Tudom, hogyan lehet előállítani gyakorlatilag és házilag egy (pontosabban kettő, iker) végtelen dolgot, jelenséget. Elhiszitek ezt? Esetleg tippek?

Aha! Lehet, hogy a fotonok ténylegesen elfogynak (nyelődnek, szóródnak)"x" fordulat után, de az elvi lehetőség a végtelenre továbbra is fennáll: ha tükröződhet, mondjuk 1000-szer, akkor 1001-szer már miért ne? Elfogyhat a fény, ami közlekedik a tükrök (a 2 db) között? Na, ne má'! Itt van a bukkanó, amit nem vesztek figyelembe. Már miért kéne a fénynek sokszorosan közlekednie és közben fogynia, amikor nem valóságos, hanem virtuális teret képeznek a tükörképek egymásban, így azonnal és helyből képződik a végtelen számosság látványa? Csak egyszer kell a két tükröt kapcsolatba hozni egymással és a fénnyel is, hogy létrejöjjön a végtelen tükrözöttség látványa.

A tükröző képesség egyrészt továbbra is (mindenképpen) fennmarad, mert az állandó. Másrészt a tükörképek statikusak és egyidejűleg egyszerre vannak jelen, tehát azok is állandók. Nem egymás után lépésről-lépésre alakulnak ki, ahogy feltételezésetek szerint a fénynek cikk-cakkoznia kéne a két tükörsík között: eszerint létrejön előbb az első tükörkép, aztán abban egy második, oda-vissza és így tovább. Nos, hát nem így van! Ti azt feltételezitek (ha jól értem), hogy a fénynek tényleg szaladgálnia kell egyik tükörképtől a másikig (következőig), ahány van annyiszor és eközben elfogy?

Jelentem: nem kell! Ez nem egy folyamat, ami közben változások és hibahalmozódások állhatnak be, hanem statikus állapot, helyzetkép! Itt a lényeg!

Virtuális (és kettős, kétirányú) végtelenről van szó, tehát csak látszati képekről, melyek azonnal készen vannak, amint a tükrök megfelelő helyzetbe kerülnek és kellően világos is van körös-körül, tehát a fénynek van utánpótlása bőségesen, nem kell attól tartani, hogy "elfogy". Ki kell próbálni és beleskelődni a két tükör közé, mit is mutatnak valójában. A tükörképeket megszámolni nemigen lehet (problémás), mert a perspektívának megfelelően fokról-fokra kisebbedve vesznek el a virtuális távolban, így jóhiszeműen el lehet fogadni, hogy a végtelenbe tartanak. A hiba itt nem az elvben és nem is a gyakorlatban van, hanem esetleg a szemléleti megközelítésmódban. Ennyit tudok mondani.

Kedwes Wadmalac!

Én csak azt állítom, hogy nem egy folyamatról van szó, ami valahol, akárhol megállhat, hanem statikus képződményről, ami a végtelenben vész el látszólag. Ha csak egy pillanatig tart is, már akkor végtelen, úgy egészében véve.