona vagy, és nagyon szereted.

Ha a múltbeli ölné meg a jövőbelit, akkor nem lenne paradoxon.

Kérdező, ajánlom figyelmedbe a bölcs ókori mondást: kétszer sosem léphetsz ugyanabba a folyóba!

Azaz: az időambivalencia, meg összeomlás elmélethívők áltudományosak.

Valójában az idődimenziókból és végtelen darab van, ahogy térdimenziókból is. Kézenfekvő. Minden végtelen.

Ennél fogva ha -tegyük fel- vissza tudnál utazni az időben, akkor vagy az történne, mint amikor ugyanazt a fimet visszafelé forgatod, tehát újra átéled ugyanazzt, vagy pedig az énednek egy MÁSIK (idő/tér-)DIMENZIÓJÁBAN találnád magad, pontosabban szólva HA ugyanazon időszál egy adott múltbeli pontjához érnál, abban a pillanatban elágazna, amennyiben figyelembe vesszük a szabad akaratod lehetőségét.

Elágazna, hiszen kétszer nem akarhatod 100%-ban pont ugyanazt, így a következmények miatt pontosan ugyanazon időszálra képtelenség kerülnöd.

Márpedig ennek az a jellemzője, hogy bármelyik metszet: végtelen másik elágazást hoz létre.

Elmondok egyfajta lehetőséget, hogyan képzeld magad elé az elágazást. Nincs erre tökéletes analógia, de félig analóg avval, mint ha pl a szabad akaratodra bízva Kamcsatkába kerülve el kellene gyalogolnod nyugati irányba Lisszabonba. Tegyük fel, senki se kötelezne téged semmire, csak éppen te visszaugrottál Kamcsatkára, mert, mondjuk, ott élsz. És, mondjuk, egész életedben érdekel Portugália. És, tegyük fel, az életedban csak ez a cél lebegne előtted: honvégy Kamcsatkára, de mániád Portugália, meg Lisszabon. Akár vonatot is igénybevehetsz olykor. Amint odaértél, mondjuk, visszaragad téged a honvágy Kamcsatkába, ezért előlről kezdenéd az egészet. Mondjuk, már ötvenedszer közlekedsz Kamcsatkából Portugáliába, többnyire gyalogosan, olykor vonattal.

A következmény: a vágyad miatt tuti, hogy nem fogsz mind az 50 alkalommal pont ugyanazon a vonalon haladni.

Ilyenek az időnek az egy dimenziói, azaz az időszálak is. Amint visszakerülnél valami csoda folytán a jelen időszálad egy pontjára (figyelem: vonalon azaz 1D-n pont, azaz nulla D), abban a pillanatban (a szabad akarat 100% pontos megismételhetetlensége miatt) elágazol az időszálról eyg másik időszálra! Ha csak egy kicsit is, akkor aktuálisan csak kicsit, de mindig abban a pillanatban elágazol!

Mondom, tökéletes hasonlat, analógia nem létezik, olvass a sorok között és akkor megérted, mire utalok.

7'40''-10'08'':

[link]

Íme az elágazások, lerajzolva, és ezen filózva.